Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-06-29 / 26. szám
fellépésével a felekezetek közötti egyetértés kötelékeit tépi, a gyűlölség magvát bőségesen hinti, s határt nem ismerő szenvedélyében odáig megy, hogy — valamint ezt a legközelebbi múltban egy püspök tevé — híveit nyilvánosan óva inti, hogy az akatholikusokkal való minden szivélyesb érintkezéstől tartózkodjanak : mélyen sértett öntudatunk s kétségbe vont jogi állásunk érdekében szólanunk kell, ha magunkat azon gyanúnak kitenni nem akarjuk, hogy válaszolni vagy nem merünk, vagy nem tudunk. Isten látja lelkünket, hogy csak nagyon nehezen tökéltük el magunkat a szólásra. Érezzük és tudjuk, hogy nem csak protestánsok, hanem honpolgárok is vagyunk, s hogy szeretett hazánknak főleg egyre van szüksége: békére és egyetértésre. Tudjuk azt is, hogy első sorban nem nekünk kellett volna felvennünk a nekünk ide vetett keztyűt. Sokáig kecsegtettük magunkat azon reménynyel, hogy Sionunk őrei, vezérei, férfias, rövid enunciatióval vissza fogják utasítani a méltatlan megtámadásokat, s valamint ez hasonló körülmények között más országokban történni szokott, felvilágosító, buzdító szózatot fognak intézni a reájok bizott s hozzájok bizalommal tekintő nyájhoz. Vártuk, hogy az országgyűlés protestáns tagjainak valamelyike nyilvános ülésben fel fog szólalni ez ügyben, s fel fogja hívni a kormányférfiak figyelmét az ultramontán üzelmekre, épp úgy, mint ez ismételten megtörtént az úgynevezett pánszláv velleitásokkal szemben. Miután azonban ebbeli várakozásunkban s reményünkben csalatkoztunk s egyelőre nincs is kilátás reá, hogy e téren valami, habár csak félhivatalos alakban is, történjék : mi emeljük föl gyenge, s nagyon jól tudjuk, nem messzire ható szavunkat, kifejezni kívánván ezzel azt, hogy a klerikálisokkal szemben nincs többé kedvünk a mészárszékre vezetett bárány szerepét játszani, mely nem nyitja meg az ő száját. Nem ismeretlen ugyan előttünk, hogy lehetnek s vannak is körülmények, melyek között semmi válasz a legjobb válasz, s hogy vannak méltatlankodások, melyekre rá illik a nagy apostolnak szava i. Kor. 4. 3. mert hiszen igaza van Rottecknek : «Es gibt Leute, deren Schmáhworte Éhre bringen, und deren Lob uns demüthigt»: de tudjuk azt is, hogy ez kivételt nem engedő zsinórmértékül korántsem szolgálhat s hogy jelesen ott, hol erkölcsi tesrületek ok nélkül állíttatnak pelengérre, ezek érdekében okvetlenül kardot rántani szükséges, már csak azok megnyugtatására is, kik a házban vannak. Ezért szólunk — sine ira et studio. A ki a r. kath. papságnak illetve esperességi tanácskozmányainak, a Csáky-féle rendelet által előidézett nyilatkozatait olvassa, könnyen meggyőzödhetik arról, hogy azoknak tartalma rövideden összefoglalható a mi régi jó barátunknak, az ezen elucubrátiókat híven registráló «Magyar Allam»-nak eme stereotyp szavaiba: ((Tiltakozunk. Revíziót követelünk.)) Tiltakoznak a rendelet ellen, mely sehogy sincs ínyökre, s követelik az 1868 évi 53-ik t. c. revízióját, mely nagyon is feszélyezi őket. A rendelet, így okoskodnak, törvényellenes. A hivatolt törvénycikk az anyakönyveket egy szóval sem említi s a kormány nincs jogosítva közzétett rendszabályában e törvényre hivatkozni, s ha még is teszi, ez ellen tiltakozunk s kijelentjük, hogy neki engedelmeskedni nem fogunk. A klérus nincs alárendelve a miniszternek, s ha ez neki parancsolatokat osztogat, az ellen tiltakozunk; a kit a róm. kath. pap megkeresztel, az ez által az egyedül üdvözítő egyháznak tagja lesz, ha valaki, mint a miniszter, kényszeríteni akarja, hogy az így megkereszteltet az eretnekeknek, a farkasoknak, a kárhozatnak, a pokolnak kiadjuk, az erőszakot követ el rajtunk és lelkiismeretünkön, s ez ellen tiltakozunk. A róm. kath. egyház e hazának ősi, avita religiója, s miután a rendelet őt a bevett, recepta felekezetekkel ugyan azon kategóriába helyezi, ezen sértő bánásmód ellen tiltakozunk. Az anyakönyvek miképeni kezelését meghatározni s az abban netalán szükségessé vált kiigazításokat keresztülvinni az egyházi hatóság hatáskörébe tartozik, s ha a rendelet ezen kétségbe nem vonható kiváltságot tekintetbe nem véve intézkedik, hogy az akatholikus prédikátoroktól áttett kivonatok azokba bevezetessenek, ez ellen tiltakozunk annál inkább, mert az ily keresztelések érvényét okunk van kétségbe vonni. Rendőri rendszabályozásokat helyez kilátásba a kifogásolt miniszteriális intézvény, ily lépéseknek azonban ez ügyben nem levén semmi jogosultságok — tiltakozunk ellenök. A magyar klérus, mint ebből kiviláglik, csakugyan derekasan tiltakozik s belemelegedett a protestációkba. S ki vehetné ezt néki rossz néven ? A vér nem víz, s a szegényeknek mióta átlépték a seminárium küszöbét s letették az obedientia fogadalmát, alig volt alkalmuk véleményök szabad kifejezésére, kivéve azon eseteket, midőn szidták az elkárhozott lutheránusokat és kálvinistákat. Formális protestáns szellem szállta meg ezen köröket, csak kár. hogy buzgólkodnak ovim 'snLyvwoiv. Hiszen igazuk van, hogy az 53. törvénycikk anyakönyvekről nem szól; de igenis szól a vegyes