Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-27 / 30. szám

mekhalandóságot korlátozni akarjuk: óvodákat kell állí-, tani. A kormány reá fog parancsolni a községekre (jól is teszi), hogy kisdedóvodákat állítsanak: de hány református lakosságú községet fog aztán katholikus, meg orosz, vagy oláh vallású óvónő kerülni és akarva nem akarva fog majd menni az esetleges keresztvetés­sel, idegen szellemű imádsággal kezdődő eltérülés. Talán nem volna azért felesleges valamelyik tanítóképezde mellett óvóképezdét is szervezni. Igaz, hogy erre sincs pénz. De az a kérdés : aka­runk-e élni, mint magyar református egyház ? Ha aka­runk : gondoskodmink kell az életfentartás eszközeiről is. Egyébbként a közokt. szervezet idevonatkozó részére nincs észrevételünk. V. Második rész. Keresztyén felebaráti nevelőintézetek. A köznév, és közokt. szervezet idevonatkozókig csak az árvaházak és szeretetházakról emlékezik meg a 90-ik 91 -ik és 92-ik §§-okban s a miket elmond, azok ellen nincs szavunk. Vajha azt is tudnók már: hány ilyen árva- és szeretet-ház létesült már az 1881 —iki zsinat óta ev. ref. egyházunkban ? De ha ezt nem tudjuk, ha maga az egyetemes ev. ref. anyaszentegyháznak sincs módjában, hogy ilyen minta intézeteket állítson: toldja meg az említett sza­bályzatokat még egy §-al, jelesül : §. «Minden olyan helyen, a hol községi, állami, vagy idegen felekezeti, akár alapítványi forrásból fenn­tartott árva-és szeretet-házak vannak, az illető helyi lel­kész és presbyterium köteles utána járni, vannak-e az ily intézetekben református vallású gyermekek fölvéve és azoknak ref. vallásos oktatásáról gondoskodni, azokat nyilván tartani és az egyházlátogatás utján, róluk az egyházmegyének jelentést tenni.» Nem szabad feledni eme krisztusi mondást : «a ki egygyel jól tesz az én kicsinyeim közül : én velem teszen jól!» 2. A köznév, és közokt. szervezet a hülyék és siket-némák intézetétől még szóval sem emlékezik ; pedig e szerencsétlenek is könyörületre hívjak azt, ki igaz fe­lebarát ! Pótlandó volna tehát a jelzett ker. feUbaráti ue­ve 'őintézet ékről szóló rész még egy ilyen §-al : §. «Addig is, míg anyaszentegyházunk siketnémá­kat és hülyéket ápoló intézeteket állíthatna : gondosko­dik a siket-némák és hülyék ápolásáról oly formán, hogy azon tanítókat, a kik rendes hivatalos teendőik mellett a hülyék és siketnémák tanításával is sike­resen foglalkoznak, közpénztárából jutalomban részesíti; azokat a kik az 1882. január 2-kán kibocsátott 10400/1881. vall. közokt. miniszteri felhívás értelmében, a váci siket­néma intézetben siketnémák tamtóságára akarjak magu­kat kiképezni, segélyezi.)) 3. A vakok is megérdemlik könyörületünket. Az ezek tanítás-módját megtanulni óhajtó református taní­tók is megérdemelnék, ha tanulásukban anyaszentegy­házunk segítené őket; hiszen vakok intézetének állítá­sára úgy sincs pénzünk! (Pedig a trachoma ezek számát is nagy mértékben szaporítja.) Teljes tisztelettel Nagy-Kőrösön, 1890. jul. 7. H. Kiss Kálmán. TARCA. A templomban. — Ajánlva nt. Filó Lajos urnák. — A hívők ajkán zeng az ének, Zokogva búg az orgona; Öreget, ifjút a buzgóság, Az áhítat ide vona. Ide — hol lelkünk titkos s égi Ihlet, néma vágy szállja meg . . . S hol az Isten dicsőségéről Beszélnek az oltár kövek! Az áldozat füstje magával Ragadja lelkünk menny felé ; Vigaszt talál itt, kinek ajkát Panasz — s szemét köny terhelé. Az ének szűnik, zeng az ige ... Tanít, oktat a tisztes ősz, Hirdeti: Isten nagy hatalma ((Multat legyőz, jövőt előz.» A buzgó nép figyelmes s hallgat, Derű mosolyg az arcokon; Az ima, ének s a buzgóság Egymással — óh! olyan rokon. A hit világa lángra gyulád A buzgó keblek mélyiben, Boldog, ki lát «csak tükör által» Mégis remél mégis hiszen ! Óh! mely boldog, ki vész s borúb an Megnyugoszik sorsa felett; Imádja Istent, bár felette Az ég borult s «felleg fedett)) A földi hiú bálványoknak Nem áldozik oltárinál... Bár ott minden mosolygva csábit, Gyönyörbe ejt, üdvvel kínál 1 Oly szép, ha az imádó nőnek Szemében hála köny ragyog; Szeretik azt s szelíd mosolylyal Eeltörlik a jó angyalok. Oly szép, ha a nő kis gyermekét Imádkoztatja reggelen .. . Mert a hideg vallástalanság Mindig szennyfolt az emberen. Emigy beszél a tisztes ősz pap, Hangja arca olyan szelíd ... Beszéde nyájas s bibliai S vigasztal buzdít majd tanít — Ajkán az ige sujt is olykor . . . S ajka miként a menny dörög, De végre is imába olvad Dicsérvén azt, ki szent — s örök ! (Jármi.) Kósa Ede,

Next

/
Oldalképek
Tartalom