Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-20 / 29. szám

igazítás, támogatás érkezzék hozzá azok részéről, kiknek hivatása indítani, vezetni minden nemes ügyet. Ép ezért esdve kérem az igen tisztelt rendező-bizottságot, vagy ha ez vonakodnék, a főtiszt, püspök urakat, intézkedjenek arról, hogy minden prot. gyülekezetben megünnepeltessék Károli emlékezete. Csak egy kicsike kis felhívást kérek s bizom hozzá, hogy mindenütt leend. Indítványom némely részletre is kiterjed. Első sorban az időpontra, melyben az ünnepélyek tartatnának. A gönczi ünnepély napján nem lehet, de lehetne utána való vasárnap, az egész országban. Lefolyásukra, tartalmukra nézve pedig leghelyesebbnek tartanám, _ha előző vasárnap egy kis magyarázat mellett kihirdettetnék, hogy az érdeklődés felköltessék s rémi tájékozást nyerjen a gyülekezet, a rendes istenitiszteleten aztán alkalmi prédikációt tartana a lelkész s istentisztelet után együtt tartván a gyülekezetet, röviden ismertetné a Gönczön lefolyt ünnepélyt, melyről akkor már a napi lapokból bírand kellő tájékozottsággal s aztán felolvasná Károli életrajzát. Össze kellene kötni természetesen az egészet alkalmas énekek éneklésével, imával, a gyülekezet buzdításával a biblia nagyobb szeretetére stb. De mimódon jut a lelkész Károli életrajzához? Ez a legnehezebben megoldható kérdés. Azonban nem megoldhatlan. A Károli élet- és jellemrajzára hirdetett pályázat nem maradt egészen meddő, két ily mű is elfogadtatott; fájdalom, a bírálók nyilatkozatai szerint nem egészen ütik meg a mértéket. De ha arra méltók mégis, hogy a gönci ünnepen szerepeljenek, nem maradna el jó hatásuk, ha minden gyülekezetben felolvastatnának s esetleg a nép között el árusíttatnának. Kérem tehát a rendező-bizottságot, nyomassa ki egyik vagy másik munkát, vagy ha ezeket nem tartaná alkalmasaknak, kérje fel Baksay Sándor esperes urat, mint közöttünk a legmagvarosabb s legjobb tollú irót s emellett kitűnő szónokot, irja meg ő Károli élet- s jellemrajzát, amit ő a szent ügy érdekében bizonyára megtenne, s bocsássa azt a magyar nép használatába. A kinyomatott munkát aztán juttassa el a bizott- j ság minden egyes lelkészhez. Igaz, hogy az idő meglehetős rövid erre, de bármelyik előkelőbb budapesti nyomda elenyésztetné két, legfeljebb három hét alatt az J ez oldalról fenforgó nehézséget is; csak mi ne késlekedjünk sokáig! Hogy pedig a nyomatás költségei is megtérüljenek, nyomasson a bizottság oly számú példányokat, hogy az elárusításra is bőven maradjon s tegye oly olcsóvá, hogy minél többen hozzá férhessenek. Van körülbelül 2000 magyarajkú protestáns gyülekezet, ha mindegyikben tartatnék ünnepély s ott felhivatnék a nép, hogy a felolvasott munkát vegye is meg, hiszem, hogy átlag 4—5 példány mindenütt el kelne; ez pedig már 8 —10 ezer példány circulálására vezetne s megbecsülhetetlen volna az eredmény, melyet a nép körében, annak buzgósága, egyháziassága körűi elérnénk. S a mellett kezdete lehetne ez a népies iratok megkedveltetésének s terjesztésének, sőt meg vagyok győződve, hogy a kiadott munkához csatolandó lelkes felszólításra, teljesen megismerve abból a nemes célt, maga a nétp hordaná össze nagy készséggel az összeget, mely egy életerős népies vallásos irodalom megteremtésére szükséges, s melyet most, az ünnepély előtt összehozni nem tudtunk. Én annyira érettnek ismerem népünket, hogy bár előtte teljesen ismeretlen célokra nem áldoz is, de a jónak felismert kezdeményezést nem mulasztja el támogatásában részesíteni. Meg kell ragadnunk tehát az alkalmat ha népünkkel meg akarjuk kedveltetni a neki szánt vallásos s egyházi tárgyú olvasmányokat, most kell azt teljes erővel megkezdenünk; oly alkalom ez, amilyenre évtizedekig hiába fogunk várni ismét, ha most elszalajtjuk. Az általános fellelkesedés pillanatai legalkalmasabbak bármely nemes intézmény megalapítására, minden nemes eszme gyümölcsöztetésére. S a lelkészeknek legszebb kötelességük leend, ez ünnepélyt valóban közlelkesedés idejévé szentelni, s azt kellőleg felhasználni. De ha az igen tisztelt rendező-bizottság ekkora vállalatba bocsátkozni idegenkedik, tisztelettel kérem, tegyen meg anynyit, hogy Károli életrajzát s az ünnepély célját emléklap alakjában (2—4 oldalra számítva) írassa meg, lehetőleg a Károli szobor képével is ellátva, s azt programm gyanánt lehető széles körökben terjessze el kellő időben, valamint az ünnepélyen való árusításáról is kellőképen gondoskodjék, hogy legalább ezáltal tétessék általánosabb érdeklődés tárgyává ezen mi ünneplésünk. Legjobb lenne ehhez is ujabb adakozásra való felhívást csatolni s minden gyülekezetbe kellő számú példányban megküldeni s a nép között, ha lehet pénzért, egy pár krért, de ingyen is minél nagyobb számban szétosztani. Bizonyára ez alakban is meghozná bőséges kamatját. Sőt ennek megtételét azon esetben is felettébb ajánlatosnak tartom, ha ünnepélyek rendeztetnek s azokon valamely nagyobb munka felolvastatik s árusíttatik; a gazdagabb venne ebből, a szegényebb venne vagy kapna amabból, s bekövetkeznék az, hogy az érdeklődés behatolna az utolsó kunyhóba is és Károli neve ismertté, tiszteltté lenne a nép minden rétegében. Nagyon sok érdek szó ltehát a mellett, hogy valamit tegyünk ünnepélyünknek az ajánlott módokkal általánossá tétele végett. És én ismételve kérem az igen tisztelt rendező-bizottságot, ne tekintsen arra, hogy fiatal ember az, aki tanácsokkal szolgál; hallgassa meg a kiáltó szót, egyedül prot. egyházunk iránti szeretetből kiált az! Vegye fontolóra a felvetett eszméket, az ajánlott módokat s tegyen meg mindent arra nézve, hogy öröm és nemes fellángolás töltse be Károli ünnepén minden, de minden protestáns ember szívét! Kiváló tisztelettel Budapest, 1890. julius 17. Hamar Andor. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hirek. Dr. Ballagi Mór veterántudósunk üdülés végett a koritnyiczai fürdőbe utazott; az áldott hegyi vidék levegője által megujulva hozza Isten vissza közénk! — Részvéttel értesülünk a szomorú tényről, hogy Szeberényi Gusztáv bányakerületi evang. püspök tüdőgyuladásban súlyos betegen fekszik. Gyors és teljes felgyógyulást kívánunk a jeles egyházfőnek. —• Lapunk szerkesztője a mult hét folyamán erdélyi útjából vissza érkezvén, a szerkesztést legközelebb újból átveszi. — A sárospataki főiskolában az akadémia (theologia és jogi) igazgatójául Szinyey Gerzson, az irodalomtörténet és neveléstan tanára, a gimnázium igazgatójául Kérészy István, a theol. akadémia dékánjává Nagy Gusztáv a jogakadémia dékánjává pedig dr. Finkey József választatott meg. * Lelkész beiktatás. Ritka szép lelkész beiktatási ünnepély folyt le f. hó 6-án a jeddi (Maros-Tordamegye) ev. ref. templomban. E napon iktatta be ugyanis papi hivatalába az egyházközség ujonán választott ifjú lelkipásztorát, Szőts Ákost, testvérbátyja, Szőts Sándor dévai ref. lelkész. Az ünnepélyen jelen volt az ifjú lelkész hat testvére az ország különböző vidékeiről, min-