Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-29 / 26. szám

Harmincharmadik évfolyam. 26. sz. Budapest, 1890. junius 29. PROTESTÁNS ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési ára: Hirdetések dija: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. TARTALOM: Vezércikk. Tiltakozunk. Revíziót követelünk. D. — Iskolaügy. A zsinati tanterv-revisio kérdéséhez. Endrei Akos. — Tárca. A Léviátán. Dr. Aristophanes. — Belföld. Püspöki látogatás a vértesaljai egyházmegyében. — Urházy Lajos. — A komáromi egyházmegye tavaszi közgyűlése. Ónody Zsigmond. — Nekrolog. Csider Károly. Mészáros József. — Külföld. Külföldi apróságok. Hetesy Viktor. — Irodalom. Eskető lelkész. Futásfalvi. — Különfélék. — Hirdetések. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: Pipa-utca 23. szám (Csávolszky-ház), Mindazon előfizetőinket, kiknek előfizetése az első félév végével lejárt, tisztelettel kérjük, hogy azt megnjitani szíveskedjenek. Előfizetési ár félévre 4 frt 50 kr, negyedévre 2 frt 25 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó-hivatalhoz (Budapest, Pipa ntcza 23. sz.) cimzendők. „Tiltakozunk! Revíziót követelünk!" i. A magyar vallás- és közoktatásügyi miniszternek f. é. febr. 26-án az elkeresztelések ügyében kelt rendelete általános mozgalmat keltett a klerikális táborban. A püspöki kar tanácskozmányt tart és Rómába azon kérdéssel fordul, engedelmeskedjék-e az országos törvénynek s az abból folyó rendszabályoknak ? s az alattas papság, felbátorítva főnöke példáján, s be nem várva a szent atya elhatározását, az esperességi értekezletek révén egyhangúlag kinyilatkoztatja, hogy követve lelkiismerete sugallatát, azaz a vett utasításokat, a miniszternek nevezett lépése ellen határozottan tiltakozik; hogy annak értelmében cselekedni semmi áron sem fog ; hogy valamint mostanáig úgy ezentúl is, minden, bármely felekezet részéről keresztelés végett hozzá küldött gyermeket meg fog keresztelni a nélkül, hogy a véghezvitt keresztelésről az illetékes lelkészi hivatalt tudósítaná; hogy mindent mozgásba hozand, miszerint a kormány rendeletét vonja vissza, illetőleg hogy az 1868-ki, a római érdekeket s a lelkiismeret szabadságát annyira sértő 5 3 —ik törvénycikk módosíttassék, vagy a mint az ultramontánok hivatalos közlönye magát kifejezi, revideáltassék, még pedig oly értelemben, hogy a vegyes házasságokból származott gyermekek nevelése a szülők szabad elhatározására bizassék ; s hogy mindent elkövetni kész, miszerint ily házasságok, melyek csak az indiíTerentismus s protestantismus szolgálatában állanak, létre ne jöjjenek. Ha a róm. klérus, gyakran a legprimitívebb illem szabályait áthágó, kifakadásainak éle csak is az államhatalom ellen irányulna, mi ezen izetlenségeket, bármily sajnálatra méltóknak tartjuk is, hallgatással mellőzhetnők. Hazánk kormánya felszólalásunkra nem szorúl s a reá bizott hatalomnál fogva elegendő tekintélylyel bir arra, hogy törvényes intézkedéseinek érvényt szerezzen, s ha szükségesnek tartja, minden bizonynyal módot is fog találni, hogy tekintélyét megvédje azokkal szemben is, kik neki engedelmeskedni vonakodnak s honpolgári kötelességük teljesítését a pápa placetjétől teszik függővé. Miután azonban a róm. papság méregbe mártott nyilait egyházunk ellen is röpíti s a kormány ellen inscenált tüntetéseit arra használja fel, hogy egyházunkat s a protestantismust általában megtámadja, azokat, minden kitelhető módon rágalmazza; velünk mint Róma kegyelméből túrt szektával bánik, fejeinkre szitkokat szór, minden királyi tilalmak dacára eretnekeknek nevez, a lelkészeink által véghezvitt keresztelések érvényét kétségbe vonja, s szeretetreméltó őszinteséggel kijelenti, hogy az általa illetéktelenül véghezvitt keresztelésekről az ev. lelkészi hivatalokat értesíteni nem fogja, mert ez által az ő aklába felvett báránvkákat ((farkasoknak)) szolgáltatná ki s nekik ((passzust állítana ki a pokolba)), sőt hogy az «akatholikusok» által anyakönyvelés végett vele közölt eseteket saját anyakönyvébe be nem vezeti, nem akarván ily módon beszennyezni az egyedül üdvözítő egyház szent könyveit; miután