Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-29 / 26. szám

András, János vagy Jakab, tedd le a te hálódat és kövess engemet! vájjon engednétek-e az ő hívó szavának ? Én azt remélem, hogy igen, legalább sokan közületek. Mert ti is olyan jámbor, egyszerű, hinni és engedelmeskedni kész emberek vagytok, mint azok a galileai halászok voltak. A templom szeretetében és látogatásában is nagyon hasonlók vagytok ahhoz agalileabeli néphez. Tudjuk, hogy a zsidók, az ország bármely részében laktak is, évenként egyszer felmentek a jeruzsálemi templomba. Évközben zsinagógáikat látogatták, mikor épen ráértek; de a munka-időben, hálóiknál vagy egyébb munkaeszközeiknél maradtak, a szombatot azonban híven megtartották. Ti is, a nagy ünnepeken éltek az úrvacsorával, a mi a zsidók áldozásának a jeruzsálemi templomban íelel meg; közönséges vasárnapon pedig, ha épen ráértek, betértek a templomba, de ha munka-idő van, akkor hálóitokhoz mentek s a templom maradhat. Egyben még is van különbség — ti a vasárnapot is munkára használjátok — míg a zsidók legalább a szombatot szorosan megtartották. Vannak azonban más jelenségek is, melyek titeket a galileai tó vidékén élő néptől megkülönböztetnek — s nem mondhatnám, hogy hátrányotokra. Ok egyházuk fentartására rendes adót nem fizettek, Mózes bölcs törvénye 48 várost adott a Lévi nemzetségének, a papok fizetésére, s a nép csak áldozati barmokkal és gabonával járult az oltár ellátásához. Ti egyházi adót, papot, tanítót fizettek, templomot, iskolát építetek. És ez van jól; az ember azt becsüli, a mi fáradságába, áldozatába kerül, a mihez ingyen jut, az nem becses, nem kedves előtte. Örömmel hallottam, hogy ti az egyház terheit s az iránti kötelességeiteket zúgolódás nélkül viselitek, teljesítitek, sőt mikor a szükség parancsolta, rendkívüli áldozatokra is készek voltatok)) stb. S miután intette, buzdította a szülőket a gyermekek pontos iskoláztatására s vigasztalást nyújtott azon nagy csapásban, mely a szőlő-pusztulással őket sújtotta: imára nyiltak ajkai és az érzelemteljes ima hatása alatt a hívek lelkei Istenhez emelkedtek. Az isteni tisztelet végeztével püspök úr az iskolát látogatta meg, majd presbyteriumi gyűlést tartott, hol meggyőződést szerzett magának az egyház ügyeinek pontos vezetéséről és elismerőleg nyilatkozott a hívek buzgóságáról. A püspöki látogatás sorrendje szerint délután Pákozdra ment Ő Méltósága, hol a község képviselőtestülete, majd a lelkész Kemenczky Károly üdvözölték, kifejezést adván azon örömnek, mely szíveiket áthatja, midőn szeretve tisztelt püspökük, lelki gondviselőjük körükbe érkezik. A gyülekezet tagjai ez egész napot ünneppé szentelvén, már a délelőtti órákban a templomba gyülekeztek, hogy ájtatos énekek zengedezése által előre készítsék szíveiket, püspök úr hatalmas beszédének befogadására. Templomi beszédét püspök úr az 1848-ik évben itt vívott diadalmas csata felemlítésével kezdé, kimutatván, hogy győzedelmet nemcsak ágyukkal, hanem az Isten igéjének fegyvereivel, a békesség, lelki szegénység és alázatossággal is lehet nyerni és ezek használása által a legtökéletesebb boldogságra eljutni. «Sukorótól Pákozdig... ez az ut, amelyen csak az imént jövék át, nem volt oly csöndes és békés — ezelőtt 41 évvel, mint ma — előre nyomuló s visszavert had tolongott rajta s fegyvereink első diadalukat nyerték. Nem azért említem ezt, hogy ama dicső s egyszersmind szomorú idők emlékét felújítsam, vagy épen behegedett sebeket szaggassak fel; csakhogy az emberi élet sokféleségét s változatosságát tüntessem előtökbe, melynek, mint a különböző szálakból szőtt kelmének, színe visszája van. S nem csak ágyukkal és vasfegyverekkel, hanem szóval és igével is küzdenek harcokat s nyernek diadalokat, s mennyivel nagyobbakat, mennyivel dicsőbbeket amazoknál! Ne gondoljátok, hogy azért jöttem volna, hogy békésséget hozzak a földre ; nem hogy békességet bocsássak, hanem fegyvert, mondá Jézus — ez a békesség fejedelme; igen ő békességet akart s azért bocsátott fegyvert, hogy elűzze az állandó béke ellenségeit, megtörje a gonosznak békerontó hatalmát s örök békét biztosítson a világnak. Óh mily messze vagyunk még attól, de még is eljutottunk addig, hogy megértsük, hogy miben áll ez a Krisztus békessége, a melyet az ő fegyvereivel kell kivívnunk: kiirtásában mindannak, a mi az Istennel való egyességünk útjában áll; a bűnnek megöldöklésében, hogy annak meghalván, éljünk többé nem mi, hanem a Krisztus éljen mi bennünk. Tudom, hogy ezeket már hallottátok, de nem tudom gondolkoztatok-e eléggé felettök. Megvallom, szinte kívánnám, hogy ne! hogy önkénytelenül az ártatlan szív együgyüségével menjetek az uton, mely ama jó békességre vezet. Mert boldogok a lelki szegények, mivel övék a mennyek országa. És én titeket — azokból, melyeket hallottam felőletek — úgy képzellek, mint a kik erre a boldogságra képesek is vagytok. Mert tudom, hogy ti jó erkölcsű nép vagytok; a templomot szeretitek és magatok között a békességet gyakoroljátok. Boldogok a békességre igyékezők, mert Isten fiainak mondatnak. Békesség szereteteknek ez is egyik jele, hogy több mint száz év óta, egy tisztes papi családból választjátok lelkipásztoraitokat. Annak pedig örvendjetek, hogy ha a Jézus által magasztalt boldogságok közül, még az alázatosokét, a kik örökségül birják a földet, nektek Ítélem" stb. E szónoki erővel teljes beszédet is, melyet csak főbb pontokban mutathattam fel, ima zárta be. Az iskolák megvizsgálása és a presbyteriumi gyűlés megtartása után, asztalhoz ült püspök úr, mely körül nemcsak a kiséret tagjai, hanem a község értelmisége is sorakoztak, a mikor is a kedves és szeretetreméltó lelkésznő, főkép a halak kiilönféleségét mutatta be, melyek oly ízletesen valának készítve, hogy a résztvevők ezért méltán nyujták az illetőnek az elismerés koszorúját. Lovasberény. Urházy Lajos, ev. ref. lelkész. A komáromi egyházmegye tavaszi közgyűlése.*) Folyó hó 3—4-én tartotta a komáromi egyházmegye tavaszi közgyűlését, Rév-Komárom szabad királyi városában, az úgynevezett kollégium nagytermében. A közgyűlést Vályi Lajos esperes úr kenetteljes imája után, Beöthy Zsigmond egyházmegyei gondnok úr egy rövid, jól átgondolt beszéddel nyitotta meg. Mely beszédében gondnokunk önzetlen szeretettel üdvözlé a nagyszámban egybesereglett egyházi és világi képviselőket, kik azon magasztos célból jelentek meg a tanácskozás zöld asztala körül, hogy a hit és vallásos élet, a jó rend és szép egyetértés fejlesztésére célzó szent munkát lelkes közreműködésükkel elősegítsék. A gondnoki megnyitó beszédet közvetlenül esperesünk évi jelentése követte, mely egyházi és iskolai, erkölcsi és anyagi ügyeinknek hű és részletesen kimerítő képét tárta fel előttünk. Esperesünk jelentéséből öröm*) Mult számunkba elkésve érkezett. Szerte.