Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-22 / 25. szám

így törvénybe foglalva s a zsinat által szankcionálva egyetemes egyházunkra nézve kötelező erejűvé válnak s egyházunk összhangzatos működését hatályosabbá s biztosabbá teendik ama törvények. Alapja s talpköve egyházunknak s alkotmányunknak az egyes egyházközségek s ezek éltető s mozgató szerve, az egyházunk szervezetében gyökerező egyháztanácsok, illetőleg presbyteriumok lévén, szivemből üdvözlöm az előmunkálatok amaz intézkedését, hogy ezek uj szervként a többi fokozatos kormányzó testületekbe is beillesztetnek s így egyházunk kormányzása könnyebíttetni s hathatósan fog előmozdíttatni ezentúl nemcsak a helyi, hanem egyházmegyei s egyházkerületi egyháztanácsok által is. Mert valljuk be, hogy gyakran nehézkesen döcögött egyházunk kereke a miatt, mert gyűléseink tárgysorozata, tanácskozás módja, s a hozandó határozatok kellőleg előkészítve, megrostálva nem voltak, s a tanácskozás hevében nem épen ritkán oly határozatok hozattak, melyek a gyakorlati életben alkalmazhatók nem voltak vagy épen visszavonást s elégedetlenséget szültek. Pedig kell, hogy Isten országában mindenek ékesen és a kellő rendben történjenek. De a midőn ezen új rendet s intézményt szivemből üdvözlöm, nem hallgathatom el a feletti sajnálkozásomat, hogy a régi hírneves amabilis konfúziót gyűléseinkben továbbá is fenntartani óhajtjuk. Ugyanis az előmunkálatok meghatározzák, hogy az egyházmegyei, egyházkerületi és egyházegyetemi közgyűlések hivatalbeli s választott tagjai kik lehetnek, a mi egészen helyes s mindenféle zűrzavar kikerülése tekintetéből okvetlenül szükséges. De mindjárt a következő szakaszban romba dől a jó rend s a tanácskozások rendes menete az által, mert megengedi, hogy minden egyházközségnek szabadságában áll hivatalbeli s választott képviselőkön kívül az egyházmegyei közgyűlésre egyháztanácsosai sorából több egyént, s így akármennyit kiküldeni, valamint a kerületi s egyetemes gyűlésre is egyszerű jegyzőkönyvi kivonat mellett többek s így számtalanok küldhetők ki, a kik a tanácskozmányban valamennyien részt vehetnek, a velő hasadtáig szónokolhatnak, beszélhetnek, s ha így aztán rendes medréből kiszoríttatott a tanácskozás menete, a minek gyakran tanúi valánk, kimerülten s kifárasztva ott hagyják a faképnél a hivatalbeli s választott képviselőket, hadd szedjék össze a szellemi morzsákat s végezzék a többit. Ebben rejlett mindig közgyűléseink amabilis konfúziója. A mióta a kerületi s egyetemes gyűléseken részt venni szerencsém van, többed magammal mindig meghökkenve bámultuk ezen nem épen épületes dilettantismust s semmit sem óhajtottunk jobban, mint hogy ezen zűrzavarnak elvalahára vége vettessék. Összeférhetetlen ez a jó renddel, a dekórummal, a tanácskozások gyors, sikeres és rendes menetével s egyszersmind kívánatos volna, hogy valamint másutt, úgy nálunk is, a hivatalbeli s választott képviselők mindenfokú egyházi közgyűléseken elválasztva legyenek a hallgató s néző közönségtől. Forma dat esse rei. Alakilag is gyűléseink méltóságuknak megfelelők legyenek. Egyházunk alkotmánya demokratikus jellegű lévén, a szigorú centralisatio szervezetünk keretébe nem nagyon fér be. A kerületek eddigelé jóformán önálló, független testületek voltak. Az előmunkálatok a kerületek szabadságán jelentékeny csorbát ejtenek, a mennyiben szerintük az egyházegyetem, a zsinatalkotta törvények korlátain belül, bármi ügyben szabadon, önállóan, intézkedik. A többi testületeket s így a kerületeket is ezen jog ugyan szinte megilleti, de a mennyiben e korlátokat s határozatokat, melyek körvonalozva nincsenek, átlépik, a felsőbb egyházi testületek által azok megtartására szoríthatók. S így az egyetemes gyűlés akár mikor felfüggesztheti vagy megsemisítheti a kerületek egyes határozatait s intézkedéseit. Ez annyit jelent, mint a kerületek legvitálisabb jogaiba s belügyeibe avatkozni. Iiands off! felkiáltunk mi a reform, testvéregyházzal az ilyen jogmegszorítás ellen, és a kerületek selfgovernementjét a maga teljes régi épségében fenntartani kívánjuk. Caveant tehát consules nálunk is. Miután az előmunkálatokban elvként mindenütt hangsúlyoztatik, hogy az egyház képviseleti és kormányzó hatóságai egyedül annak fokozatos közgyűlései s az egyházfitól kezdve a püspökig s a helyi gondnoktól az egyetemes felügyelőig, s így egyházunk oszlopféríiai, a kik tettleg képviselik s bölcsen kormányozzák az egyházat, ennek csak tisztvislői: mindezeknél fogva a helyi egyházi közgyűlés is az egyház azon képviseleti s kormányzói hatósága, mely minden ügyben határoz s intézkedik. Valóban borsódzik a hátunk, ha a közgyűlés hatáskörébe utalt s felsorolt pontokat tekintjük, s kérdjük, hát mire való tulajdonképen az egyháztanács? Hiszen egy, két, három sőt hatszáz tagú közgyűléssel tanácskozni rettenettes munkás feladat! Experto crede Rupperto. A közgyűlés, mely évenkint egyszer összehivatik, választja az egyház tisztviselőit, megszabja járandóságait, választja s kiegészíti az egyház tanácsát, rendezi nagyban az egyház oekonomiáját megállapítván egy esztendőre a vezérelveket, a megvizsgált számadásokat s az egyháztanács jelentését tüzetesen tárgyalja, s az elnökök áldásait fogadva szétoszlik. Az egyházkormányzás oroszlánrésze kijut a papnak s az egyháztanácsnak. A tanítók s egyáltalában az alantas egyházi tisztviselők választását is az egyháztanács hatáskörébe tartozónak vélném, mert ezen választások nem úgy történnek, mint hajdanában, a hol három jelölt próbára személyesen megjelent, hanem kiirt pályázatok s a beküldött bizonyítványok alapján. A reform, testvéregyházban is egyházi közgyűlés évente újév napján egyszer tartatik, a többi ügyek, tanítók választása is, az egyháztanács hatáskörébe tartoznak. Az administratio ilyeténképen sokkal gyorsabb, biztosabb, helyesebb. Mararadjunk a gyakorlat által szentesített ügyrendnél. Van még egy fontos ügy, a miről az előttünk fekvő előmunkálatokban említés nem tétetik, de mely mindenesetre a legközelebbi zsinaton tárgyaltatni fog, ez pedig az esperességek és a kerületek kikerekítése. Elvben ez ellen kifogásom nincsen. Mert hiszen mi is régenten érezzük annak szügségét, hogy a két nagy vármegyét, a Bács-Bodroghot és Szerémmegyét magában foglaló bács-szerémi esperesség ketté szakadjon, képezvén így a bácsi és szérémi esperességet. S hogy a Montana nagy testén az amputacio műtétét mentől elébb végezni kell, tudjuk mindannyian. A mostani kiterjedettségében maga az elnevezés is anachronismussá vált. De tartsuk meg a kellő kegyeletet iránta, s midőn ketté szakítjuk, legyen az egyik montana, a másik alföldi szuperentendencia. Úgy össze-vissza hányni az esperességeket s gruppirozni, mint azt itt is ott is tervképen olvastuk, nem volna okszerű, nemcsak azért, mert az esperességek egy kerületbe összeforrasztva lévén századok óta, az elválasztás nagy bajjal járna, hanem különösen azért, mert attól kell tartani, hogy ez által a viszály s egyenetlenség üszke beledobatnék egyházunkba, lévén utolsó állapota sokkal gonoszabb az elsőnél. Hallottam ugyan úgy is érvelni, hogy egyházunknak tátongó sebe a nyelvi kérdés lévén, ezt ilyeténképen