Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-08 / 23. szám

általános közművelődés nagy fokú emelkedése dacára a római katholikus felekezetnek némely rajongó vezetői, csak a törvényes korlátok közé szorítás miatt is hajlandók lennének az átkos villongást lángra lobbantani, s mi még sem gondolunk leányaink — a leendő anyáknak prot. szellemben való neveltethetéséről, nem levén hazánkban egyetlen egy felsőbb leánynevelő intézetünk sem! Ama férfiak, kik e gyűlést vezették, méltán megérdemlik az elismerést, tanulhattak tőlük a tanítók szeretetet az egyház és iskola, tiszteletet meghunyászkodás nélkül az egyházi elöljárók, s igazi kötelesség érzetet a tanítói hivatás iránt. Szép jelét adta a gyűlésen az egyház, iskola és tanítók iránt való meleg" érdeklődésének a h.-m.-vásárhelyi egyházi és világi elöljáróság, mind végig kitartó jelenlétükkel és érdeklődésükkel tisztelvén meg a tárgyalásokat, szívesen részt vévén a tanítók közebédjein, kik lelkes felköszöntőkben éltették az egyház veteményes kertjének ápolóit. Hiszszük. hogy kellemesen lepettek meg a tanítók eme minden izében egyházias, szeretetet kérő és kínáló tárgyalásai által. Ily vezetés és az itt kifejezett elvek követése mellett meg fogja nyerni az ev. ref. tanítóság még azokat is, kik ma még magukat tartózkodva viselik, s így ,megnyerik azt, a mit óhajtanak s a miért küzdenek. Óhajtjuk, hogy úgy legyen ! H. L. TÁRCA. Catholicae res. (Folytatás.) Mellőzve «Kláver sz. Péter», «Berchmans sz. János» és ccRodriguez sz. Alfonz» — ezen cifra nevű szentek — életrajzainak s csudatörténeteinek ismertetését, csupán P. Angelikusz «Naplómbói» (Lourdes) cimű közleményét akarom még röviden bemutatni, a mely így hangzik : «Ma nagy napom volt, a legnagyobb nap életemben.)) A sz. szűz kegyesen tekintett rám, és megengedte, hogy több csudának nemcsak eszközlője, hanem jósolója is legyek. A városban legújabban épített és a sz. szűz hét fájdalmához címzett kórház termében két halálos beteg részesült az egyház vigaszában. Mindkettő kívánkozott a sz. szűz elé. Mindkettőt hordó ágyon a barlang elé vittem, először az egyiket, azután a másikat. Imádkoztunk mindnyájan. Többször biztattam betegeimet: kövessék gondolatban a mi hangos imánkat. Elmondtam nekik, hogy a sz. szűz már mívelt csodát oly beteggel, a kit én vittem eléje. Az első beteget, egy leányt, a barlangba vittük egyenesen és ott elhelyeztük a szűz anya szobrával szemben. Mellette térdelt édes atyja és kérte a szűz an}'át könyek közt, mentené meg egyetlen leányát. A másik beteget a barlang előtt tettük le a kövezetre. A barlangban imázó érsek és egyik püspök kérésemre mindkettőt megáldotta. A beteg asszonyt, a ki a barlang^ előtt feküdt, a többi közt könnyező férje is apolta. «Én pedig folyton a szószéken imázó papnak jegyzeteket adtam át, mely jegyzetek betegeimet ajánlották az ájtatoskodók imájába.» Letérdeltem az asszony mellett és megindulva biztattam őt; a beteg tekintete a a remény sugarait lövelte. Nem sokára a fürdő elé vittem, hol tőlem ápolónők vették át. Utolsó szavaim, miket hozzá intéztem, ezek voltak : «Bizzék a sz. szűzben, a szent szűz önt megfogja gyógyítani!» És visszatértem a barlanghoz, másik betegemhez. De egy előérzet szavakat adott ajkaimra, és én a barlang előtt foglalkozó Bergerhez e szavakat kiáltottam: «Fél óra múlva csodát látunk.)) Házi gazdám ez alatt kezével intett, hogy ne beszéljek oly hangosan.)) «Ez alatt vigasztaltam másik betegemet, a ki a barlangban volt. Fél óra múlva megyek a fürdő felé megtudandó, mi történt a beteg asszonynyal; nagy örömemre ép e percben kezdték énekelni a «magnificat»-ot. Közelebb menvén a tömeghez, mely a felgyógyult beteget körülvette, és tekintélyemmel áthatoltam a tömegen, kedves betegemet látám egyedül lépd-dni, énekelvén a «magnificat»-ot; utána vitték hordó-ágyát a párnákkal. Magnificat anima tnea Dominum! A felgyógyultnak közvetlen a beteg leány ágya mellett rendeltem helyet és kértem őt, vigasztalja meg a beteget. Erre a felgyógyult nő ráborult betegemre, átkarolta őt, és csókjaival illetvén őt, imát rebegett érette.» «A beteg leány láthatólag örült e csodának és remélt, nemsokára a fürdőbe kívánkozott. Oda vittem és mielőtt az ápolónőknek (grófnők, marquisnők) átadtam volna, e szavakat intéztem hozzá: «kedves leányom, figyelj a szavaimra ! Megjósoltam beteg társadnak a felgyógyulását, mert ez határtalan bizalommal volt a sz. szűz iránt. Légy te is bizalommal, és a sz. szűz meggyógyít téged.w «Erre visszatértem a barlangba, hogy a felgyógyult asszonyt felvezessem az atyákhoz, felgyógyulása körülményeinek elmondása végett. Útközben elmondottam, mi módon vigasztaltam e nőt és biztattam őt, egyszersmind kijelentettem e percben, hogy egy óra múlva új csudát remélek. Ugyanezt mondottam az atyáknak is és ezzel lesiettem.» ((Útközben e szavakkal fordultam a sz. szűzhöz : édes anyám ! te adtad ajkamra a jövendölés szavait. «Ne engedd, hogy megszégyenüljek, hiszen a te neved dicsőségét keresem.)) E pillanatban hallom a «magnificat»-ot énekelni.)) «Sietek a fürdő felé a beteg leányt keresni. Nem volt ott.» ((Megtaláltam a barlangban atyja mellett térdelve. Midőn beléptem, mosolylyal köszöntött. Ez volt a második csuda.» S így megy ez tovább is. Közöltem ez érdekes tudni valókat s a «NapIó» egy részét, s nehogy az írójának józan értelmét kétségbe vonja valaki, sietek kijelenteni, hogy annak az írója nem valami közönséges ember, hanem ((lapszerkesztő)), «a legszentebb rózsa füzér királynéja)) havi folyóirat szerkesztője, «a szentek élete» írója, a kath. egyház koszorúzott hittudora, P. Angelikus, alias dr. ZafFéry Károly. íme ilyen dr.-ok vannak a mi pápista atyánkfiainál. A napi sajtóban jelesebb íróink sokszor felszólaltak már a Bucsánszky — Tatár Péter-féle népbutitó ponyvairodalom termékei ellen. Csudálkozom, hogy a vallás örve alatt űzött hasontartalmú ponyvatermékek még eddig figyelmöket elkerülték! Bizony ezek is megérdemelnék, hogy velők egv kissé foglalkoznának! * * * «A legszentebb rózsa füzér királynéja)) legújabb füzetét nem szándékom ezúttal ismertetni. Épen olyan annak a tartalma, mint a tavaly ismertetetté, s a most bemutatott «Szent naptár»-é; elég anynyit tudnunk róla, hogy azt is P. Angelikusz szerkeszti, kinek a hóbortjait úgy látszik megelégelte még az «Egri egyházmegyei közlöny)) is, a mint e folyóirat decemberi füzetének a «szerk. üzenetéből)) gyanítani lehet. * * *