Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-15 / 24. szám

s ha a megjegyzés, utasítás értelmében nem járt el, megbirságoltatik, vagy terhére küldöttség megy hozzá, mely rendbe hozza számadásait. Több savanyú orcát láttunk, midőn a számvevőszék jelentése olvastatott, melyszerint ez és ezen gyülekezet számadása, ezért és ezért, helyben hagyható nem volt. Hogy micsoda mintázatok szerint kell vezetnünk a számadásokat, azt e rendszer megteremtője és fejlesztője, esperesünk — meg vagyok győződve — szívesen közli azokkal, kik a rendet, pontosságot s a világosságot óhajtják. Az sem minden bokorban terem, a mit Ács mívelt: az egyházmegyei közgyűlést (circa ioo tag) kebelébe fogadta s megvendégelte. Egyébkor Tatán, a centrumban szoktuk tartani gyűléseinket, hol közebéd van az egyházmegyei gyűlés (tehát nemcsak a lelkészek, de a világi tanácsbirói kar és a képviselők) részére, melynek költségeit az egyes gyülekezetek pénztárai viseiik, adván e cimen mindegyik, a szokott időben, az év végén, a többi egyházmegyei, főiskolai és kerületi járulékokkal együtt, egy bizonyos összeget s természetesen előfogatot is. Azért láttam ezt e helyütt szükségesnek fölemlíteni, mert csak nem régiben is tudakolt egy szomszéd egyházmegyebeli kollégám, hogy ki viseli nálunk a gyülésta rtás költségeit ? s a közpapok és képviselők nem részesülnek-e az egyházmegyei gyűlésen valami bonificatióban. Miből azt gyanítom, hogy ama bizonyos egyházmegyében csak a tanácsbirákat látja el ebéddel az egyházmegye ; más egyebek a saját zsebükre utalvák, vagy jobb esetben alkuba bocsátkoznak otthon a gondnokkal, a napi s fuvardíj iránt. Van olyan szokás is, hogy az egyházak sorban, fölváltva tartják ki az egyházmegyei gyűléseket. Mindezeknél helyesebb a mi tendszerünk. Ács példáját nem minden gyülekezet követheti, akarat és képesség ritkán találkozván együtt. Ezen egyház csak az imént emelt szép s korszerű iskolát, tanító-lakkal, 10 ezer forintot meghaladó költséggel, nem rég pedig fényes paplakot. E munkája koronájául megvendégelte az egyházmegyét. Mondom, ilyen gyümölcs sem minden bokorban terem. A ki tud hasonlókat, ám mutassa föl; nem árt az buzdításul ebben a rideg világban. Nagy-Igmánd. Sz. Kiss Károly. KÜLFÖLD. Német egyházi és irodalmi szemle. i. A német prot. theologia tudományos mélységét és szellemi élességét mi sem jellemzi hívebben, mint az a körülmény, hogy annak hatása a külföldön is, sőt még a gör. katholicismus táborában is észlelhető. P. o. a görögországi katholikusok már néhány évtized óta sűrűn látogatják a német prot. egyetemeket, és sokan közülök prot. theol. tudományokat is hallgatnak. Mi természetesebb annál, hogy ujabban Görögország athenei theol. fakultása benső viszonyba lépett a német prot. theologusokkal. így Kyriakos Diomedes, az athenei theologia nagyhírű egyháztörténeti tanára, Németországon szerzett prot. theol. műveltséggel a mult évben figyelemreméltó előadást tartott Jénában «a német protestantismus s a görög katholicismus benső vonatkozásai)) címmel, a melynek elvi fejtegetései egész terjedelmükben a «Jahrbücher für prot. Theologie)) jelen folyamának első füzetében jelentek meg. Gyönyörűen fejtegeti a római papális theologiának s a Róma-ellenes görög katholicismusnak ellentétes viszonyát a protestantismushoz, mi mellett fejtegetéseit azzal fejezi be, hogy a görög katholicismusnak benső szellemi átalakítására és reformálására nem a szláv-orosz, hanem a kulturális görög elem van hivatva. Nevezett tudós személyes tisztelője és tanítványa volt a jénai Hasénak, kinek ((egyháztörténetét, gnosisát, polemikáját s Jézus élettörténetét legkedveltebb iratainak s olvasmányainak)) tartja. Azt mondja Haséról, hogy ((benne Németország legnagyobb theologusát, a szabadelvű irány elsőrangú vezérét, az egész ker. világ legjelentékenyebb tanítóját)) vesztette el. Örvendünk a protestantismus s a gör. katholicismus eme érintkező pontjain, s vajha a ker. egyházfelekezetek összehasonlító története, a theol. tudomány fájának ezen legfiatalabb hajtása egyesítené a szükségesekben a Róma-ellenes ker. felekezeteket! 2. Bajorországban meg van oldva az ó-kath. kérdés. Mint Liithardt «Allg. Ev.-luth. K.-Z.»-jának 12. számából értesülünk, Lutz minisztériuma és egyházpolitikája kizárta az ó-katholikusokat a bajor püspökök régi kívánságának megfelelőleg az államjogi katholicismus kebeléből és javaiból. E nagy fordulat az ó-kath. kérdésben Döllinger halála folytán állott be. Míg ő élt, nem merték bolygatni a kérdést, mivel Döllingernek, mint európai hirű egyénnek letétele, apátságától s annak javaitól való megfosztása általános megbotránkozást szült volna a tudományos világban. Az ó-katholikusok kizáratása azzal van indokolva, hogy ők — a mi csak részben igaz — a római pápaság joghatósági primátusának dogmáját az ó-kath. káté szerint elvetik, következésképen több egyetemes zsinat, főleg a flórenci zsinat által el vannak Ítélve és exkommunikálva — valamint elvetik IX-ik Pius «Ineffabilis Deus» c. 1854. dec. 8. constitutiója által hiterőre emelt ((szeplőtelen fogantatás)) dogmáját is, a mint az az ó-katholikusok hivatalos közlönyéből, a Deutscher Merkúr jelen folyamának febr. 22. számából kitűnik. Az ó-kath. kérdés tehát meg van oldva, az ó-katholikusok mellőzve, s a kath. egyház kötelékéből kizárva vannak. Bajorországnak emez egyházpolitikai aktusa a Hohenloheféle traditiók egyenes megtagadásával a katholicismus legújabb történetének egyik szégyenlapját képezi. Fölcserélik a mi államkormányaink a katholicismus államjogi fogalmát az államveszélyes vatikáni katholicismussal és ultramontanismussal. «Ha adatokkal nem rendelkezném)) — mondhatná Schulte az ó-katholicismus történetének II. kiadásában — «ez eljárást lehetetlennek tartanám.)) Az ó-katholicismus iránti méltányos, jogos és igazságos bánásmódról Bajorországban többé nem lehet szó. A vatikáni dogma ölte meg a bajor politikusokban az egyháztörténeti érzéket, s az ó-katholicismusnak, mint benső kath. egyházi reformmozgalomnak elvi és történeti megítélését. Vannak gyilkosságok az egyházpolitika terén is. 3. Ugyancsak Bajorországban új prot. theol. szakközlöny keletkezett «Neue ldrchl. Zeitschrift» cím alatt Holzhauser müncheni tanár, Buchrucker konzist. tanácsos s Frank, a «System der christl. Gewissheit und Wahrheit» cimű rendszeres theol. mű szerzője, erlangeni egyet, theol. tanár szerkesztésében. E közlöny az 1876. félbeszakadt Harless-féle «Zeitschrift»-nek («für Protestantismus und Kirche») javított kiadása, tehát a specifikus erlangeni luth. orthodoxiának megújítása, a mi az első füzetben megjelent Frank-féle dolgozatokból is kitűnik, a melyek «a jelenkori egyházi theologia helyzete és feladataw cím alatt meglehetősen elitélő mo-