Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-18 / 20. szám

készek tanítják, másutt a confirmandusok oktatásáért a tanítók külön díjat húznak. Továbbá: A terménybelí fizetést, kiszolgáltatását a presbyterium kötelességévé tette a zsin. törv. 28. §-ának 5 —ik pontja; de ez is csak papíron van meg a legtöbb lielytt. Bizony ezt a panaszt a legtöbb lelkész is elmondhatná ; de utóvégre is a zsinat megtette kötelességét, törvényt hozott azon kívánalmak teljesítésére, a melyeket teljesíteni jónak látott s nem benne, hanem a végrehajtó közegekben lehet a hiba s a törvényhozó hatalom a végrehajtók mulasztásaiért felelős nem lehet. A kik a törvény végre nem hajtása miatt sérelmet szenvedtek, azoknak nem a zsinati törvényhozást kellene vádalniok, hanem a végrehajtást kérelmezniük egész az egyetemes konventig. Különben itt lesz a zsinat: a tapasztalatokon okulva, hiszem, fog sanctióról gondoskodni, hogy törvényei végrehajtassanak. A többi papíron maradt kívánalmakkal — azt mondja — ismertetése folyamán fog foglalkozni. 4. Aztán áttér a tanítók «bihari pontjaira.)) Ismertetése végén még egyszer telhozza, hogy ama «hires bihari pontok)) száma nem 12 volt, hanem 7. Majd sorra veszi a bihari tanítók által készített memorandum pontjait s azokra tett reflexióimat. Mond sok megszivlelhetőt és csalatkozhatatlan bizony én sem vagyok; de cikkén, hasztalan tagadná, végig vonul most is a tanítói féltékenység. A mit mondtam, most is mondom, hogy «a lelkészek és tanítók közötti tiszttársi és szeretetteljes, mondhatni bensőségteljes viszonyt §§-okkal aligha fogjuk megteremteni.)) Kiss Sándor úr elismeri ezt; de <3 nem is megteremteni, hanem rendezni kívánja (Protestáns Néptanító 182. lap.). Erre csak azt mondom: rendezni sem fogja, a tiszttársi viszonyt lehet ugyan rendezni; de bensőségessé termi §§-okkal nem lehet. Valami több kell ahhoz, mint a §§-ok! 5. Bizonyítja ellenem, hogy a debreceni praeparandisták igen is járnak legatióba. Elhiszem. Olvastam, hogy a jogászok is járnak ; de hát biz ez épen olyan törvényszegés, mint midőn a presbyterium nem hajtja be a proventust. A zsinat csak praedicatio- és biblia-olvasást kivan a lelkész helyett fungáló tanítótól; kívánta pedig épen a tanítókon való könynyítés kedveért; de Kiss Sándor úr szerint inkább megtanulja a tanító 10-szer a prédikációt könyv nélkül, mint egyszer elolvassa és miatta kigúnyolták. Az olvasás csak ott nem feltűnő, a hol a lelkészek is, mint például a tiszáninneni egyházkerületben sok helyen, olvassák. Meglehet. Én ugyan Patak növeltje vagyok s Magyarország 4 kerületében jártam ; de épen tiszáninneni papot nem láttam még prédikációt olvasni. 6. Kiss Sándor úr szívesen elismeri, hogy a lelkész felelős kathedrájaért s viszonzásul azt kéri, hogy mivel a tanító is felelős iskolájáért: hadd legyen egy kissé több intézkedési joga iskolai dolgokban. E kívánalmat jogosultnak elismerem, anynyival inkább, mert én sehol sem mondottam, hogy «a tanügyhöz és módszertanhoz mindenki ért, a tanító legfelebb konyít hozzá.)) (Prot. Néptanító 197. lap.). 7. Hogv a templomban mondandó énekeket a lelkész jelölje ki, és ne az énekvezér, a zsinati törvény szerint, most is helyeslem. Kiss Sándor úr felhozza, hogy e tekintetben is megtudnak felelni a tanítók ezen hivatal természetéből kifolyó kötelezettségnek; meglelik a prédikációra a visszhangot. Ezt különben jobban megzavarja mindenféle hirdetés, libben, a mit a hirdetésekre vonatkozólag mond, csakugyan igaza van; de csak is ebben. Itt is volna már az ideje, hogy az egyetemes konvent készíttetné már azt a liturgiái törvényt, a melylyel a debreceni zsinat megbízta, hogy az a sok aesthetikailag és más szempontokból is helytelen dolog a mi puritán isteni tiszteletünket ne zavarja és a személyes autonomia sokféle extravagantiája tolláltatnék. De azt engedje meg Kiss Sándor úr, ha bátor vagyok kijelenteni, miszerint nem csak a prédikációra következő ének-visszhangnak, hanem a prédikációt előző imának és éneknek is összhaugzania kell a prédikációval. A jó öreg Zsarnaytól én még ezt így tanultam és így is kell lennie. (Vége köv.) Ben Mikrosz. TÁRCA. Catholicae res. (Folytatás.) Hát hiába ! Rég elmultak már azok az idők, midőn a jezsuita-rend a tudományban is elől járt; a midőn egy Timont, egy Ealudit, Baróti Szabót vagy Rajnist adott a tudományos világnak. Ma már bizony édes keveset hallunk az ő tudományosságukról. Legfölebb a szabad és nemes eszmék elleni küzdelemben látjuk az ő kezöket; s a bigotteriában múlnak felül más szerzeteket. A minek ékes példája a kalocsai jezsuita gymnasium volt «Dr.» igazgatója s a physika tanára is, a midőn a 72-i kolerás időben a szentelt ostyát a beteg ü .... éből nem csak fölvette, hanem azt meg is ette, minek következtében pár perc alatt ő is elhalt. Pár évtized múlva bizonyára ő is a kath. szentek számát fogja szaporítani! Ilyenforma tudományos emberek is termenek Kalocsán. És mégis a mi kath. főuraink némelyike nem irtózik gyermekeit az ő iskolájukba küldeni. Valóban «difiicile est satvram non scribere !» * * * S a jezsuitáknál levén: engedelmet kérek, hogy két ide vágó történetet elbeszéljek ! Fiatal novella íróknak mind a kettő háládatos tárgyúi kínálkoznék. Nem nevezek neveket. «Nomina sunt odiosa !» Csupán a tényt adom magát. * * * A felvidék egyik vegyes vallású városában előkelő buzgó evang. szülőknek a szemetényök, egyetlen 18—20 éves fiók egy jezsuita tanárral ismerkedett meg. Lassanként szoros barátságot kötöttek egymással, s midőn ezt a szülők észrevették, már késő volt a tilalom. A fiú lelke már akkor egészen meg volt mételyezve. Elhagyta szülővárosát, megtagadta apját, anyját, rokonságát, s beállott a jezsuita-rendbe. Néhány év múlva visszament szülővárosába mint kész jezsuita, s az az előtt még a női társaságokban is kedvelt fiatal ember processio élén többször körülcsuszkálta meztelen térden az...i kath. templomot, a kíváncsiak és bámészkodók nagy gyönyörűségére. Megtagadott szülői már rég a sírban porlanak. S ő maga?.... egyik első rendű tagja ma a jezsuita-rendnek. * * * A másik is ilyen eset. De már ez megérdemli, hogy legalább a nevének a kezdő betűit kiírjam. Egy tiszta ref. faluban egy módos parasztgazdának, Sz ... i uramnak a nagyobb fia olyan jól tanult, hogy a pap és a tanító urak biztatására is Sz...i elhatározta, hogy ezen gyermekét kitaníttatja. Feladata az x... i colle-