Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-20 / 29. szám

vizsgálat alapján kifogásolható, azonnal intézkedik új választás elrendeléséről" stb. Üdvözlöm a javaslat ezen pontját is : «Egv bizonyos területen lakó ág. h. ev. és ev. ref. keresztyéneknek nyilvános vallásgyakorlat végett egyesült s az érdekelt egyházkerületek hatósága által szentesített egyességgel szervezett összessége „egyesült protestáns gyülekezetet képez" (Dunánt. Előm. 27. §.). Bár minél szélesebb körben jöhetne létre az ,,unióÉn sem akarom magamat, annál kevésbbé egyházamat olcsóvá tenni, mégis bátran kimondom, hogy a ki az unió útját nem egyengeti az nem látja az idők jeleit, a közös ellenséget és nem tud magasabb szempontból a jövőbe, a protestantismus dicső jövőjébe pillantani, s nem képes annak világ-misszióját mérlegelni. Az egyházmegyék és kerületek kikerekítését mindkét javaslat érintetlenül hagyja, erre pedig felette nagy a szükség. Az ,,egyházi törvénykezést" Győry E. úr jeles munkálatát a jogászok becses figyelmébe ajánlom. Utoljára említem a szegény káplánokat, a kik bizony utolsók, de ne féljenek, «az utolsók lesznek az elsők)). ((Főnökét tisztelni, neki engedelmeskedni tartozik)). (Dunánt. Előm. 400. §.). En is szerettem volna a főnökömet tisztelni, neki engedelmeskedni ifjúságom hajnalán, de hát a papi vizsgám letevése után mintegy két évig nem kaptam főnököt. Ezt a bajomat én már rég kihevertem; de a mi nekem egykor baj volt, baj az másnak is. Gondoskodjék a zsinat, hogy a papi vizsgát kiá'llott ifjú rögtön alkalmazást nyerjen ! Forró üdvözlet és köszönet a ((Munkálatok)) derék munkásainak, áldás szeretet egyházunkra és hazánkra ! Sántha Károly. Mit várunk a ref. zsinattól? (Folytatás és vege.) 124. §. Ezt, a «gyöngébbek» kedvéért kibővíteni ekként : «a vasárnapot családjával együtt szigorúan tnegtartsa» s ne szökjék el előle, a tanítóra bízva a templomot, vadászatra, mulatságba. Hasonlókép a 126. §. átalános kifejezése helyett közelebbről lennének meghatározandók azon ((foglalkozások)), melyektől a lelkipásztoroknak óvakodniok kell; mivel vannak, kik postával, ügynökséggel, gabona- és márkakereskedéssel, uzsoráskodással is «foglalkoznak.)) A tág fogalom helyett e megszorítás lenne teendő: ((nyerészkedő vállalatok s fizetéssel járó polgári hivatalok viselésétől eltiltatnak.)) 134. §. d) Miután e kényes és túlságba is vihető pont különben is érintve van a 13 r-ik §-ban («az esperesek a lelkészek közvetlen felügyelői))): elhagyandó, nehogy az vindikáltassék belőle, mintha az egyházmegyei látogatóknak nemcsak joguk, de sőt kötelességük volna, minden felszólamlás vagy panasz nélkül, inquirálni a presbyterium előtt a lelkipásztor hivatalos eljárása és magán élete felől. 140. §. Itt, e szakasznál hivatkozni kell a 18-ik § harmadik bekezdésére. 142. §. k) Világosan rendelkezvén a felett, hogy az egyház számadásainak vezetése a gondnokok kötelessége : vétessék le a számviteli s adási súlyos és felelősséggel járó nagy teher a lelkészek vállairól. A lelkész ne számadó, de első fokú számvevő legyen. Harmadik rész. Lelkészválasztási törvények. Vajmi sokat beszéltünk már erről, avagy csak e lapokban is! Összegezvén a magán s hivatalos tanácskozmányokban s a sajtóban hallottakat: konstatálható, hogy e törvényekkel egyátalán nincs megélegedve sem a papság, sem a gyülekezetek. A botránkozás köve a 190. és 192-ik §., mely létrehozta azt a szörnyszülöttet, melynek «jelölő bizottság)) a neve, meiy 10 év alatt épen annyi keserűséget és viszályt okozott lelkészek és gyülekezeteknek, a hány megüresült egyház töltetett be ez idő alatt. Ugyanezért ez végkép és örökre törlendő s egy új szakaszban kimondandó, hogy (a püspökikarnak a kerületek többsége által elfogadott minősítési és osztályozási javaslata alapján) minden képesített pályázó kifelölendő és választható a képesítettségének megfelelő osztályú állomásra. Jelölő bizottságra, ez országháborító intézményre, nincs szükség; a mit eddig köz- s átalános elégületlenséggel drágán teljesített, azt végezheti a választató bizottság, melynek átadja az esperes a jogosult pályázók névsorát s okmányait, s ez eljár a III—dik alatti szakaszok szerint. Választási törvényeink tehát, a fentebbi 190. és 192-ik § törlésével, megmaradhatnának. Egy végső szakaszban mondassék ki, hogy a tanítók is ugyanazon szabályok szerint választassanak a presbyteriumok által. ((Munkatársaink)) ők (lásd 123. §.); saját körükben az előlépésnek ugyanazon szabályai legyenek. 198. §. «A próbaszónoklat)) — igen helyesen — el lévén tiltva: a szabadalmazott próbaszonoklatok előtt is zárassék el a sorompó, e § után iktatandó ily pótlékkal : «ebből folyólag a megürült egyházba választható segédlelkész sohasem rendelhető.)) A közalapról szóló részben semmi kivetőt vagy módosítandót nem tudok. Okos és áldásos intézmény, mely ellen, kezdetben, zúgolódtak ugyan gyülekezeteink itt-ott, különösen hol azzal mistifikáltattak, hogy csak három évig kötelező ez adakozás ; de most már beletörődtek. A hol még most is revoltálnak ellene, majdnem bizonyosként állítható, hogy a főben van a hiba, a lelkész nem rokonszenvez vele, egy vagy más ok miatt. Némelyek a vele járó piszmogó munka miatt. De rendezett gyülekezetben az nem okoz a lelkésznek sok gondot. Az egyházi közadóval együtt szedve, nem jár idő vesztegetéssel a könyvelés. Az év végéig okvetlen beküldendő a gyülekezetre eső összeg, a hiányzó hátralékot a közpénztárból pótolva, a. hátralékokat ezután, is be lehet hajtani az egyeseken. Okvetlen szükséges azonban «hogv 219-ik § rendelkezéséhez képest az egyesek, a családfők fizessék a járulékokat és nem a közpénztár s nem is valami közkeresményből. Tudva levő pedig, hogy sok helyen nem így van. Másokat ismét a segélyek igazságtalan kiosztása idegenít el a domesztikától. Nagy mértékben grasszál a protekció. Valóban segélyre szorult egyházak és lelkészek elől vajmi sokszor vitték s viszik el folyvást a koncot méltatlanok. A segélyösszegek azonkívül még