Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-19 / 3. szám

Csak akkor érzi az ember, mikor bevégzi a hittani tan­folyamot, hogy mily kevés az a görög philosophia története, a mit például nekem s társaimnak egy évig adtak elő. Abból nem szerez bölcsészeti képzettséget az ifjú, ha egy félévig másról se hall, mint én hallottam Aristotelesről. A bölcselkedési képesség segélyével, mely magától megjő fegyelmezett gondolkozású embernél, ha már megismerkedett az összes nagy gondolkozókkal, véleményt kell alkotni minden egyesnek azon eszmék felől, amelyek foglalkoztatták amazokat. És természete­sen a theologusok kiképzését tekintve, az sem elég. Sok bölcsészeti tudomány van még, a melyekben tájé­kozottságot szerezni felette szükséges és hasznos egy protestáns theologusnak. Mert bizony, valljuk meg! a hiphil-hophal stb. még nem ad tárgyat a gondolkozásra, sem nem tesz jó lelkipásztorrá és még kevésbbé igazi theologussá, amit erős, alapos és sokoldalú bölcsészeti képzettség nélkül képzelni is alig tudok. Aztán ott van­nak még, mint nélkülözhetlenek, egyes más humán tudományok, melyekről általánosságban röviden már cikkem bevezetésében is megemlékeztem. Mennyire tisz­tázzák cs kiegészítik ezek a theologia egyes ágaiból nyert ismereteinket! Mennyivel szélesebb látkőrt nyit­nak meg előttünk azon történeti és nyelvészeti elő­adások, melyek bizonyos pontokban egyik-másik theo­ogiai tudománynyal érintkeznek ! Mindezeknél fogva azt óhajtanám, hogy a konventi tanterv azon utasítása, mely szerint az első két év heti 7—7 órán át foglalkozzék bölcsészeti tárgyak­kal, mind a négy évre terjesztessék ki a humán tudo­mányok érdekében. Debreczenben és Budapesten ez nem ütközik felette nagy nehézségekbe. Amott az igénybe vehető tanerők nagy száma, itt a tudomány-egyetemmel erre nézve könnyen kivihető összeköttetés megadja a lehetőséget. Sárospatakon a jogakadémiának szükségessé vált újjászervezése, másfelől a nélkülözhetetlen ötödik theologiai tanszék s a szintén tervben levő második philosophiai tanszék felállítása után hasonló könnyűség­gel keresztül lesz vihető az, mi oly élénken él minden szakértő és az egész kormányzó testület lelkében. A pápai főiskolától azonban nehezen várhatunk ez irány­ban valamit ama súlyos áldozatokat igénylő erőfeszíté­sek után, amelyekkel a törvényes színvonalra igyekezett emelni egyes alkotó részeit. És Enyedtől ? Mindnyájan ismerjük ez intézet helyzetét, mely mellett lehetetlen még a legnélkülözhetetlenebb tanszékek felállítása és intézmények szervezése is. Hát aztán, hogy és miből költhetnének olyan szükségletekre, melyekről egyesek célzatosan még azt is hirdetik, hogy hátrányára szolgál­nának a szakképzettségnek ? De ugyan miért is törjük mi a fejünket azon, hogy Enyed hiányait megszüntessük? Hiszen Kolozsvártt mind­azt készen fogják találni, ami ott ebben a tekintetben is hiányzik. A kolozsvári egyetem nyitva áll theologusaink számára, csak fel kell használnunk a hatalmunkban levő kedvező helyzetet, ami lehetővé teendi azt, hogy lelkész­képzésünk itt minden irányban arra a színvonalra emel­kedjék, melyen, ha az általam előbb kifejtett követel­ményeknek is megfelelend, többé nem támaszthatunk ellene kifogást. De épen ezen cél által vezéreltetve, legyen szabad előadnom kifogásaimat ama tervezet ellen, melyet az erdélyi egyházkerület legközelebbi gyűlésén elfogadott s melynek keresztülvitelére határozatikig utasította állandó igazgató-tanácsát. Egyik megjegyzésem a könyvtár évi dotatiója gyanánt előirányzott összegre vonatkozik, me­lyet még akkor is kevésnek tartanék, ha egy már létező nagy könyvtár gyarapítására volna szánva. Hát egy olyan szakkönyvtár részére hogyne kívánnék többet 300 frtnál, mely egészen ujan alapíttatik, s melynek szükséges tar­talma csak igen csekély részben található fel a Kolozsvártt levő többi könyvtárban. Másik észrevételem az, hogy négy theologiai tanár feltétlenül kevés. Alig tudom elképzelni, hogyan lehet a vallás- és egyház-tudományokat négy felé osztani úgy, hogy azok a kellő terjedelemben szakszerinti csoporto­sítással mindnyájan előadassanak s viszont a tanárok se legyenek túlterhelve a sok óra s a sokféle tantárgy által. Már pedig az erdélyi egyházkerületnek arra kell törekednie, hogy a kolozsvári lelkészképző intézet a hozzákötött várakozásoknak teljesen megfelelve, valóban a kor színvonalán álljon. A theologiai magántanárok ugyan, amint látszik, a tervezetben e hiány pótlására vannak felvéve, de hát ők a rendes tárgyakat nem kezel­hetik, hanem azoknak csak is egyes részleteit vagy special-collegiumokat adhatnak elő. Mert miután ők valószínűleg többnyire folytonosan változnak, sohasem lehet tudni, hogy melyik szakkal foglalkozó egyén jő az eltávozott helyére. Mi pedig arra teljességgel nem számíthatunk, hogy fizetés nélkül is akadjon feles számú vállalkozó. Ha ellenben fizetést húznak, csupán meg­határozott számmal lehet alkalmazni magántanárokat. Múlhatatlanul szükségesnek tartom tehát, hogy mái­kezdetben is legalább öt theologiai tanár alkalmaztassék. Mert hiszen egyébként a szaktudományosságnak hátrá­nyára történnék az áthelyezés, miután Nagyenyed város ajánlatával biztosítva lett az ott levő theologiai akadémia ötödik rendes tanszéke is. Arra pedig bizonyosan nem gondolhat senki, hogy a Kolozsvártt nyerendő s néze­tem szerint máskülönben szerfelett szükséges bölcsészeti ismeretek feleslegessé teszik a szorosan vett szaktudo­mányok teljes mértékben való ápolását. Mit mondjak még ? ... Remélem, el fog egykor jönni az az idő, a midőn lesz egy virágzó protestáns egyetemünk s lesz azon egy olyan vallás- és egyház­tudományi kar, mely a legmagasabb, ma még csak eszményieknek mondható igények szerint leend szer­vezve és berendezve. De óhajtom, hogy egyházunk legalább annyira addig is fejtse ki erejét, hogy theo­logiai akadémiáink ne maradjanak messze a követel­ményektől s az általam elősorolt hiányok mind kisebb számmal legyenek észlelhetők. *) Kolozsvár. Zoványi Jenő, theologiai magán tanár. ISKOLAÜGY. A hazai református tanítók törekvései. Népiskolai tanítóinknak saját állásukat s az iskolát illető törekvéseit két nagy csoportba lehetne sorozni u. m. az ev. ref. egyház körén belőli és kívüli törek­vésekre. Lehet hogy az utóbbiról is meg fogok valamikor emlékezni; de az első fontosabb lévén, most ezt kivánom megismertetni. I. Tanítóinknak egyházunk körén belül való mai törekvéseit illetőleg bizonyos előzményekre kell vissza­mennünk. Református tanítóink i88r. aug. 17-kén egy me­morandumot készítettek Budapesten «országos képviseleti gyülésökbőb), melyet a Debreczenben összeülendő «orszá­*) E cikkre néhány észrevételt a Különfélék között tesz a Szerk. — + 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom