Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-15 / 24. szám

állhat, s ezért tiz évenkint megujuló nagylelkű ajánlatok s a tandíj képezik fentartásának főalapját, tehát prekárius természetű bevételi források ; tanárai, kik lelkiismeretesen teljesítik kötelességüket, s kik, minden dicsekvés nélkül mondva, kifelé elég elismerést találnak, az intézet jó hírnevét semmi esetre sem csökkentették, a legmostohábban vannak dotálva, s összes tanári jövedelmük nem éri el egy középszerűen fizetett gimnáziumi tanárét; a kollégium pártfogósága nemes buzgalommal küzd ugyan szeretett akadémiája föntartásáért s az egyházegyetem is megemlékszik róla 2— 300 frt évi segélylyel: de saját kerülete eddig csak erkölcsi pártfogásban részesíté, a kassai kerületi gyűlésen még tulajdonkép azt is megvonta tőle, midőn a pártfogóságot ridegen arra utasítá, hogy vagy gondoskodjék kellő fentartásáról, vagy intézkedjék fokozatos beszüntetéséről. Sőt találkozunk oly ferde nézetekkel is, melyek más testvérintézetek föl virágzását remélik a jogakadémia megszüntetésétől s ezért Istennek tetsző dolognak tartják ellene munkálkodni. Végre súlyosbítja a létező bajokat azon körülmény, hogy a jogakadémia állása, épúgy mint az egész kollégiumé, sem a kerülettel, sem az esperességgel, sem az egyes intézetek egymásközti viszonyában nincs félreérthetlen módon körülírva. Bizonyára nem szolgál tehát intézetünk kisebbítésére, ha e számos nehézség dacára is zavartalanul képes működését folytatni. Főtisztelendő Zelenka Pál püspökünk, ki befelé igen helyesen szuperintendens kíván lenni, az az ember, kinek erős keze a mondott viszszásságok alkotmányos megszüntetésére hivatott s akaró tehetsége szebb, biztos kinek alkotó sabb jövő igéretföldére vezetheti egyetlen ágost. evangélikus jogakadémiánk eszméjét. Már megmutatta eddigi működése körében, hogy úgy szólván a semmiből képes teremteni, fel tudja szántani a protestáns áldozatkészség olykor rövid időre parlag földjét, s gazdagon gyümölcsöző nemes maggal bevetni. Azt várjuk, azt reméljük tőle, hogy e fényes múltú s nem érdemetlen jelenű intézetet is megizmosítja, hogy fog oly eszközöket találni — ha más nem segít, alkalmazkodva a korhoz s jóra használván még ferdeségét is, a sorsjáték eszméjétisel kell fogadmink, mely eszközök, e nagy, nemes cél elérésére alkalmasak, meg fogja törni tudni kerületünk meg nem érdemelt közönyét s a szeretet, érdeklődés éltető folyamává olvasztja át. A szép munkában ott találja hűséges segítő társul az eperjesi kollégium egész pártfogóságát s mondhatni, az egész tanári kart, de hiszszük, reméljük, egyházkerületünk s egyházegyetemünk jobban informált legérdemesebb férfiait. A kollégiumi theologiában is vannak egyes nehézségek ; ott sem áll teljesen egy színvonalon az anyagi javadalom a tanári állás jelentőségével s terheivel; a beosztásban, a szervezetben is találhatók hiányok, elévült dolgok, mint pl. a szokásjogon alapuló, de a tanárok protestáns jellegű egyenlőségével, a gimnázium s jogakadémia szervezetével ellenkező örökös dekanátus; mindezeken a szükségessé vált uj szervezés segíthet. Hiszen ezen kérdésre vonatkozólag a theologiai tanári kar túlnyomó többsége a vezéreszméket illetőleg teljes egyetértésre jutott. Legkiáltóbb az ideiglenesség szülte sok visszásság, mely sok tekintetben a fennálló rendezettel is ellenkezik, a tanítóképző intézetben, hol végleges állapotokat kell teremteni s ldkit azon körbe utalni vissza, melynek képesítésénél fogva megfelelni képes; gondoskodnunk kell az életszükségletet képező s feladata magaslatán álló gyakorló iskola megvalósításáról, szóval mindarról, mi ez intézetet visszaadhatja önmagának s benne az áldásos békét s együttmunkálkodást megteremtheti. Ani itt főtisztelendő püspökünket csak a közvetlen tapasztalat s vizsgálódás tájékozhatja s hogy a dolgok odáig fajultak a múltban, azt is ez elv elhanyagolásának tulajdoníthatjuk. Örömmel s bizalommal várjuk körünkbe, várjuk szigorú, de tudjuk, jogos eljárását, mert tudjuk, hogy csak a vétkesnek van oka félni; ki tán némileg hibázott, de tiszta jóakaratból, az nyugodtan látja az igazságos biró érkezését. S végül csak egyet vagyok bátor még elmondani. A tisztelgések alkalmával azt felelte főtiszteletű superintendensünk egy szónoknak, kit heve túlságosan elragadott s ez elragadtatásban ((engedelmes szolgáúb ajánlotta fel a tanárokat, hogy ezt nem fogadhatja el, mert «velük munkás)), de anem felettük munkás» akar lenni. Meg vagyok győződve, bár e sorok egyéni véleményt fejeznek ki és semmi hivatalos jelleggel nem bírnak, hogy az eperjesi kollégium s az egész kerület tanári kara lelkesedéssel s odaadással fog vezérlete alatt a reábízott szent érdekek szolgálatában küzdeni s hiszszük azt is, hogy érdemesebbjeinket szívesen befogadja tanácsába s mennél többször keresi fel szerény körünket, hogy mint Mátyás az igazságos, saját szemeivel győződjék meg ahol lehet, a virágzásról, ahol kell a létező bajokról, s azok orvoslási eszközeiről. Dr. Bartha Béla, eperjesi jogtanár.