Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-15 / 24. szám

dórban nyilatkoznak Ritschl legújabb morál theologiai iskolájáról. «Ritschl theologiájaa — úgymond Frank a hittudós — «a ker. hitigazságok ellapítását jelenti)) s ugyancsak ilyen hangon és modorban itél a 2-ik füzetben Stahlin is Kaffan «Glaube und Dogma» cimű iratáról is, a mi utóbbi részéről e műnek és alapgondolatainak «újabb iejtegetését» tette szükségessé aBrauchen wir ein neues Dogma ?» cím alatt. Épen a Ritschl-féle morált'heologia az, a mely napjainkban a legkülönbözőbb, sokszor egészen ellentmondó elbánásban részesül az orthodox s a liberális prot. körök részéről. Ezek után örvendünk Nippold jénai tanár egyháztörténete legújabb, a XlX-ik század protestantismusát tárgyaló kötetének mielébbi (füzetes) megjelenésén, mely — mint azt a Beyschlag-féle kék füzetekben hozott legújabb mutatvány is bizonyítja — hivatva leend a nagy göttingai hittudós legújabb prot. rendszerének behatóbb és méltányosabb elvi, történeti és hittani megértését egyengetni. Az egyoldalú elitélésben nyilvánuló theol. gőg minden koron megboszulta magát a prot. theologiai közgondolkozás történetében ! A mint nincs hitegység, nincs dogmaegység sem, s minden exkluzivitásra váío "papistikus törekvés — Nippold szerint s a tapasztalás szerint is — Rómába vezet. Jó lesz ezt meggondolnunk, mielőtt a Ritschl-féle theologia «rövidített szegényes hittartalmáról)) vagy «theol. esztelenségéről» nyilatkoznánk! 4. A Basserman—Ehlers-ík\t «Zeitschrift für prakt. Theologie» cimű évnegyedes szakközlöny jelen folyamának 1. füzete figyelemreméltó értekezést közöl «Az ev. lelkész jelen társadalmi állása és feladataw címmel Mayer H. meissenbeuni lelkész tollából. Vitatja a lelkésznek nagymérvű befolyását és energikus tevékenységét a nép jólétének előmozdítása körül a társadalmi élet terén. «Mi» úgymond, «az ige szolgái vagyunk, s erőnk az ige hatalmában s szolgálatunk tartósságában keresendő.)) Ép azért «nem a hivatalnak magas igényeiben rejlik a lelkész működése, hanem a szolgálatkészség és hivatás hűség által nyer áldásos befolyást, s ma nem is a hivatal teszi az embert, hanem az ember a hivatalt.)) Hogy a gyülekezeti élet fejlesztésében sikeresen működjék, annak elengedhetlen feltétele a hivatásunkra vonatkozó tudományos továbbképzés, a mintaszerű papi családi élet, mely gyupontja a gyülekezeti életnek s a családi erényeknek s végül az egymásközötti collegiális viszonyból eredő kartársi szeretet. «Ne legyünk absolutakw — mondja helyesen Martensen — «sem a hitben, sem a tudásban.)) A kartársi testületi szellem nem klerikális corpsszellem, hanem a szabadság és szeretetben való együttes működés és kölcsönös támogatás. A politikai téren óvakodjék a nyilvános politikai agitátiótól, de hazafias kötelessége ellentáilani a honboldogító hamis prófétáknak. A szorosabb értelemben vett socialis téren tisztában legyen a lelkész az egyesnek állásával a társadalomban, s az egyéniség jogaival és korlátaival. Fontos feladatok várnak reá a lakás-, vagyon-, nevelés-, pihenés és a vasárnap megszentelésének kérdésében. Sociál-ethikai működése intenzív legyen, habár sociál-politikai programmot föl nem állíthat. Ilyet az evangyéliom sem állított fel, a mint hogy a keresztyénség megfér a legkülönbözőbb politikai szervezetekkel épúgy, mint a socialis rendezetekkel. Csakis az egyház közreműködésével, a vallásos érzület fölébresztésével oldható meg békés úton a socialis reformnak kérdése. A római egyház e téren — példa rá Ketteler püspök s nálunk Schlauch — úgy elméletileg, mint gyakorlatilag nagyon élelmes. Nem ártana e kérdésről behatóbban gondolkoznunk nekünk magyar protestánsoknak sem ! 5. A Schürer—Harnack-féle «Theol. Literaturzeitung» legújabb számaiból arról értesülünk, hogy a báseli nagymesternek, Hagenbachnak újabban Kautsch tanár által feldolgozott Encyklopadiája, e közkedveltségű «Studentenbuch» már 12. kiadást ért Reischle tanár feldolgozásában, mely mű főleg bibliographiai tekintetben nélkülözhetlennek bizonyult s így legújabb kiadásában külterjileg is jelentékenyen meggyarapodott. E mű mellett a legújabb prot. theol. irodalomban csak Hase és Kurtz egyháztörténeti tan- és kézikönyvei, Mayer kommentárja s Luthardt apologetikai előadásai s dogmatikai kompendiuma örvendenek hasonló kelendőségnek. Ezenfelül arról értesülünk, hogy a Zöckler, Cremer, Gr a u és Harnack szerkesztése, illetve közreműködése mellett megindult «Handbuch der theol. Wissenschaften» cimű vállalat már 3. teljesen átdolgozott és bővített kiadásban hagyta el a sajtót. E mű a theol. tudomány organismusának encyklopadiája akar lenni, különös tekintettel az egyes studiumok fejlődési történetére, a mit azonban nem elég komolyan vettek az átdolgozok. A theol. tudományegésznek, mintegy tudásra méltónak scholastikus kompendiuma e mű, mely kevésbbé neveli önállóságra a theologust, a kritikai kérdésekkel keveset törődik, s nagyon is számol a kezdő theologusnak kényelemszeretetével. Ilyen hagyományos scholastikus alapon, a minek klasszikus példája a Zöckler-féle kommentár is, aligha fogjuk megkedveltetni a theologiát, mint tudományt a hallgatókkal! Végül figyelemreméltó legújabb polemikai és egyházpolitikai adalékot kapunk legközelebb Scholl tollából «Gegen Rom und röm. Anmassung» címmel, melv a vatikáni zsinattól a Hutten- illetve Bruno-ünnepig terjedő vitairatait foglalja össze egy gyűjteménybe. Annak idején a műnek behatóbb ismertetésére még visszatérünk. A gyűjtemény az Ev. Bund barátainak van ajánlva. Bárcsak akadna író a mi egyházpolitikai viszonyainknak s a mi pápista «testvéregyházunk» műhelyének és működési eszközeinek ismertetésére! Sok hasznos és üdvös tanulságot merítenénk az e fajta ismertetésből. Budapest. Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. ** Felhívás aláírásra. „A Neveléstudomány Kézikönyve" cimű s ápril hó közepén megjelent művemnek ezer nehányszáz példánya rövid másfél hónap alatt elfogyott, tanuságául annak, hogy a mű régen érzett hiányt pótol. Sajnálattal tapasztaltam azonban, hogy művemből aránylag kevés jutott a papok, népnevelők és tanítók kezébe, kik szintén első sorban vehetnék hasznát. Ugyanis a mű megjelente után az ország minden részéből teles számmal fordultak hozzám nevelők, papok, tanitók, hogy könyvemet előfizetési árban megkaphassák ; de a példányok legnagyobb részének könyvpiacra adása után legjobb akarattal sem teljesíthettem kérésöket. Hogy «A Neveléstudomány Kézikönyve)) megszerzését a kevésbé módos népnevelőkre és tanítókra nézve is lehetővé tegyem : ezennel aláírást (előfizetést) nyitok a mű 2-ik kiadására, mely kiállítás és terjedelem tekintetében hasonmása lesz az első kiadásnak. A nagy 8-rétű, 44 ívre terjedő mű aláírási ára 4 frt, mely két részletben is lefizethető, t. i. fele az aláíráskor s fele a könyv átvétele alkalmával. Az aláírás ideje f. évi junius hó végéig tart, mert akkorra tájékozódnom kell a nyomatandó példányok száma felől. A mű szeptember hóban küldetik szét a megrendelőknek s bolti ára, a kiállítás diszes és költséges