Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-20 / 29. szám

denik családjával. Ott volt igaz örömben, nagy boldogságban a lelkész édesanyja is, kinek hét gyermeke közül a most megválasztott a negyedik ref. pap. Az első pap a családból Szőts Farkas, a budapesti ref. theol. akadémia tanára és a «Prot. egyházi és iskolai Iap» szerkesztője, felszentelt pap, a második Szőts Sándor dévai lelkész, a harmadik Szőts Gerő kovásznál lelkesz és a negyedik Szőts Ákos az ujonan beiktatott jeddí lelkész. Édes atyjuk is ref. pap volt, 25 évvel ezelőtt halt meg s épen a jeddi lelkészi hivatalt 17 éven át viselte. A beiktatási ünnepély nagy diszszel és nagyszámú közönség jelenlétében ment végbe. A beiktató testvér beszéde után az új lelkész tartotta meg hivatalt foglaló beszédét e textus alapján: egy próféta sem kedves a maga hazájában. Az istentisztelet végeztével 60 terítékű lakoma volt a parochián. * Lelkészjelölések. Á szt.-erzsébeti ref. lelkészi állomásra f. hó 3- án következő segédlelkész urak jelöltettek ki: 1. Vitányi Bertalan szt.-erzsébeti helyettes, 2. Sómody József kémesi segéd, 3. Szóllössy Antal haraszti segéd, 4. Csáki István rónádfai segéd, 5. Józan Sándor katádfai segédlelkészek. — Az őszödi lelkész-tanítói állomásra, négy pályázó közül kijelöltettek: Török József budapesti vallás-tanitó, Kovács Géza szóládi, Szalay L., őszödi helyettes lelkészek. A választás julius 27-én lesz. * A IV. egyetemes tanitógyülést rendező-bizottság felhívja az egyetemes gyűlésen részt venni óhajtókat, hogy 2 frtnyi tagsági díjukat mielőbb küldjék be Kurz S., pénztárnokhoz (IV. ker., Deák-tér 4. sz.), mert ingyen, vagy mérsékelt árú lakásra jelentkezők közül csak azok lesznek figyelembe vehetők, kik ebbeli óhajukat legkésőbb f. é. augusztus i-ig bejelentik és a tagsági díjat lefizetik. Mindennemű tudakozodó, értesitő stb. levél Hajós Mihály, rend. biz. titkárhoz (V., Szemere u. isk.) küldendő, ki szóbeli felvilágosítással is készséggel szolgai a hivatalos órák alatt: naponként d. e. 8 —12-ig, d. u. — ünnep- és vasárnapot kivéve — 4—6 óráig. * A Károli élet- és jellemrajzra kitűzött 30 darab arany sorsa felett, mint a «S.-Pataki Lapok» irja, folyó hó első napján határozott a s.-pataki theol. akadémia tanari kara. A bírálatok megegyeznek egymással abban, hogy a pályaműveknek nincs absolut becsök s kinyomatásra vagy csak az ünnepélyen való felolvasásra is, jelenlegi alakjokban, nem alkalmatosak; mindamellett, tekintettel a feladat nehéz s szinte különös voltára (a melyet mindenik bíráló kiemel), t. i. arra, hogy népiés élet- és jellemrajz alakjában emlékbeszédfé ét is kellett készíteniök; tekintettel továbbá a Károlira vonatkozó élet-történeti adatok csekély számára s arra, hogy a pályázók szinte úttörő munkát végeztek s tekintettel végre a szeptember 14-én megtartandó ünnepély programmjára is : a pályadíjat, nevezett tanári kar, kiadni véleményezte, oly módon, hogy az i-ső számú, a melynek jeligéje: «A ki bibliát adott stb.» mint terjedelmesebb, tartalmasabb, rendszeresebb (noha nyelvezetére amannál fogyatékosabb), 18 darab aranyat, a II. számú pedig «Az igaznak emlékezete áldott» jeligéjű, mint az ünnepély céljainak inkább megfelelő, simább, népiesebb nvelvezetű, 12 darab aranyat kapjon. Ez utóbbi — a bírálatoknak megfelelő átdolgozás után — be fog válni az ünnepélyen felolvasandó élet- és jellemrajznak is; az előbbi, főleg ha szerzője predicatiói köntöséből kivetkőzteti, s írásbeli sajátosságait, túlságait letörli s ha (ez áll ugyan a Il-ik számúra is) Károlit, mint biblia-fordítót is kellően méltatja, szintén megérdemli, hogy szegényes életrajz-irodalmunkban s esetleg a «Magyar Protestáns Irodalmi Társaság)) Szemléjében helyet foglaljon. Az igazság kedvéért meg kell különben jegyeznünk, hogy az ítéletnek ilyen fogalmazása csak huzamos eszmecsere után eshetett meg s a megbízott tanári kar teljesen egyetértett abban, hogy az emlékbeszédet megbízás útján lett volna tanácsos megkészíttetni s abban egy arra hivatott egyén irói és szónoki ambitiójának kellene nyilatkozni. A pályaművek, bírálataik stb. a püspöki hivatalhoz címezve, folyó hó 2-ik napján postára tétettek, * A sárospataki főiskolai dalárda a f. hó 6-án Abauj-Szántón szépen sikerült előadást rendezett a Károli-Gáspár alap javára; melyen a város és a vidék intelligens közönsége tömegesen jelent meg. A műsor következő volt: 1. «Magyar király-induló.» Huber Károlytól. Előadja az ifjúság. Zongorán kiséri Gaskó Gyula. 2. ((Szavalat.)) Vass József úrtól. 3. ((Népdalok.» Papp Dezsőtől. Előadja az ifjúság. 4. «Quartett.» Wébertől. Játszák: Gaskó Gyula, Farkas Lajos, Mocsáry István, Béky József urak, 5. ((Szavalat.» Finkey Ferencz úrtól. 6. «A veteránok.)) Szentirmay Elemértől. Előadja az ifjúság. Meglepte a közönséget a «Quartett» művészi előadása. A «szavalatokat» megujráztatták. De a legzajosabb tapsokat mégis a «király-induló,» a ((népdalok,)) és a «veteránok» bravour előadása vívta ki. Előadás után tánc következett s tartott világos reggelig, melyen a pataki cigány húzta a láb alá valókat. A bevétel volt 174 frt a melyből levonva a 120 forint kiadást, marad a Károli alapra 54 forint. Elég szép eredmény a mai szűk s nagy munka időben. Az ifjúság meg lehet elégedve úgy az anyagi, mint az erkölcsi sikerrel. * A tanítók érdekében egy ép oly nagy fontosságú, mint nemes áldozatkészségre valló határozatot hozott közelebbről a h.-böszörményi ref. egyház presbyteriuma. Egyik tanítójának betegeskedés miatt elkerülhetetlen nyugdíjazása alkalmából a 19 tagból álló tanítói testület folyamodására kimondotta, hogy a tanító által huzamosabb ideig teljesített szolgálat után élvezett (10 év után 40 frt, 20 év után 80, 30 év után 120, 40 év után 160, 50 év után 200 frt) személyi pótlékot, némi földhaszonélvezeti joggal együtt megadja tanítóinak akkor is, amidőn azok nyugalomba vonulnak, tekintet nélkül az országos nyugdíj-intézetből húzott nyugdíj összegére, s csak a törzsfizetés élvezetét vonja meg tőlük, új rendes tanítót állítván be helyökre és fizetésökre. Mily örömmel teljesíthetik nehéz kötelességüket a tanítók ott, hol így igyekeznek biztosítani öreg korukat a nyomor s nélkülözés ellen, melytől az orsz. nyugdíj-intézet csekély adománya bizony nem menti meg őket ! Vajha a szép példa másutt is követésre találna, hogy necsak egy egyház körében, de nagyobb téren is áldásos gyümölcsöket teremne! * Horvát-Szlavonország s Bosznia evang. híveinek s gyülekezeteinek a magyar államhoz s a magyarországi evang. egyház-egyetemhez való viszonyára vonatkozólag igen figyelemreméltó és sok jó tanácsok tartalmazó cikket küldött be hozzánk Belohorszky Gábor bács-szerémi ev. főesperes, ki Herkules-fürdői magányában sem szűnik meg gondolkodni a felett, hogy — mint maga mondja — hogyan kellene a legközelebbi zsinat alkalmával Sionunk falait erősbíteni, szélesbíteni s egyházalkotmányunk áldásaiban azokat is részesíteni, kik egyházunk testéhez tartoznak ugyan, de mostohagyermekek sorsára jutottak; értvén ezek alatt a Horvát-Szlavonországban s Bosznia-Herczegovinában letelepült hitsorsosokat. A cikk az evangelikus atyafiakról szól ugyan, de kevés változtatással reánk reformátusokra is illik és sok megfontolásra méltó dolgot tartalmaz. Az «Evang. Egyház és Iskola)) egész terjedelmében közöl-