Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-01 / 22. szám

a komoly aktushoz méltó szép beszédet mondott az oltárról. ((Ellentétes s mégis összetartozó hangulatban)) — úgymond — ültünk tegnap gyászünnepet, mely a mult emlékezete, s ((iilünk ma örömünnepet uj reményekkel sziveinkben.)) cdsmeri Zelenka nemes szívét s buzgósá­gát az egyház közügyei körül,» épazért intés és tanács alakjában kiemeli, hogy legyen hű a tudományban és hü a nyájhoz, a mely ellen, mint Izrael ellen máris fegy­verkezik az uralomvágyó Góliáth. Hatalmas és szép eszmékben és ev. prot. elvekben gazdag beszédét püs­pöki áldásával végezte be, a melyet az összes esperesek kézrátétele követett. Az oltár előtt a püspök jobbján Sztéhlő y., balján pedig Farbahy F. egyházker. főjegyző állott, a kinek a tiszakerületi rendezetből fölolvasott szavai után mondotta el Zelenka püspöki esküjét. Az egyházkerülettel ilymódon az Úr oltára előtt kötött püspöki frigyet a vegyes kar éneke fejezte be. A midőn Karsay Zelenkát a tiszakerület püspökének jelentette ki, riadó éjjenekkel fogadta a közönség megerősítő és áldó püspöki szózatát. A szorosan véve egyházi aktusok után Péchy Tamás átadta a zöld asztalnál a ker. iratokat s a püs­pöki pecsétet, s fölkérte, hogy elnöki székét foglalja el. Feszült figyelemmel várta a közönség a püspöki székfoglalót, a melynek elvi kijelentései a mily őszinték, épolyan magvasak is valának. Riadó éljenzésekkel foga­dott, és egyházi és iskolai ügyeinket híven föltüntető nyilt és tartalmas programmját Lapunk más helyén közöl­jük egész terjedelemben. Osztatlan tetszéssel találkozott ama kijelentése, hogy csak kifelé lesz püspök, befelé pedig superintendens, piimus inter pares. A székfoglalóra Péchy Tamás felelt pontról-pontra, s elsőnek üdvözölte az uj püspököt. Megható volt az a jelenet, a midőn Péchy uj elnöktársát az együttes működésre buzdította és élénk viszhangra találtak ama szavai, hogy a szék­foglalóból lehet következtetni, hogy a püspökválasztás olyan volt, a milyennek épen lennie kellett, s hogy nagy megnyugvással és reménynyel nézhet a kerület jövője elé. Úgy Karsay, mint Zelenka püspökök beszé­dei a jegyzőkönyvben megörökíttetni és kinyomattatni határoztattak. Legyen szabad reméllenünk, hogy együttes füzetben jelennek meg. Végül Péchy indítványára köszönetet mondott a gyűlés Karsay és Sz eb erényi püspököknek, Prónay, Radó és Fabinyi felügyelőknek, az idegen kerületből jött képviselőknek, s a nagyszámú tiszaker. követeknek. A f. évi rendes ker. gyűlés Jolsván auguszt. 27. és következő napján fog megtartani. Czékus özvegyének nyugdíjaztatása ügyében a ker. nyugdíjintézeti bizottság és számvevőség a rendes kerületi gyűlésen tárgyalandó tervezet elkészítésével bízatott meg. A gyűlést Péchy Tamás Zelenka éltetésével zárta be, mire a tisztelgések hosszú sorozata következett. Déli 2 órakor a miskolczi ev. egyház költségén díszebéd tartatott a Dresdner-féle szálló dísztermében, mely alkalmmal a tósztok árjára is áttérve Péchy a királyt, Szentiványi Árpád Zelenka püspököt, Radvánszky Kar­sayt, Prónay báró Vay Miklóst és Kun Bertalant, Zelenka Prónay bárót, Faibaky J. Péchy Tamást, dr. Markó Sándor dr. Szeberényi Gusztáv püspököt, Glauf Pál Csáky minisztert, Ujágh K. a közös hadsereget s annak jelen volt rendjeles generálisát, dr. Szeberényi E. püspök a miskolczi egyházat s annak lángbuzgalmú tagját Radvány esperes, felügyelőt stb. éltette. A bankettet a legkedélye­sebbek és legfesztelenebbek közé lehet soroznunk, a melyért egyházunk és lapunk nevében is forró köszö­netet mond a rendező-bizottság áldozatkész tagjainak. Lapunknak Zelenka püspökkel szemben egy szives kivánata és őszinte kérelme van. Legyen jeles programmja értelmében buzgó támogatója a szükségesekben való egy­ségnek, az egyesült protestáns törekvéseknek, támogassa fejleszsze és ápolja protestáns leik ünk egyesült kettős gyermekét, lapunkat s a jó úton lévő Protestáns Szem­lét. Azt keresse, a mi egyesít, s ne azt, a mi elkülönít, hiszen ebbeli missziói törekvésünk elvileg és történetileg is beigazolva van. Lapunk nevében is szívből kívánjuk : Isten áldja s vezérelje teendőkben gazdag főpásztori működését és éltesse, «a jövő emberét,» mint mondani szokás, az emberi élet legvégsőbb határáig, gazdagon gyümölcsöztetve buzgó és önzetlen fáradozásait az egy­házi és iskolai élet organismusának összes ágaiban! Vivát, floreat, crescat districtus tibiscanus ! Miskolcz, 1890. május 28-án. Dr. Szlávik Mátyás. A szlavóniai egyházi és iskolai életből. Ötvenéves lelkészi jubileum, koronás arany érdemkereszt. Mult év nyarán említette először kiérdemült al­esperesünk, a pár évvel ezelőtt szemevilágát vesztett Kelecsényi Mihály szentlászlói lelkész, hogy néhány nap múlva 50 éve lesz annak, hogy az Úr szőílőjének mun­kása s e napot szeretné lelkésztársai társaságában eltöl­teni, mert hát, monda, illik a régi dolgokról is meg­emlékezni. Körébe is gyülekeztünk s mi több, ott volt szellemileg, levél utján Szász Károly püspök urunk is, nem csak, hanem érdemeit méltányolva megtette jelen­tését O felségénél a királynál is az 50 éves hűw szolgá­latról, minek kedves eredménye az lett, hogy O felsége a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki azt, ki szá­mos évei alatt úgy is elég kereszteket hordozott. A magas ajándék e hó elején érkezett meg a verőceme­gyei főispánhoz, ki az érdemjel átadásában sürgősen intézkedvén f. hó 15-én, Áldozócsütörtökön eszék­járási szolgabíró tekint. Blaskovics úr által szép ünne­pélylyel a kiérdemült mellére tűzette azt. Az ünnepély az áldozócsütörtöki istenitisztelettel kezdődött, a mikor a prédikálást tiszt. Kármán Lajos haraszti segédlelkész végezte. Ez után maga az ünneplő lelkész végezte a maga által tanított gyermekekkel a confirmatiót, oly ritka eredménynyel, melyet csak az végezhet így, ki mintegy hattyú dalául a legszebb mun­káját akarta bemutatni. Általános meghatottság vett erőt a kebleken, midőn egy fiú a confirmandusok közül oda­vezette a világtalan ősz lelkészt az urasztalához, hogy őket elbocsássa s megáldja az életútjára s fénylőfák­lyául kezökbe adja az evangyéliumot... A konfirmáltak éneke s imája után a korona képviselője, tek. Bías­kovits úr vette át a szót, horvát nyelven igen szép szavak s tanulságos beszéd után feltűzte a koronás arany érdemkeresztet az ünneplő mellére, mit az ünne­pelt meghatottan fogadott el, s magyarul megköszönte O felsége kegyelmét s éltette az uralkodót, mire a tem­plom előtt felállított zenekar rákezdte a ccCsászár hym­nust», a mit a közönség fennállva hallgatott. Ezek után felszólíttatván Ku'ifay Elek tordincei lelkész, hogy a magyar nyelvű egyházközséget magyar nyelven is értesítse az ünnepély jelentőségéről, hatásos beszédben mutatott rá Kelecsényi lelkész érdemeire, s a korona képviselőjének beszédét híven tolmácsolva, felszólalását így végezte : ((Örül az alkalomnak, mint monda, hogy egy igen érdemes férfiúnak, nt. Kelecsényi Mihály úrnak 50 éves hű hivataloskodása után mellére tűzhette felséges kirá—

Next

/
Oldalképek
Tartalom