Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-29 / 26. szám

mel értettük meg, hogy egyházmegyénkben a vallás­erkölcsi élet — viszonyítva azt az előző évekhez — nem hanyatlást, de sőt inkább emelkedést mutat. Az Urházát látogató, az uri szent vacsorával élők száma több egyházban szaporodott; vad- és viszálkodó házas­ságok is apadnak lassan-lassan, a lelkészek fáradhatlan buzgólkodása következtében. Csak 5 egyházat említ az esperesi jelentés, hol a templom gyéren látogattatik; ez öt egyház elöljárósága azonban komolyan meg­intetett a canonica visitátió által, hogy jó példaadásá­val igyekezzék a templom-kerülőket az Istenháza láto­gatására szoktatni. A jelentés szerint, egyházmegyénk iskolái 9 /io részben megfelelnek szellemileg és anya­gilag a tanügyi törvények és a kor kívánalmainak. S hogy egyházmegyénk híveinek nagy többsége nem csupán vallásos hit, hanem jó cselekedetekkel is ékes­kedik : tanúbizonysága annak az a sok szép hagyomá­nyozás, istendicsőségére, egyházi és iskolai célokra tett adakozás, melyekből, tekintve e becses lapok szűkkere­tét, csak néhányat említek meg. Néhai b. e. ngos. Csukás Imréné asszonyság vég­rendeletileg 100 frtot hagyományozott a gelléri szegény iskolás gyermekeknek taneszközökkel leendő ellátására. Ugyancsak Csukásné asszonyág örökösei: Párvy Iván királyi táblai biró úr, Erdély Zoltán árvaszéki ülnök úr és Erdély Pál nemzeti muzeumi hivatalnok és ifjú tudós irónk, legközelebb 100—100 forintot adományoz­tak értékpapírokban a gelléri ev. ref. egyház részére. A deaki egyház minden kiilsegély nélkül 12,000 forintot meghaladó áldozatot hozott templom, torony és egyébb építkezésekre. A k.-szent-péteri egyház a mult évben iskolájának korszerű átalakítása céljából 1200 forintig adóztatá meg magát, «Istendicsőssége» cím alatt pedig 113 forintot rakott le egyháza javára. Több egyházak is adakoztak végrendeletileg és istendicsősége címén összesen 7822 frt és 80 krt. A halál angyala megkívánta áldozatát ez évben is egyházmegyénk lelkészi, tanítói karából és világi jeleseink közül is. Ez év elején hunyta a halál álmára szemeit Csorba Farkas úr, egykori nagykeszi lelkész, egyházmegyei tanácsbiró, a szelid lelkű, olvasott férfiú, nemkülönben Molnár Ferencz 48—49-diki szabadság­harcban vitéz őrmester és kamocsai tanító, úgyszintén egyházmegyénk legidősb világi tanácsbirája, a hitbuzgó Konkoly Thege Balázs úr is ez évben hagyta üresen, félszázados hű szolgálata után, tanácsbirói székét. A terjedelmes esperesi jelentés után, az esperesi currensben előre jelzett 34 ügyszám tárgyalása, lelkész­jelelő bizottság választása, majd a kis-márnyai fegyelmi ügy foglalkoztatta a gyűlési képviselőket. Egyik fontosabb és élénk discussióra alkalmat adó tárgya volt közgyűlésünknek az új-szőnyi ev. ref. iskolaügy. Mindenre kiterjedő éber figyelmű püspökünk és új-szőnyi filiális hitrokonoknak is hű lelkipásztora, tapasztalván azt, hogy új-szőnyi hittestvéreink évtized­ről évtizedre fogynak, kevesbednek; és mivel e fogyás fő okát abban találta, hogy az új-szőnyi pápista isko­lába járó református testvéreink gyermekei katholikus szellemben neveltetvén, saját hitfelekezetük iránt egé­szen közömbösökké válnak; vegyes házasságok és térít­getések által egyházunkat jgen sokan elhagyják: ennek meggátlására, püspök úr Üj-Szőnyben református isko­lát és tanító-káplánságot szervez és ez iskolát még a folyó év őszén szándékozik meg is nyitni. Püspök úrnak az Új-Szőnyben szervezendő iskola érdekében kifejtett buzgalmát közgyűlésünk nem csak tiszteletteljes elismeréssel vette tudomásul, de az egy­házmegye^ erkölcsi és anyagi támogatását is megígérte. Az Új-Szőnyött létesítendő iskola és tanítókáplán­ság körül, püspökné asszony ő méltóságát is elisme­réssel kell kiemelnünk, ki nem csak magán úton buz­gólkodik hozzá méltó hitbuzgó barátnőivel, az iskola alaphoz szükséges összegek előteremtése érdekében, de jótékonycélú táncmulatságok által is szép összeget gyűj­tött már az új-szőnyi ev. ref. iskola részére. Egy másik, sok szóra alkalmat adott tárgya volt közgyűlésünknek az, hogy egy felmerült esetből — az 1885. évi konventi ülés jegyzőkönyvének 62-ik pontja alapján — kimondatott az az elv, hogy egyházi adó alá vonható minden ev. ref. vallású külbirtokos, ha az egyháznak régi gyakorlata volt az, hogy birtokarány­lag vetette ki az adót. E határozat ellen az érdeklett felek úgy nyi­latkoztak, hogy fellebbezni fognak a kerületre és eset­leg a konvent elébe is. És valójában most, midőn a Balatonvidékén Somogy­ban és még a mi vidékünkön is hallhatni olyan nyi­latkozatokat hogy : «abba az egyházba megyünk át, a hol olcsóbban lehet üdvözülni)), nagyon meggondolandó az, hogy egy egyháztagot helyes lesz-e két, vagy esetleg három egyház adójával is terhelni; ha t. i. valamely egyháztagnak 2—3 — 4 egyházban is van külbirtoka ? ! Örömmel vette tudomásul egyházmegyei közgyű­lésünk a számvizsgáló bizottságok és a számvevők jelentéseiből, hogy egyházmegyei pénztárunk teljesen rendben van, tőkék biztosítvák és a kamatok is ponto­san folynak be; valamint azt is megelégedéssel hallhatta a közgyűlési képviselő testület, hogy egyházmegyei gyámoldánk célszerűen pontosan kezeltetik és azon helyzetben van, hogy az 1890. évtől özvegygyé leendő papnéknak az eddigi szerény 50 frt helyett ezután már 100 frt évi kegy díjat és még a kiskorú papi árvak­nak is nyújthat fejenkint 20—50 frtot, Délelőtti 9 órától J /i3 óráig szakadatlanul folytat­ván a gyülésezést, az első napon közebédre siettünk, hol szellemes és humoros köszöntőkben nem volt hiány '/25-ig- Ot órakor azonban már ismét a zöld asztalhoz gyülekezett a délelőtti közönség nagy része, hol nagy­ságos Bathó Bálint királyi tanácsos és egyházmegyei világi tanácsbiró úr és esperes úr társelnöklete alatt ismét harmadfél óráig gyűléseztünk. Az első napról fennmaradt tárgyak felett junius 4-én délelőtti félki­lenc órától, előbb Bathó tanácsbiró úr, majd világi gondnokunk és fáradhatatlan esperesünk elnökleteik alatt gyűléseztünk déli 12 óráig, s délután re bene gesta oszlottunk — a szélrózsa minden irányába — hazafelé. K.-Szt.-Péter, 1890. junius 15. Ónody Zsigmond, lelkész. NECROLOG. Lelkűnkön keresztül zúg a fájdalom viharja, sóha­jainkat égfelé bocsátva könnyezve kell kimondanunk, hogy Csider Károly a gornöri ev. ref. egyházmegye

Next

/
Oldalképek
Tartalom