Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-20 / 29. szám

Ha tehát élni s az egyház mezején szétszórt csontokat életre kelteni akarjuk, ha az a lélek, a szeretet lelke, nem elég erős bennünk a holt tagok fölelevenítésére, kell, hogy a törvény szavára adóztassuk meg az egyház híveit az egyház javára, a mint ezt ugyancsak a testvér egyház nagy eredménynyel teszi már évek óta. Az én szerény, de erős meggyőződésem e tárgyban ez: teremtsük meg az egyetemes alapot, de másfelől mindenesetre tartsuk fenn a gyámintézetet is. Nem hervad ez el amaz első mellett, amaz első pedig nem fogja kiölni a szívekből a hitnek gyökerét. Egyházunk csak addig él, míg önmagából fejti ki az életerőt és köteles áldozatra kész. Széplelkű Zelenkánk csakis a gyámintézettől, tevékeny Gyurátzunk pedig inkább az egyetemes alap létesítésétől várja egyházunk bajainak orvoslását, igénytelenségem pedig e kettőiül együtt. Mindakét munkálat határozattan s egybehangzóan proklamálja, hogy „egyházunk önkormányzati jogánál fogva a saját ügyeiben önállóan és teljes szabadsággal intézkedik, épségben 7naradván O Felségének, a koronás királynak az ország törvényeiben meghatározott legfőbb felügyeleti joga". (Dunánt. Előm. 5. §., Győry-féle munk. 2. §.). Mindakét munkálat meghagyja, egyházunk demokratikus jellegénél fogva, a centralisatio lehető elkerülésével, a gyülekezeti közgyűléseknek tág hatáskörét és szűk körre vonja az egyháztanács működését. Tekintve azonban, hogy az egyháztanács a közgyűlés kifolyása, tekintve, hogy az egyháztanácscsal célhoz vezetőbb a tanácskozás, mint a számos tagból álló közgyűléssel, tekintve, hogy a politikai községekben is a községi elöljáróság kezébe tétetett sok olyan fontos ügy, mely felett azelőtt a közgyűlés határozott, tekintve végül, hogy az egyháztanács hatáskörének kibővítése az ev. ref. testvéreknél teljesen célszerűnek bizonyult: részemről, bár szigorúan ragaszkodom a demokratikus elvhez, az egyháztanács hatáskörét még jobban kibővítendőnek indítványozom. Az egyházmegyei közgyűlésnek tagja a Győry-féle munkálat szerint csak egyetlenegy esetben lehet a tanító, t. i. választás alapján, mint egyházközségi követ. (Győry-munk. 4. §.). Ezt határozottan igazságtalan s a fontos tanítói állással össze nem férő eljárásnak tartom. Méltányosabban jár el a dunántúli munkálat, mely szerint az egyházmegyei gyűlésnek a tanító nemcsak mint gyülekezeti képviselő lehet tagja, hanem mint a tanítói testület által megválasztott egy képviselő is (63. §.). Részemről azonban — bár a túlkövetelést indokoltnak épen nem látom — ezt a szám illetőleg ezt a javaslatot sem tartom olyanna melylyel tanítóink megelégednének. A gyülekezet által a tanítónak az egyházmegyei közgyűlésre választása sok súrlódásra adhat alkalmat épen lelkész és tanító között. Helyeslem Kund S. úr javaslatát (Ev. Egyház és Iskola), melynél fogva hivatala szerint is tagja lehetne a tanító az egyházmegyei gyűlésnek, mint törvényszéki biró, mint az egyházmegye által létesített állandó bizottság tagja; választott tagja pedig ,,minden kebelbeli tíz néptanító után egyu ,,a tanítótestület (értekezlet) által választott tanító" s végül ((mint a gyülekezet által választott követ.» Bele képzelem magamat a tanítók helvzetébe; ennyit megkívánnék magamnak, ennyit megadnék másnak. A lelkészek (és tanítók) fizetéséről csak ennyit mond a munkálat (dunántuli Előmunkálat 392. és 393. §-a) : «A gyülekezet tartozik a lelkésznek a hiványban kikötött fizetés pontos megadásával. Nincs joga azt kisebbíteni stb. «A lelkész nem fogadhat el a gyülekezettől a felsőbb hatóság tudta s beleegyezése nélkül oly hiványt, mely neki kevesebbet biztosít, mint elődjének stb)); de fizetés emelésről nem szól. Ha nekünk, lelkészeknek s tanítóknak továbbra is a mult századbeli, sőt azóta itt is. ott is megnyirbált fizetések mellett kell fontos hivatalunkat teljesítenünk, ennek csakis az egvház és iskola vallja kárát, mert a tehetségek más térre mennek, holott éppen a tehetségeket kellene az egzháznak megnyernünk. Egész állami hivatalszoba már a lelkész irodája ; mennyi fontos munkát, ingyen munkát végzünk mi lelkészek, s még csak a papirost sem fizetik meg. Igen is az állam, anélkül, hogy autonomiánkhoz nyúlna, tartoznék munkánkat megjutalmazni, mert már az államnak munkánkkal, nevelésünkkel, a hazafiság terjesztésével stb. nem kis szolgálatokat teszünk. Nagyon helyes, hogy a theologiába lépő hallgató által görög nyelv ismerete hivatalos okmánynyal vagy fölvételi vizsgálat utján igazolandó" (Dunánt. Előm. 417. §.) s hogy tőle az egyéb megkivántatóságon kívül a ,,hazafias élet" is megköveteltetik. Az sem áll hiába a munkálatban, hogy a püspök a többek közt magyar állam iránt hazafias érzületet s hűséget tanúsított lelkészek közül választatik". (Dunánt. Előm. 198. §.). Szintúgy helyes az egyházegyetem hatáskörénél, hogy ,,tudomásul veszi az egyházkerületek által bejelentett egyházi hivatalos állásoknak választás által történt betöltését és a mennyiben a bejelentett választás az ág. h. ev. anyaszentegyház egyetemes érdekeiből, vagy hazafias magyar állami szempontokból, előleges vagy elrendelendőegyetemesen keresztülvitt