Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-27 / 30. szám

Farkos Sándor, fogadta püspök urat tartalmas szép beszéddel, kiemelvén, hogy a hívek e nap örömére egy alapítvány létesítését határozták el, melyre a gyűjtés szép eredménynyel már meg is indult. Püspök úr meghatva fogadta e rá nézve egyénileg is kedves és dicséretes törekvését a kis leány-egvháznak s hosszabb beszéddel válaszolt a hozzá intézett üdvözlő szavakra. Pár perc múlva bementünk az elég tágas és csinos imaházba s kezdetét vette az istenitisztelet a dr. Karolyi hármonium — vezetése mellett, mely nemes szolgálatot ő más alkalommal is mindig a legnagyobb örömmel teljesít. Püspök úr e körútja alkalmával most utolszor mondá el hát a szokásos apostoli üdvözletet: cckegyelem nektek és békesség!)) Főpásztori beszédét pedig ekképen kezdé : «E kis templom, melynek urasztalánál megállottam, az utolsó pont e vértesaljai egvházmegyében végzett püspöki látogatásomban huszonhárom napra terjedő körutamnak. A végzet úgy akarta, j hogy az egyházmegye egyik legnépesebb s minden tekintetben legerősebb egyházán kezdjem, s egyik legkisebb népességű, legerőtlenebb gyülekezetén végezzem. Nem mintha amaz legelői, emez leghátul állt volna elmém gondjaiban, szívem szeretetében. Elhihetitek Atyámfiai! hogy én a gondjaimra s vigyázatomra bízott gyülekezetek közt különbséget nem akartam tenni, s ha önkénytelenül mégis van különbség: szívem inkább a kisebbekhez von, mint az atyák s anyák is kisebb, erőtlenebb vagy épen szenvedő gyermekeiket szeretik legjobban, tudván, hogy gyöngéd gondjukra, szerető ápolásukra azoknak van legnagyobb szükségük.» ((Ismerem kisded egyházatok alakulásának s rövid 25 évi életének történetét; tudom, hogy e nyelvére, vallására nézve egészen idegen városban, kevés számú — s itt, különböző vidékekről összegyűlt, életmódjukat kereső, ideiglenesen vagy állandóan megtelepedett reformátusok, vagy részben kis iparosok, rézművesek, munkások cselédek — nem találva lelki üdvök útját a magok hite szerinti vallásgyakorlat módját ez idegenek között, néhány, az értelmiséghez tartozó lelkes egyén vezetése alatt elhatározták egyházzá tömörülni; erre boldog emlékezetű elődöm, Török Páltól engedelmet és az igehirdetésre Varasdy Lajos személyében, h. lelkésze nyerve: 1864. február 14-kén megtartatott az első reform, istenitisztelet Ercsin. Mily öröm! mily boldogság! Bizonyára soha nem zengett édesebben a Dávid zsoltára: «Orülök, mikor nekem azt mondják: a templomba megyünk!» mint nektek akkor, kiket az Ur háza iránti buzgó szerelem majdnem megemésztett. Mily jól esett az első énekszó, az első imádság, az elragadó beszéd, az ékesen szóló ajakokról — abban az ideiglenes bérhelyiségben is : azt csak azok tudták megmondani, a kik abban akkor, először, résztvettek. S felbuzdultak a lelkek, mint hajdan az Izrael népe, hogy a pusztában vándorló sátor helyett, állandó templomot építsenek az Úrnak.» «A kegyes uradalom alkalmas telket adományoz, melyet utóbb eladva, helyette mást szerezve, ezen, a hol most áll, megkezdettétek az építést hangyaszorgalommal, hogy imaterem, iskola, lelkészlak, egy fedél alatt, minél előbb felépüljön s a kisded gyülekezetnek saját otthona legyen. De az áldozatok, a munka és az előretörekvés gondjai azóta sem szűntek meg, sőt folyvást tartanak, lankadatlan igyekezettel. Imaházatokat, lelkészlakásotokat ismételten javítottátok; nem rég telketeket a szomszéd telek megvásárlásával, kétszeresre nagyobbítottátok ; a püspöki látogatás várásában mindent megújítottatok, s a mi nekem mindezeknél kedvesebb, a miért bizonyos tekintetben személyes hálával is tartozni érzem magamat: hogy ez alkalomra, önkéntes adakozás útján, csinos kis összeget gyűjtöttetek, mely ezen püspöki látogatás emlékeül alapítványul legyen, egyházatok anyasítási céljából. így az én megtiszteltésemet saját lelki javatok alkalmául s alapjául vettétek, a mi engem arra a kívánságra indít, vajha ez alapítványhoz én is járulhatnék valamivel.)) ((Mindezekben pedig, bár a tények magok is örvendetesek s dicséretreméltók, legfőbb áldás abban van, hogy midőn egy célra, egyházatok megerősítésére s alapítására fordítjátok minden erőtöket : ebben erkölcsi életeteknek is táplálékát s biztos védelmét készítitek magatoknak. A mily igaz, hogy átalában a tétlenség, különösen a nemesebb célok és föladatok iránti közöny, a szent dolgok iránti érdeklődés és lelkesedés hiánya, tág kaput nyit az erkölcsi kísérteteknek : ép oly bizonyos, hogy a ki valamely nemes és magas cél iránt érdeklődik, a ki úgy lelkesedik egy szent eszméért, hogy ezért minden áldozatra és önmegtagadásra kész : az sok kísértéstől, a testiek sok ostromától s általában az erkölcsi sülyedésről és aljasulástól meg van óva ez által. «A hol a ti kincsetek, ott a szívetek!» mondá Krisztus, s úgy van ! A ki valami magas célban vagy törekvésben véli boldogságát, üdvét elérhetni: arra teszi egész szívét s meg van óva sok bűntől, melybe e nélkül oly könnyen bele eshetnék. Nektek is Atyámfiai ! ha azt mondom, hogy közöttetek még a sok kísértéssel járó városi élet, s a nagy város közelléte sem tette a sok helyen eláradt bűnöket uralkodóvá, s ti egyszerűségetekben erkölcseitek tisztaságát s ártatlanságát is meg tudtátok óvni: mindez ismét annak a bizonysága, hogy ti egy magasabb célt tűztetek magatok elébe s folyvást abban a vágyban éltek, vajha azt elérhetnétek; ezért nélkülözni, áldozni, erre filléreiteket megtakarítani, mulatságról lemondani is készek vagytok. Adjatok hálát Istennek, hogy ezt a szent célt előtekbe tűzte; igyekezzetek ehhez folyvást lépésrőllépésre közelíteni, s Isten meg fogja adni, hogy azt, ha ti nem is, maradékaitok elérhessék; akkor azok áldani fogják még poraitokat is, mert ti vetettétek meg annak alapját, a mit ők a ti példátok nyomán majd elérhetnek.)) E beszéd s az azt követő ima és áldás végeztével Koncz esperes úr állott fel s megragadva püspök úr, beszédének eme passusát: «Vajha ez' alapítványhoz én is járulhatnék valamivel,)) felhívja a gyülekezetet, hogy e nevezetes alkalommal az anyaegyház — alapítás céljára kezdeményezett ezen új alapra tegye le kiki filléreit. E felhívás következtében részint ez imaházban kitett tányéron, részint az aláírási íven csakhamar igen szép összeg 35 frt gyűlt össze, a melylyel a nevezett alap 148 frtra növekedett. Ez alapítvány — mint a felhívásban olvassuk — az ercsii leány-egyház elidegeníthetetlen tulajdonát képezi s 50 évig, anyasítási célokra tőkésítendő. Van különben ez egyházunknak templomépítési alapja is, mely ez időszerint 975 frtot tesz ki, tehát nincs épen a kezdet kezdeténél. Vajha mielőbb elérhetné nagyratörő célját s az idegen felekezetű és nemzetiségű lakosság közé ékeit e kis sziget hovatovább megszilárdulhatna. A hívek száma ez időszerint csak 476, ebből is mintegy 40 — 50 ágost. hitv. evangélikus, a kiknek számára a kötött szerződés értelmében nagypénteken is és minden alkalommal ostyával szokott kiosztatni az urivacsora, ó-év estéjén pedig az isteni tisztelet helyén a feszület is kitétetik. Mindezekről és egyéb dolgokról a presbyteri gyűlésen adtak számot a kis leány-egyház elöljárói, kik-