Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-08 / 23. szám

restituálva lesz, illetőleg a másfél percent pontosan fizettetni fog? Egyszerűen igérve van, de mi lesz majd akkor, ha az Ígéretet nem váltják be, vagy épen nem is lesznek képesek beváltani. Elvesz-e akkor a tőke? avagy az egyházkerületek fizetik meg ? de miből ? Ezen és több más hasonló, a konventen eléggé felfejtett aggodalmak teljesen igazolják, ha némelyek, még az elv pártolói közül is, ovakodtak az elhamarkodástól s tanácsosnak Ítélték a végső intézkedés megtételét elhalasztani akár a jövő évi konventre, akár, a mi még ccüdvösségesebbnelo) látszott, a zsinatra. De mindezektől eltekintve jogosult lett volna a bizottság javaslata ellen szavazás már csak azon okból is, ha a tőkesegélyezés módozataira nézve voltunk eltérő nézetben. A bizottság és dr. Szász fí. is azon feltevésből indult ki, hogy az elv már a megelőző konventen elfogadtatott volt; tehát most csak a módozatok között lehetett választani. Nos hát én nem a tőkesegélyezés elve ellen szavaztam, hanem annak csak azon módját nem fogadtam el, melyet a bizottság ajánlott. Legfőbb kifogásom volt ellene az, hogy az általa ajánlott eljárás bizonyos jubiláris éveket inaugurál, mit én üdvösnek teljességgel nem tartok. Most volt egy jubileum, 32 év múlva újra lesz egy s így tovább. Tehát mostantól kezdve 32 évig nem lehet többé szó újabb tőkesélyezésről; s miután a segélyül kiosztható összeg jelentékeny része már előre le van kötve (22 ezer frt misszióra, 23 ezer forint a már megszavazott tőkesegély kamataira, 7 ezer írt nyugdíjintézetre): még koronkénti, egyszer mindenkorra szóló segélyre is nagyon kevés marad fenn. Már pedig 32 év alatt még igen sok, részint egyszermindenkorra, részint tőkével felsegélendő építkező egyház és papi állomás akad. Es semmiféle prófétai képesség sem kívántatik arra, hogy belássuk, miszerint ezen helyzetet a segély nélkül maradt szegény egyházak hívei és papjai nehéz szívvel tűrik és hogy az ebből származó keserűség kockáztatja a közalap virágzó fejlődését. Ha eddig az évi segélyből egyik vagy másik kimaradt, lehetett vigasztalni és biztatni a következő év reményével, de esztelenség és szívtelenség volna azzal vigasztalni, hogy 32 év múlva rá is sor kerülhet. Mennyivel bölcsebb lett volna úgy osztani be, hogy kezdjük meg egyszer a kiosztható összeg bizonyos percentjével, s hagyjunk fenn valamit az ezután következő konventek dispositiójára is, hogy ne 32 évről 32 évre, hanem kissebb időközönként, pl. egyik konventi cikklusról a másikra lehessen gyakorolni a tőkével való segélyezést. Vájjon nem ez lett volna az egyház szerves életfejlődésének megfelelő eljárás? És én meg vagyok győződve, hogy az én erdélyi kerületemnek is jobb lett volna így. Most kapott egy rész, de kimaradt egy másik, melyek között vannak ép oly szegény vagy még tán szegényebb egyházak és állomások és ezeknek most már 32 évig nem lehet kilátásuk, sőt a dolog természete szerint bár koronkénti segélyben is sokkal kevésbbé részesülhetnek. ígaz, hogy dr. Szász B. kilátásba helyezi, hogy a szűkölködő egyházak és papok a konventet ,,odaszorítni" fogják, hogy még többet oszszon ki tőkesegélyképen. Ez megtörténhetik ! De ne feledjük, hogy az idei konvent már minden szorítás nélkül is megtette, hogy a megállapított 40 percenten felül lekötött 32 évre még évi 9200 frtot, és ne feledjük, hogy akkor aztán még kevesebb marad koronkénti segélyezésre; s így még nagyobb lesz azoknak keserűsége, a kik ((szorítják)) ugyan a konventet, de a mások javára és a magok kárára, mert újra ki fognak maradni és még kevesebb kilátásuk marad arra, hogy bár egyszeri segélyben részesüljenek. Mert hiszen tán mondani is felesleges, hogy a tőkesegélyezés korlátozása csak azért szükséges, mert tudjuk, hogy képtelenek vagyunk egész terjedelmében úgy alkalmazni, hogy míg egyik része « alaposan)) és aállandólag)) fel— segíttetik, addig a másik rész ((teljesen)) és ((végképen » étlen ne hagyassék. Én örömest megszavazom Brassónak a 10 ezer forintot egy 48 ezer frtos díszes templom építésére, de nem azon az áron, hogy Th.-Sz.-Györgytől az egy ezeret is megtagadjam évtizedek óta fennálló templomfalai befedésére. És ha én szavazatommal ily módozathoz hozzájárulni nem tudtam azért a felelősséget bárki előtt is készséggel elvállalom. Nagyenyed, 1890. május 28-án.*) Dr. Kovács Ödön. A szabadel¥űség jogosultsága és szükségessége a theologiában. ín. A göttingai tudós, Ritschl A. legújabb moráltheologiai, Kant és Lotze ismeretelméletén alapuló iskolája, nézetünk szerint, jogosan hangsúlyozza a többi tanfogalmak mellett a gyülekezet fogalmát s általában a történeti érdeket, miáltal a vallásos gondolkodásnak ethikai támpontot ád s a hittannak a metaphysik ától való elvi elkülönítését, Schleiermacher *) Mult számunkba elkésve érkezett. Szerk. 45*