Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-15 / 24. szám

állhat, s ezért tiz évenkint megujuló nagylelkű ajánlatok s a tandíj képezik fentartásának fő­alapját, tehát prekárius természetű bevételi for­rások ; tanárai, kik lelkiismeretesen teljesítik kötelességüket, s kik, minden dicsekvés nélkül mondva, kifelé elég elismerést találnak, az inté­zet jó hírnevét semmi esetre sem csökkentették, a legmostohábban vannak dotálva, s összes tanári jövedelmük nem éri el egy középszerűen fizetett gimnáziumi tanárét; a kollégium párt­fogósága nemes buzgalommal küzd ugyan sze­retett akadémiája föntartásáért s az egyház­egyetem is megemlékszik róla 2— 300 frt évi segélylyel: de saját kerülete eddig csak erköl­csi pártfogásban részesíté, a kassai kerületi gyűlésen még tulajdonkép azt is megvonta tőle, midőn a pártfogóságot ridegen arra utasítá, hogy vagy gondoskodjék kellő fentartásáról, vagy intézkedjék fokozatos beszüntetéséről. Sőt találkozunk oly ferde nézetekkel is, melyek más testvérintézetek föl virágzását remélik a jogakadémia megszüntetésétől s ezért Istennek tetsző dolognak tartják ellene munkálkodni. Végre súlyosbítja a létező bajokat azon körül­mény, hogy a jogakadémia állása, épúgy mint az egész kollégiumé, sem a kerülettel, sem az esperességgel, sem az egyes intézetek egymás­közti viszonyában nincs félreérthetlen mó­don körülírva. Bizonyára nem szolgál tehát intézetünk kisebbítésére, ha e számos nehézség dacára is zavartalanul képes működését foly­tatni. Főtisztelendő Zelenka Pál püspökünk, ki befelé igen helyesen szuperintendens kíván lenni, az az ember, kinek erős keze a mondott visz­szásságok alkotmányos megszüntetésére hivatott s akaró tehetsége szebb, bizto­s kinek alkotó sabb jövő igéretföldére vezetheti egyetlen ágost. evangélikus jogakadémiánk eszméjét. Már meg­mutatta eddigi működése körében, hogy úgy szólván a semmiből képes teremteni, fel tudja szántani a protestáns áldozatkészség olykor rövid időre parlag földjét, s gazdagon gyümöl­csöző nemes maggal bevetni. Azt várjuk, azt reméljük tőle, hogy e fényes múltú s nem érdemetlen jelenű intézetet is megizmosítja, hogy fog oly eszközöket találni — ha más nem segít, alkalmazkodva a korhoz s jóra használván még ferdeségét is, a sorsjáték eszméjétisel kell fogad­mink, mely eszközök, e nagy, nemes cél elérésére alkalmasak, meg fogja törni tudni kerületünk meg nem érdemelt közönyét s a szeretet, érdek­lődés éltető folyamává olvasztja át. A szép munkában ott találja hűséges segítő társul az eperjesi kollégium egész pártfogóságát s mond­hatni, az egész tanári kart, de hiszszük, remél­jük, egyházkerületünk s egyházegyetemünk job­ban informált legérdemesebb férfiait. A kollégiumi theologiában is vannak egyes nehézségek ; ott sem áll teljesen egy színvona­lon az anyagi javadalom a tanári állás jelentő­ségével s terheivel; a beosztásban, a szerve­zetben is találhatók hiányok, elévült dolgok, mint pl. a szokásjogon alapuló, de a tanárok protestáns jellegű egyenlőségével, a gimnázium s jogakadémia szervezetével ellenkező örökös dekanátus; mindezeken a szükségessé vált uj szervezés segíthet. Hiszen ezen kérdésre vonat­kozólag a theologiai tanári kar túlnyomó több­sége a vezéreszméket illetőleg teljes egyetértésre jutott. Legkiáltóbb az ideiglenesség szülte sok visszásság, mely sok tekintetben a fennálló rendezettel is ellenkezik, a tanítóképző intézet­ben, hol végleges állapotokat kell teremteni s ldkit azon körbe utalni vissza, melynek képe­sítésénél fogva megfelelni képes; gondoskod­nunk kell az életszükségletet képező s feladata magaslatán álló gyakorló iskola megvalósítá­sáról, szóval mindarról, mi ez intézetet vissza­adhatja önmagának s benne az áldásos békét s együttmunkálkodást megteremtheti. Ani itt fő­tisztelendő püspökünket csak a közvetlen tapasz­talat s vizsgálódás tájékozhatja s hogy a dolgok odáig fajultak a múltban, azt is ez elv el­hanyagolásának tulajdoníthatjuk. Örömmel s bizalommal várjuk körünkbe, várjuk szigorú, de tudjuk, jogos eljárását, mert tudjuk, hogy csak a vétkesnek van oka félni; ki tán némi­leg hibázott, de tiszta jóakaratból, az nyugod­tan látja az igazságos biró érkezését. S végül csak egyet vagyok bátor még el­mondani. A tisztelgések alkalmával azt felelte főtiszteletű superintendensünk egy szónoknak, kit heve túlságosan elragadott s ez elragadta­tásban ((engedelmes szolgáúb ajánlotta fel a tanárokat, hogy ezt nem fogadhatja el, mert «velük munkás)), de anem felettük munkás» akar lenni. Meg vagyok győződve, bár e sorok egyéni véleményt fejeznek ki és semmi hiva­talos jelleggel nem bírnak, hogy az eperjesi kollégium s az egész kerület tanári kara lelkesedéssel s odaadással fog vezérlete alatt a reábízott szent érdekek szolgálatában küzdeni s hiszszük azt is, hogy érdemesebbjeinket szíve­sen befogadja tanácsába s mennél többször keresi fel szerény körünket, hogy mint Mátyás az igaz­ságos, saját szemeivel győződjék meg ahol lehet, a virágzásról, ahol kell a létező bajokról, s azok orvoslási eszközeiről. Dr. Bartha Béla, eperjesi jogtanár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom