Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-19 / 3. szám

s mély vallásos érzéke főleg a középkori művészet és egyháziasság jellemzésében tűnik ki. Kifejezései szellemesek, olykor csak sejtetők, s az egyéni iránti kiváló előszeretete miatt hiányzik történetírásában a rendszeresség, úgy hogy Baur helyesen és találóan nevezi mozaik-munkának, detailvizsgálódásnak. Schwarz is azt mondja róla, hogy Hase nem volt képes nagy történeti szabású alakításra, hanem genrefestő maradt; a miért végtelenül gazdag és ügyes, a legszűkebb térre összeszorított egyháztörténete sok apró, önálló, finom metszésű keretekbe szorított képpé oszlik szét, a melyeknél az egésznek nagy összefüggése néha elvész. A közölt gazdag irodalom önálló forrástanulmányra neveli a theologust, habár művét csak az élvezheti igazán, ki az egyháztörténet tág, de áldásos mezején már otthonos. Nézetünk s személyes tanulmányaink alapján tett tapasztalataink szerint Hase egyháztörténeti tankönyve Neander, Banr, Gieseler, Hagenbai h, Herzog és Kurtz műve mellett még mindig nélkülözhetlen. A élettelen rationalismus gőgös képviselőjével, Rőhrrel folytatott irod. vitára, a melynek folytán a rationalismus régebbi alakja a theologia mezejéről örökre leszorult, vonatkoznak Hase «Theol. Streitschriften,» a kölni eseményekre «Die beiden Erzbischöfe», s az ujabb római német egyházpolitikai, sok tekintetben kudarcot vallott viszonyokra «Des Kulturkampfes Ende» című művei. Hithősi bátorsággal küzdött úgy a naturaiismus és hitetlenség, mint a rátartós orthodoxia traditionalis hierarchismusa ellen, és lelkes szószólója volt a prot. tudomány szabad fejlődésének. Hogy mily magas szellemi niveaun állanak az ő irodalmi vitái, az a tübingai kritikai iskola dolgában Baurral való vitájából («Sendschreiben») is kitűnik, s a kritikai iskolával szemben elfoglalt sajátos álláspontja főleg a 4-ik evangyéliom hitelességének fenntartásában nyilvánult. Józan szabadelvű theol. álláspontján Schleiermacher követőivel egyetemben lelkes előmozdítója volt az uniónak, mint a^ reformátió szellemi örökségének, a mire különben nagy terjedelmű történeti ismerete alapján is ösztönöztetett. Igaz protestáns lelkesedéssel csatlakozott továbbá a Wartburg alján, Eisenachban megpendített berlini Prot. Kirchenzdtunghoz, a melynek egyik legszorgalmasabb munkása és előmozdítója volt. Végül tanártársaival: Lipsiussal, Hilgenfelddel, Pfleiderrel és Schraderrel megalapította 1875-ben a máig is virágzó «Jahrbücher für prot. Theologie» című ismeretes szakközlönyt, a melyben számos maradandó becsű értekezés és tanulmány látott már napvilágot, kitűnő szaktudósoktól, a theologia Összes ágaiban. íme ilyen életet élt s ilyen tanári és irodalmi munkásságot fejtett ki a thüringiai főiskola s általában az egész német protestáns tudományosság immár megdicsőült nestora tovább egy félszázadon át a protestántismus javára és dicsőségére! Számos magyar tanítványa is hálás emlékezettel adózik annak a nagy mesternek, kinek áldásos emléke örökre fönnmarad az evangy. prot. theol. irodalomban. Nyugodjanak békében drága porai! Eperjes, jan. 14. Dr. Szlávik Mátyás. KONYVISMERTETES. «Protestáns Szemle.» Szerkeszti Kenessey Béla, a m. prot. irod. társ. id. titkára. Első évfolyam I. Il-ik füzet. Budapest, 1889. 208 lap 8-rét. (Folytatás.) A harmadik cikk dr. Masznyik Endre :<Pál apostol megtérese.» (27 — 51. lap.) Szerinte Pál apostol mint meglett férfi, kész rabbi, körülbelől 35-ben ment fel Társusból először Jeruzsálembe a zsidó nemzeti eszméket és célokat szolgálni. Ez hozza I súrlódásba az ifjú keresztyénséggel, ez teszi annak üldözőjévé. Ez viszi Palesztinából, hol már tenni valót nem talál, Datnaskusba, hol 20 ezer zsidó él és a keresztyénség elterjedett. De ember tervez, Isten végez ! Miként Lutherből a római, Pálból a damaszkusi uton vált hithős. Hirtelen, mintegy villámcsapásra, Sáulból Pál, a törvény hívéből az evangyéliom híve, a keresztyének üldözőjéből a keresztyénség legnagyobb apostola lett. Ezt a csodás eredményt kisérli meg Masznyik — igen szép fejtegetéssel — nem metaphysikai, hanem emberi történeti oldala szerint érthetővé tenni. Sorra vizsgálja az Apóst, cselekedetekről Írott könyvben e tárgyról feltalálható háromféle tudósítást s magának Pál apostolnak ide vonatkozó (s így 4—4) tudósítását, mely a Galatákhoz irott levél I. 11 —16. v. található. Ennek alapján Masznyik Endre azon meggyőződésre jut, hogy az apostol megtérése végelemzésben transcetidens, Isteni szellemhatáson alapul, történeti valósága szerint személyes szellem életének természetszerű eredménye, s ennyiben a tudományos analysis tárgya. Eme meggyőződését 1., Pál apostol személyiségének, 2., messiási eszméjének sajátosságaira alapítja, melyeket igen szépen fejteget. Dr. Szlávik Mátyás theol. tanár — a negyedik közleményben — ajanssenismus a történetírás terén» (52—77. lapon) az irányzatos és római érdekeket szolgáló történetírás 4 képviselőjét mutatja be. A i-ső Janssen János majna frankfurti beteges tanár, ki «Geschichte des deutschen Volkes seit dem Ausgang des Mittelalters» című művében a reformatio előtti kort Németországon a vallásos-egyházi és nemzeti virágzás idejének tünteti fel s ezen ((kulturális arany korszaka felforgatásáért Luthert, mint vallási őrjöngőt és művét a reformatiót, mint átkos forradalmat teszi felelőssé. Ezek igazolására a régebbi papistik us legendákat ügyesen, a történetileg beigazolt tények álarca alá rejti, időrendileg elkülönített tényeket természetellenes módon egybekovácsol, idézeteit Luther s a többi reformátorok irataiból természetes összefüggésökből kiszakítva használja, hivatkozik ma már nem létező, vagy olykor apokrif Luther-levelekre, az ugynev. «kényes helyekből)) meg nem engedhető következményeket von stb. s mindezt színleg a források alapján teszi, ugy, hogy a laikus hajlandó Janssen irányzatos állításait elfogadni. Az efféle beszédekre persze a római hitű sajtó ujjongott még hazánkban is; azonban a komoly történetírás bajnokai s ezek közt egy sereg protestáns tudós, élükön Haséval és Köstlinnel, megcáfolták Janssen gonosz ferdítéseit. 2. Janssennek méltó párja s a ferdítésnek szintén nagy mestere Stöckl Albert, kinek «Bölcsészet-történetét» Répássy fordította magyarra. Stöckl szerint az egyedül idvezítő bölcsészet csak is az aquinói szent Tamás philosophiája, melynek páter Klinger külön tanszéket