Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-15 / 24. szám

Első sorban, mint jogakadémiai tanár, az eperjesi kollégiumba kebelezett kerületi jogakadémiáról óhajtok szólani, s itt pár szóban azt is el kell döntenünk, van-e prot. egyházunknak jogakadémiákra egyáltalán szüksége? Mert ezek föntartását is csak az igazolja, ha az általok képviselt céloknak nagyobb szolgálatot tesznek, mintamennyi az érettök hozott áldozatok menynyisége. A protestantismus a tudomány és közművelődés vallása s már csak ezért is ferde dolog volna úgy okoskodni, hogy a nép -és középiskolai oktatás fontosságát elismeri önmagára nézve, de már a felsőbb, különösen a jogi oktatás terén nem volnának megvalósítandó érdekei. Nem is említem, mert másutt (a ((Sárospataki Lapok» mult évi 7. 8. 9. számaiban) bővebben kifejtettem, hogy még az államérdek szempontjából is szükségesek a jogakadémiák, nem mint az egyetemek riválisai, hanem, mint gyakorlati célokra törekvő jogi szakiskolák s azóta nézetemet bővebben kifejté s megerősíté Fenyvessy idevonatkozó röpirata s az országgyűlés közoktatásügyi bizottságának tanácskozása. ((Örülnünk kellene azon, hogy ily intézeteket a történelmi fejlődés nálunk létrehozott, s kötelességünk volna azokat fentartani; de egyszersmind a kor s az általuk szolgált cél igényeihez mérten szervezni, nem pedig üldözni s létjogukat is kétségbe vonni)) — mondám az idézett helyen. A speciális protestáns szempontra nézve azt mondhatjuk, hogy igaz ugyan, hogy a tudomány elvont fennségében nem felekezeti, s nem keresztyén, se nem pogány, se nem katholikus, se nem református s ez egyetemes jelleget különösen egyes tudománykörökben pl. az orvosi tudományban teljes mértékben föltaláljuk ; ámde más szakok ismét több-kevesebb összefüggésben állanak a hitélettel, sőt a felekezetiséggel is, s a bölcsészet, törtenelem, sőt a jog- és államtudományok is felfoghatók s hirdethetők felekezeti, vagy felekezet-ellenes, keresztyéni, vagy keresztyén-ellenes szempontból. A jogtudomány körében csak a magán, és bölcseleti, az egyházi és közjogot, az államtudományokból csak a politikát emelem ki, nem is említve, hogy a statisztika irányzatosan művelve, meghamisítva, minő ártalmára lehetne protestáns vallásunknak. Ezek a szempontok teremtették meg a protestáns jogakadémiákat s ezen okokból a jelenben s jövőben nagyobb szükségünk van reájuk, mint valaha. A hitbuzgó világi elemnek, mely egyik egyenrangú támasza s hordozója egyházunknak, jórésze mindenkor a felvilágosodás, humanismus, haza és vallásszeretet közös oltára körül áldozó emez intézeteinkből került ki. S vájjon oly biztosoknak érezzük-e immár magunkat, hogy a küzdelemre nevelő s acélozó tényezők egyik legfontosabbikát nyugodtan ejthetjük el? S e jogakadémiáknak a mellett más felekezetű növendékeik is mindenha nagyobb számmal vannak, s bizonyára gondja leend a tanári karnak arra, hogy ezek, saját felekezetük sérelme nélkül, minket is jobban megismerjenek s megszeressenek, mert a felekezetekközti béke és egyetértés ápolói is akarunk lenni. Berzeviczy Albert, a jelenlegi közokt. államtitkár, volt eperjesi jogtanár, hangsúlyozta tósztjában, melylyel a folyó évi iskolai év elején, az eperjesi kath. főgimnázium felszentelési lakomája alkalmából az itteni kollégium tanári karát felköszönté, hogy ez intézet egyik érdeméül tudja azt be, hogy ő annak kebelében kath. hitének minden sérelme nélkül működhetett. Ez nem is érdem, ez a valódi, íölvilágosodott protestantismusnak önként értetődő jellemvonása. De arra kell törekednünk, hogy mi lehessünk az állam hü, egyenjogú polgárai protestáns hitünk sérelme nélkül, s azért kell, hogy jogakadémiáink körükben a magyar alkotmányosság, az emberi jogok, a polgári s politikai szabadság szentelt eszméit további a is ujnlt, fokozódott erővel hirdethessék. A magyar közművelődés, a hazai protestantismus körül ily nagy szolgálatra hivatott protestáns jogakadémiák közül az ágost. evangélikus egyház egyetlen egyet mondhat magáénak, az eperjesit, tulajdonkép az ís csak a tiszakerületé, s nem a nevet, de az áldozatokat tekintve pedig, épen csak a kollégiumi pártfogóságé. Ez intézet a múltban nagy szolgálatokat tett hivatása körében, tanárai közül nem egy országos hirű emberré lett, tanítványai közül hasonlókép nem egy szerzett dicsőséget az őskollégium ez intézetének, de szégyenére, mondhatni, egy sem vált. A jelen megbirálása nem engem illet, csak tényeket említek : az intézet növendékei négy iskolai év folyamán 25-ről 65-re emelkedtek, a túlnyomó többségében katholikus Eperjes városa 1000 frtot áldoz fenntartására évenkint, a helybeli pénzintézetek mintegy 500 frtot s legutóbb, nagyobb részint az intézet volt tanítványai tiz évi kötelezettséggel mintegy évi 500 frtot, összesen 5000 forintot adtak össze, Sárosmegye a Dessewffy Arisztid-féle szoboralap — 15,000 frt — kamatait bocsátotta még régebben rendelkezésre mindaddig, míg az akadémia fenáll. S mégis — ez intézetnek nagy bajjal kell megküzdenie. Pénzalapja jövedelméből fen nem