Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-15 / 24. szám

Harmincharmadik évfolyam. 24. sz. Budapest, 1890. junius 15. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: Pipa-utca 23, szám (Csávolszky-ház). Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. TARTALOM: Vezércikk. Püspök választás után. Dr. Bartha Béla. — Tárca. Catholicae res. Czékus László.— Belföld. Püspöki látó gatás a vértesaljai egyházmegyében. Urházy Lajos. — A tiszántúli egyházkerület közgyűlése Debreczenben. Joő István. — Egy minta-egyházmegye közgyűlése. Sz. Kiss Károly. — Külföld. Német egyházi és irodalmi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Különfélék. — Adakozás. — Hirdetések. Püspök választás után. A legkitűnőbb intézmény, a legcélszerűbb és legbölcsebb szabályzat is csak arra való, abban rejlik legfőbb érdeme, hogy ne akadályozza a tehetséget, tudományt és jóakaratot a közérdek megvalósítására törő munkásságában. Egyszóval az intézmények sorsa mindig össze van kötve az intézők sorsával s protestáns egyházunk legkiválóbb tulajdonságainak egyike épen az, hogy szabad érvényesülést enged önkormányzatában a vallás és iskola érdekeit öntudatosan munkáló nagy alakjainak. De ez oknál fogva mégis bizonyos aggodalommal, szívszorulással nézzük, ha oszlopos embereink egyike, vagy másika kidől — lesz-e oly utóda, ki a bölcsen megalkotott, de magában véve holt kereteket s szabályzatokat élettel, elevenséggel tudja betölteni, s az egyéni tehetséget és alkotásvágyat az autonomia elveivel, a kormányzást és rendelkezést az öntörvényhozással s önigazgatással úgy tudja egyensúlyba hozni, hogy egyik se szenvedjen, se pedig túl ne tengjen. S az ev. tiszakerület valóban szerencsésnek mondható e tekintetben. A megboldogult Czékus püspök oly sok tekintetben volt kitűnő, annyi nagy, konszolidált művet hagyott maga után, hogy az aggkorral együtt járó, de nála csak csekély mértékben talált fogyatkozások inkább erősíték tiszteletünket iránta, mert csodás dolog, hogy egy hetven éven fHüli ember test és szellem tekintetében még oly kévéssé találtassák hiányosnak, hogy sok fiatal irigykedve tekinthessen reá. Nem akarok hízelkedni, ez nem kenyerem, nem is tudok hozzá, épen azért átengedem azoknak, kik kedvvel csinálják az ilyeneket. De annyit személyes ismeretség, birálattárgyát képezhető tettek s egy még aránylag nem hoszszú, de már is gazdag mult alapján épúgy, mint egy tiszta, világos, megérteni s megértetni akaró programm alapján szívem szerint mondhatok el uj püspökünkről, Zelenka Pál úrról, hogy a tiszakerület, az ág. evangélikus egyház, a magyar protestántismus és a magyar haza egyaránt méltó munkásra találandnak benne. De mert tudom, hogy munkára termett, alkotni akaró, tudó, s szerencsés kezű ember, azért püspöki pályája kezdetén ama szerény körből, hova hivatásom állított, kötelességemnek tartom jóakaró figyelmét néhány kérdésre felhívni. Mert hiszen a legtökéletesebb szervezetben is történhetnek egyes botlások, a maguk idejében célszerű rendelkezések is elavulhatnak. A protestántismus lényegét különben is a haladás képezi s így külső organizmusának alkotásakor is a megállás egyenlő volna a visszaeséssel. Amit elmondani szándékszom, az nem vonatkozik az egész kerület, a hazai evangélikus egyház, a test vérfelekezet, a forrón szeretett haz iránti kötelmekre. Hiszen ezekkel szemben érdemes püspökünk bizonyára jobban ismeri íuadatát, áthatóbb, messzebb érő koncepciója Van az elérendő célokról s működése megválasztandó eszközeiről, mint sok más, nálamnál jóval érdemesebbeknek is. Én csak a honi ág. evangélikus egyház legbecsesebb kincseinek egyikére, az eperjesi kollégiumra, az itt létező egyes hiányok és hibákra kívánok reflektálni. S távol van tőlem, hogy lanácsokat akarnék osztogatni felettes hatóságomnak, bár azt úgy ismerem, hogy nem az adót, de az adottat tekintené. Az elmondandók az intézet őszinte szeretetéből eredő s a közvetlen tapasztaláson nyugvó meleg óhajtások.