Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-01 / 22. szám

lyunk legmagasabb ajándékát, az igazán megszolgált érdemjelt, mit az ünnepelt főképen az által érdemelt meg, mert a felvilágosodás terjesztése által a mennyit az egyháznak, ugyan annyita hazának is használt, nevel­vén ennek értelmes s érdemes polgárokat. Örül e kitün­tetésnek vele együtt pol. községe és egész járása, mely­nek az ünnepelt egyik érdemes tagja — az ő dicsős­sége a mienk is! Kivánja: Isten adjon erőt s egészséget a kiérdemültnek, hogy érdemjelét még sokáig viselhesse ! Ezt kívánjuk mi is kedves lelkésztársunk, mi lel­készek családjaink s egyházközségünk részéről is, ezt egyházi felsőbbjeink nevében is, kik az ünnep s az idő rövidsége miatt e szép napon nincsenek körünkben; kívánjuk az isteni gondviseléstől, hogy dicsőítse meg erejét az ön erőtlenségében, adja kegyelmét, hogy visel­hesse igazán kiérdemlett érdemjelét sokáig erőben és egészségben!» Végre mivel az ünnepelt is kívánta, hogy a korona küldöttjének horvát nyelven is adassék át az ő köszö­nete s O felsége iránti hálája, ezt ugyancsak Kulifuy lelkész teljesítő, beszédét így végezve : «Ha szerencsés lehettem királyomnak s a hazának érdemes és értelmes fiakat nevelni, azt én evang. ref. szent vallásom alapján műveltem, mely azt tanítja: ((adjá­tok meg a császárnak a mi a császáré, Istennek a mi az Istené.» E hitet vallottam eddig, ebben kívánok élni ezután is s hátra levő rövid napjaimat is abban fogom eltölteni, hogy a dicsősségesen uralkodó császári-királyi háznak hűséggel szolgáljak s könyörögjek Istennek a király jólléteért! ... Mi is, Nagyságos úr! kik ma itt tisz­telgünk, s kiknek e napot a király kegyelme ünneppé tette, kívánjuk a kitüntetettel: Isten éltesse Ő felségét a királyt, ő kegyelmetességét a Bánt és igazságos magas kormányukat számos évekig!»... E szavakra a zenekar ismét rákezdte a császár-hymnust, mely után még egy idevágó templomi ének-vers eléneklése után kivonult a nagyszámú közönség a parochia udvarára s ott sor­falat képezve várta a hivatalos személyek kijövetelét s az ünnepeltet, éltetve őt s ő felségét a királyt. Midőn e tisztelgést az ünnepelt megköszönte s a királyt, püs­pököt és a népet éltette volna, a császár-hymnus hangjai mellett szobájába vonult, fogadva ott a rokonok s intel­ligentia jókívánságát. Ezek után Blaskovich járásbiró úr, a megyei mér­nök, a polgármester és presbyteriummal az iskolát láto­gatta meg, hogy meggyőződjék ott a helyszínén arról, hogy annak a tanfelügyelő által proponált kibővítése szükséges-e? S minthogy az iskolaterem 80 iskolásra az egészségük kockáztatásáig szűk, jóformán ülőhelyök sincsen, jegyzőkönyv vétetett fel a talált hiányról, s a', építés még ez év julius —augusztus hónapjaiban meg fog történni. Ez alkalommal is azonban kézzelfogható jelét adta a szlavóniai közigazgatás igazságosságának, és megcáfolta azon cikkírókat, kik felültetve a magyar olvasó közönséget, szüntelen azt hajtják, hogy itt a horvátok ref. felekezeti iskoláinkat üldözik s a magyar­ságot elnyomják. Ugyanis a presbyterium azon nyilat­kozatára, hogy pénz hiánya miatt hadd maradjon az építkezés későbbre, azzal válaszolt a szolgabiró úr, hogy az iskola helyreállítása halasztást nem tűrhet, s erre a célra az építkező ref. egyházközség felekezeti iskolájára, a törvény értelmében 2—300 frt segélyhez juthat a községi pénztárból — a vadászat s fogyasztási jövedékből — anélkül, hogy iskolája jellegét ez által kockáztatná, a még hiányzó 200—300 frtot pedig a polgármester adó forintok után kiveti a különben is egy nemzetiségű s hit— felekezetű helységre s az egyház-gondnokának átadja azt beszedés végett, szükség esetében be is szedeti az ösz­szeget, az iskola pedig marad tovább is felekezeti. Déli egy órakor a kitüntetett nt. lelkész úr ven­dégeit ebédre hívta, s magyarosan megvendégelte, pedig voltunk ám ott elegen vidékről és helyből. A hivatalos felköszöntések után — O felségére, bánra és püspök úrra — következett egy igen megható jelenet: a helybeli presbyterium jött, hogy kiérdemült lelkészét felköszöntse s közülök egy keresetlen szavak­kal jó lelkiatyjuknak elmondta mindazt, mit egy ken • dőzetlen kebel érez és mondhat, azt mondá: abban van legnagyobb örömük, hogy még a felséges király is ismeri az ő lelkiatyjukat, s őt öregségében s világtalan­ságában megvigasztalta. Tanulságos volt erre az öreg lelkésztárs felelete, de meglepő a járási szolgabiró úr beszéde is, ki mint mondá, maga előtt látja, mit keble mindig óhajtott, hogy a nép papját szeresse, becsülje és kövesse. A szeretet s ragaszkodás mai nyilvánulása, e népnek a templomban való teljes számban megjelenése, s itteni tisztelgése, a lelkészükhöz való ragaszkodásnak kifolyása az az értelmű fennsőbbség is, melylyel a szent­lászlói nép e szolgabírói járásban a többi más nemzeti­ségű s hitfelekezetű népek felett kitűnik; legyenek ezután is —• úgymond — hívek nyelvükhöz, vallásukhoz, szeressék a templomot és iskolát, mert ez az a mi önöket érdemes és értelmes emberekké tette. A mely nép elhagyja nemzeti szokásait és közönyös hitéhez s az iskolához, annak nincsen jövője, elvész elcsenevész, mások csúfja lesz ; ez azonban ezen községgel nem fog megtörténni, mert jó utón van. Éljenek a szentlászlóiak ! így folyt le az ünnepély, mit már csak érdeklődő egyházmegyéink kedvéért is megírtam, mert lelkészeink az ünnep miatt sem a Drávántúlról, sem a Dunántúl­ról nem lehettek jelen. K. E. IRODALOM. ** Arany János a ponyván. Arany műveinek olcsó kiadását, mit e Lap 17-ik számában jeleztünk, a na­pokban tényleg megindította Ráth Mór első rendű könyv­kiadónk. Az első fecske a halhatatlan költő „Toldi"-ja, melyet Ráth nyolc kros füzetben bocsátott a ponyvára. Csinos füzet, nagy betűs nyomás, három szép képpel. A füzetke elején rövid «Bevezetés» olvasható, mely a «szerző élete folyásának rövid és igaz előadása)). Ráth Mór vállalata elismerésre és pártolásra méltó. Ha Arany hozzáfér az alsó néptömöghez s onnan a selejtes «ponyva-irodalom)) termékeit kiszorítja, termékenyítő szelleme apostoli munkát fog végezni. Minden művelt magyar ember, kinek a népre befolyása van, valódi kultur-munkát végez, ha serkentéssel, ajánló szóval és jó példával elősegíti a derék kiadó azon célját, hogy Arany János, a nép e kiváló gyermeke, meghonosuljon népünk körében. A nép barátjai és vezetői közül külö­nösen sokat tehetnek ebben a papok, tanítók, egyházi és iskolai elöljárók. Nekünk protestánsoknak vallás­erkölcsi szempontból is nagy nyereség s népünknek igazi jótétemény volna annak a tiszta, józan vallásosság­nak és nemes erkölcsiségnek terjedése, mely Arany műveit átlengi. Melegen ajánljuk lelkészeinknek és tanítóink­nak Arany művei terjesztését. ** „Népiskoláink gyorsabb fejlesztésének mun­katerve" cimű munkára hirdet előfizetést dr. Wekerle László, Máramarosmegye tanfelügyelője. A munka «új alapvetés akar lenni tanfelügyelők, lelkészek, tanárok,

Next

/
Oldalképek
Tartalom