Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-27 / 30. szám

D) Egyházmegyei biróság. 99. §. (33. lap.). «Az egyházmegyei bíráskodást gyakorolják: az esperes és egyházmegyei gondnok, vagy törv. helyetteseik elnöklete alatt, az egyházmegyei tanácsbiráko ide beszuratnék: «és a tanítókat illető ügyekben, az egyházmegyei tanítói egyesületnek egyik képviselője.)) Régi óhajtása a tanítóknak, mit azon analógiával szoktak indokolni, hogy a katonai bíráskodásnál is jelen szokott lenni egy közember. E) Egyházkerületi biróság. (33—34. lap.). 103 —106. §§. Ennek tagjai közé meg az egyházkerületi képezdei igazgatót óhajtanák beültetni a tanítók. (Magam részéről nem kívánom, levén úgy is igen sok dolgom.) F) Egyetemes konventi biróság. 107—110. ^§-ai érintetlenül maradnának. (34—35. lap.). G) Fegyelmi esetek és eljárás. 111 —119. §§-ok (3 5—37- la

P) szintén érintetlenül hagyatnának. II. Rész. Népisk. belső rendtartás. (Tanév, szünidő, fölvétel, magaviselet, tanítót illető rendszabályok, vizsgálat, bizonyítványok), szintén változatlanul maradna azon különbséggel, hogy a javító vizsgálat letétele (142-ik §-ban) ne tétetnék absolute kötelezővé. (42. lap.). *A III. Rész. Népiskolai fegyelmezés. (43. és 44-ik lapon) 145 —146. §§ változatlanúl maradna. II. A mit a zsinati köznevelési és közokt. szervezet (í. Rész. C) 2.) A felső népiskolaki ól mond, azokra nézve nincs megjegyezni valónk. Felsőbb népiskoláink nincsenek. E téren tehát tapasztalatokat nem tettünk; de annyit még is mondanunk kell: hogy nagy figyelmet kell fordítanunk arra, miképen taníttassák a vallás vgy a népiskolákban, mint a polgári és egyéb középiskolákban, ipariskolákban, legyenek azok akár államiak akár községiek, akár más felekezetek tulajdonai. És kinek a költségén r Rác, oláh és római találtak mindig istápolásra a magyar államnál. Gazdag uradalmakban dúslakodnak főpapjaik, csak épen annak a mi egyedül magyar és más nem is lehet, a magyar egyháznak kelle fegyverrel kicsikarnia létezhetési jogát. Ideje volna, hogy a magyar vallás hívei ne elégednének meg sovány titulusokkal, hanem követelnék a vitulust is! Ideje volna, hogy a zsinat követelné a törvény betűiben élő vallásbeli és teljes egyházi egyenjogúság tökéletes megvalósítását. Idegen faj gyermekei, ha nyelvünket megtanulják is, kétséges, hogy lesznek-e valóságos magyarok. A magyar törvényhozás és a kormány a valóságos magyar fajért igen keveset tesz. Annyit legalább meg kellene zsinatunknak követelnie, hogy midőn erőnk megfeszítése mellett annyi iskolát tartunk fenn : legalább az idegen iskolákban tanuló növendékeink vallástanítóiknak költségeit viselje az állam. A felső népiskolák vallástani anyagául ajánlanók : Isteni tiszteletünknek, ünnepeinknek, szertartásainknak, egyházi szokásainknak és egyházalkotmányunknak ismeretét, úgy a fiúknál, mint a leányoknál. A zsin. köznév, s közokt. szervezet pusztán enynyit mond B) alatt: «Vallás» ; ez pedig nagyon tág meghatározás. A polgári iskoláknál föl lehetne venni vallásbeli tan-anyagúi a gymnasiumok vall. tan-anyagát: sőt a gymnasiumi VlII-ik osztályban az egyháztörténelem mellett a kultusz- és egyházalkotmánytant szintén tanítani kellene és pedig illő terjedelemben. A katholicismus nagy súlyt fektet szertartásainak ismertetésére. Tanuljunk tőle. III. IV. Fejezet. Felsőbb leány-nevelő intézetek. Ezekről is keveset mond a zsinati köznevelési és közoktatási szervezet. Mi sem szólunk róluk; nem azért pedig, mert ezen intézeteket fontosaknak nem tartjuk, holott a leány-nevelő intézetek mai napság a legfontosabb egyházi tényezők közé tartoznak; de azért nem szólunk róluk, mert az idevonatkozó felszólalásra a tiszántúli és tiszáninneni, (debreceni és miskolci) egyházkerületi leánynevelő-intézetek tanárait illetékesebbnek tartjuk magunknál. IV. Tanitó és tanitőnő és kisdedóvó képezdék. 1. Tanitókepezdéi vannak egyházunknak s azok szervezetére nézve csak anynyit jegyzünk meg, hogy ezek négy osztályból állván, legalább is öt rendes tanár kell hozzájuk, és egy rendes gyakorló-iskola tanító, a segédtanárokon (rajztanár, gazd. tanító, torna-tanító) kívül, nem mint a közokt. szervezet 73-ik §-a mondja, mely az igazgatóval együtt 3 rendes és egy segédtanárt kontemplál, meg egy gyakorló-isk. tanítót. Ha úgy nem lesznek szervezve, mint az állámiak vannak: nem versenyezhetnek az államakkal. 2. Tanilónőképezdéink nincsenek — fajdalom ! Hitfeleink kénytelenek állami képezdékben (és szerencse, ha bejuthatnak!) sőt apáca-iskolákban neveltetni leányaikat. Sok szülőnek talán tetszik is. A katholicismus tudja, mit csinál. Azok a tisztelendő Schwesterek oly behizelgők, úgy megtudják magokat szerettetni a máskor «eretnek» leánykákkal; a szent képek, a behízelgő egyházi zene, a tömjénfüst, a mysticismus aztán, ha el nem lopja is gyermekeink szívét tőlünk; de közönyössé teszi az észre ható és puritán kultuszunk iránt, úgy hogy nem fogunk találni többé sem Lorántffy Zsuzsánnákat, sem Czobor Erzsébeteket, sem Bethlen Katákat, vagy hogy a közép osztályhoz térjek még Szintainékat sem (ki Mária Therézia alatt szenvedett börtönt hiteért 1768. stb.*) Lesz-e aztán magyar kálvinista papné, tanítóné, tanárné, olyan ezután, a minőnek lennie kellene?! Ma már a nép is kezdi «úri dolognak)), műveltségnek tartani a templomba nem járást. Asszonyai ha templomba jőnek is, nem énekelnek, mint az úrhölgyek. Midőn katholikus módra, az éneklés alatt cifra könyvből olvasónőket látok, fáj a lelkem, és mert ez azt tanúsítja, hogy az illető olvasó református kultuszunk jelentőségével nincs tisztában. Anynyival nagyobb hódolattal borulok le egy Tisza Kálmánná előtt, ki református voltának oly hősies, oly tündöklő bizonyítékát adta, nem oly rég Nagy-Váradon is. «Fény nevére. Áldás életére!)) Gondoskodjék a zsinat tarátónő-képezdék állításáról ést

ne engedje meg, hogy a jövendő református papok, tanárok, tanítók, kisbirtokosok, jegyzők stb. stb., városi polgárok leányai apáca-iskolában növekedjenek! 3. Ovóképezdéink sincsenek. Talán ev. református jellegű óvoda sincs ; de ha magyar népünk közt a gyér*) Száthmárvármegye levéltára Act. pol. fascic. 48. Nro 342. 177 1.