Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-22 / 25. szám

A további teendő a tényleges egyházi élet bajainak kimutatása. Az egyházi törvény sok pont- j jában nem ment át az élő egyház vérébe, rendelkezései papíron maradtak s a kerületek régi szokás-joga erős harcot vív, sokhelytt győzelmet is aratott a tételes törvényen. Á köztörvény keretébe be nem illesztett számos ily szokáson vagy részleges statútumon alapuló kerületi és megyei ((specialitások)) ismertetése, a helyeseknek meghagyására és okszerű szabályozására, a helyteleneknek eltörlésére irányuló jó akaratú eszme-csere : oly lényeges kiegészítő része közegyházi állapotunk diagnosisának, melyet figyelmen kívül hagynunk az egyetemes egyház jól felíogott érdekében egyáltalában nem szabad. Fel tehát a munkára s addig is, míg a hivatalos előmunkálatok elkészülnek, hordogassuk össze adalékainkat, tapasztalatainkat, panaszainkat, hogy az így nyerendő egyházi állapot-rajz anyagot és tapasztalatokat szolgáltasson hivatottjainknak mind az egyházi törvény hibáin és hiányain való segítéshez, mind az eshetőleges új törvényhozási intézkedések célszerű megtételéhez. Mert, a mint mi látjuk a helyzetét, a jövő zsinatra egyfelől a fennálló törvény revisiójának, másfelől néhány uj törvény szakasz alkotásának kettős munkája vár. Lapunk, mely mindennemű hivatalos, hatósági vagy személyi befolyástól teljesen független, készséggel nyit tért bárhonnan jött nyilatkozatnak, véleménynek és nézetnvilvánításnak, csak irodalmi színvonalon álljon a közlemény. Dolgozó társaink közül többen ígér- j keztek, hogy a nyári idény alatt a zsinati kérdések egyikéhez-másikához hozzászólatlak, mire ezennel nyilvánosan is felkérjük őket.. Evangélikus testvéreinkhez is van kérő szavunk. Igaz, hogy ők jóval előbb vannak zsinati előkészületeikkel: van már nyomtatott ((Előmunkálatijuk, vannak erre nyomtatásban is megjelent észrevételeik, bizonyos kérdésekben megérlelt közvéleményük képződött ki. De azért közöttük levő munkatársainkat is tisztelettel felkérjük zsinati kérdéseik szellőztetésére, mind abban az irányban, hogy eddigi megállapodásaikat velünk közölni szíveskedjenek, mind azért, hogy még függőben levő kérdéseik szellőztetésére Lapunkat testvéri szeretettel fölajánljuk. A zsinatra vonatkozó eszméknek sajtó utján való előkészítése, tisztázása, érlelése a mondott irányban: ez Lapunk nyári munkaprogrammja, melynek megvalósítására a szentügy minden barátját, különösen dolgozó-társainkat ezennel tisztelettel fölkérjük. Sz. F. S y n o d a I i a.*) Mikor először kezembe vettem a legújabb zsinati előmunkálatokat,**) azok önkénytelenül eszembe juttatták az Emmausba zarándokoló jézus tanítványainak kiábrándulását, mely e búskomor szavakban talált kifejezést : «Mi pedig azt reméljük vala, hogy ő az, a ki meg fogja szabadítani az Izraelt.)) Nincs ugyan tagadás benne, hogy mi is hasonló reményeket fűztünk a legközelebb megtartandó zsinathoz s a kezünkbe n}mjtott előmunkálatokban mind ennek méltó kezdeményezését vártuk. Mi ugyanis, a kik nem épen hivalkodva a piacon állunk, hanem az egyház szolgálatába szegődvén, benne élünk s vénülünk, látjuk s érezzük ennek mindenféle bajait, fogyatkozásait, látjuk a vallás-erkölcsi élet s a mindenben hasznos kegyességnek sülyedését, az egyház önfentartási eszközeinek elégtelenségét, a papi állás s tekintély dekadenciáját, a lelkészi pályára lépők készíiletlenségét; látjuk, hogy az eléggé nem becsülhető egyházi autonomia híveink keze ügyében gyakran anomiává válik, s mind ezekre nézve az egyedüli gyógyító irt s egyházunk szervezetét, bel- és küléletét restauráló s nemesbitő panaceát a legközelebb tartandó zsinatban s ezt előkészítő előmunkálatokban véltük lelhetni : de, legalább részemről őszintén bevallhatom, hogy egyelőre tán a hosszú vajúdás folytán túlfeszített várakozásaimban igen nagyot csalatkoztam. De egyszersmind azt a tapasztalatot is tettem, hogy a zsinat utáni áhítozás, s ezért való lelkesedés az előmunkálatok megjelenése előtt, valamint az egyházi lapok hasábjain úgy a közéletben is, sokkal nagyobb s élénkebb volt, mint ezek megjelenése után. Különben egyúttal szívesen megengedem, hogy az intéző körök messzebb menő, egy bizonyos előre megfontolt célra irányuló nemes intencióit egész terjedelmében nem ismerhetjük, s így idő előtti volna a nagy s nehéz munka kezdeményezése fölött pálcát törni akarni, s ezért teljesen beérem fentebb jelzett egyelőre ki nem elégített várakozásomnak s annak konstatálásával, hogy korántsem kell azért keresztbe vetett kezekkel nézni dum defluat amnis, hanem hatványozott erővel s buzgalommal a most kínálkozó alkalmat megragadni, hogy magyarhoni evangeliomi egyházunknak, melynek szolgálatában állunk, javat s felvirágzását előmozdítsuk s magunknak, de különösen utódainknak is, ebben s így az emberi társadalomban is szebb, tekintélyesb s hathatósb állást szerezhessünk. Lebegjen szemei előtt mindig ama meggyőződés, hogy mentől rendezettebbek s erősebbek egyházunk viszonyai bel- és külterjileg, annál kidomborodottabb, hatásosabb s erősebb benne a Sión őrállóinak poziciója. Ne feledjük el, hogy a míg csak fenn fog állani Krisztus egyháza s ennek konszolidálására célzó intézménye, a papság, a lutheránus papság is, dacára világszerte ismert szegénységének, az egyházban legfőbb mozgató erő marad s maradni tog az idők végeiglen. A mi magát az előttünk feküvő munkálatot illeti, benne semmi nagyobb alkotást vagy világra szóló eszmét nem találhattam s úgy látszik nem is akar más lenni, mint az egyházi élet gyakorlatában századok óta önmagától a zsinatpresbyteri rendszer alapján időnkint kifejlődött szokások és szabályok kodifikálása, a minek becsét s értékét emelni fogja az a körülmény, hogy *) Aktuálisabb tárgyak miatt hetek óta várt közlésre e figyelemre méltó cikk. Szerk. **) Az ág hitv. evang. zsinati előmunkálatok értendők, melyek Gyűri Elek szerkesztésében az iSS9-ik évben jelentek meg. Szerk.