Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-18 / 20. szám

giumba. S az öreg e fiiban nem is csalatkozott. Kitűnő volt az az első osztálytól a nyolcadikig mindenben. Papot kivánt az öreg nevelni belőle. Ha a szünidőkre hazajött, szülőinek s testvéreinek ő volt a büszkesége. A collegiumban a legtöbb stipendiumot ő nyerte el; s azonkívül jó nevelői állást is kapott. Mindezek elbizottá tették őt. Később, nagyobb diák levén, csak ritkabban jött haza. Rendesen valami üres kifogással állt elő, s a jó szülék elfogadták a mentséget. Mégis feltűnt az öregeknek, hogy oly ritkán látogat haza, s a pénzt tőlök egyre sűrűbben kéregeti. Egyszer azután, midőn a karácsonyi szünidőkre várták haza s a fiú levélben mentegetőzött, s újra tetemes összeget kért rimánkodva a szülőktől, édes apja egyet gondolt, hogy biz' ő meglátogatja rég nem látott fiát. Jó szánút levén, kisebb fiával befogatta két szép csikaját a szán elé; maga a nyakába akasztá bolyhos juhászbundáját, az anyjok betarisznyálta a jó elemózsiát, hogy jusson belőle annak a «rossz fiúnak» is. Midőn az öreg szánja az x ... i collegium előtt megállt, az apró-cseprő diáknépség ép akkor tolult ki az iskolából, s az öreg szánját körülállva, megkérdezték tőle, hogy kiért jött? S midőn megmondta, hogy ő Sz...i papnövendéknek az apja, a kis diákok elmondták, hogy ők olyan nevű papnövendéket nem ismernek; hanem igenis Sz...it a büszke jogászt, a kit ők eddig ((valami nagy úr fiánako gondoltak. Jöttek a jogászok is, s köztük a fia keztyüsen. Midőn hírül adták neki, hogy itt az apja és a testvére s meglátta őket, elpirult zavarba jött s elakart illanni előlük. A mint az öreg feléje közelített, hogy összecsókolgassa, ez a társai előtt szégyenelvén parasztapját, hangosan mondá az apja szemébe: «Maga bizonyosan téved. Én magát nem ismerem. Én magát soha nem láttam !» «Én tévedek? Engem nem ismersz ? Engemet nem láttál sohasem?» kiáltá az elkeseredett öreg. «No akkor a jó Isten se ismerjen téged!» viszonzá az öreg elérzékenyült hangon, s elmorzsolva a szemeibe gyűlt köny- ! nyéket, megfordítá a szánt, s kisebb fiával és a hozott elemózsiával haza ment, nem látva az életben többé a hűtelen fiút, a ki őt szégyenelte és megtagadta! És a fiú ? Egészen természetes, hogy ily előzmények után nem maradhatott többé az x...i iskolában. Ótt hagyta a collegiumot. Évek múlva az e ... i érseki palota előtt egy borotvált arcú, magasrendű kath. papot láttak sétálgatni. Nagy úr lehetett. Az emberek ((Nagyságos úr»-nak szólították. ; A mint nagy arany kereszttel a nyakában méltóságosan lépdegélt, a járó-kelők mind tiszteletteljesen köszöntek, vagy kezet csókoltak neki. S a Sz .. . i falujabeli ref. emberek, a kik az Sz ... i családot igen jól ismerték, s néha elmentek vásárra E . . be is, mindnyájan az öreg Sz ... i fiát vélték benne fölismerhetni, de nem merték őt megszólítani. Hanem az «ángya», a ki őt jól ismerte, elhatározta, hogy biz ő — ha csakugyan ő — megszólítja. Bement E... be a legközelebbi vásárkor, s a sétáló ((Nagyságos úr»-nak illedelmesen kezet csókolva, bátran a szemébe nézett, s megmondá, hogy ő kicsoda, s megkérdeze tőle, hogy ő-e az Sz... i fia? Mire a ((Nagyságos úr» arca hirtelen elkomorult, majd langba borult, majd elsápadt, s rosszul érezve magát, felelet nélkül elpárolgott. Azóta nem látták az Sz.. . i falujabeliek, de még mások sem azt a ((Nagyságos urat» soha az e...i piacon sétálgatni. Nagyon messze távozhatott el arról a vidékről! Midőn én ezt az érdekes történetet az Sz ... i család egyik tagjától elbeszélni hallottam, önkénytelenül is Baksay Sándor jeles Írónknak «A nagymama meséje)) cimű elbeszélése jutott az eszembe. Mintha csak ebből merítette volna szép elbeszélése anyagát! (Folyt, köv .) Czékus László. KÖNYVISMERTETÉS. A „Protestáns Szemle" folyó évi második füzete. Midőn a mind inkább izmosodó Szemlének április elején megjelent füzetét néhány szóval ismertetni akarom, azon szándék vezérel, hogy e derék vállalat által kiadott értekezések s tanulmányok tartalmilag minél szélesebb körökben ismeretesekké legyenek s prot. közönségünk hovatovább belássa fentartásának általános szükségét ; mert csak akkor tölti be a Szemle nagyszerű hivatását, ha megjelenését szükségszerűnek találjuk, s ha érezzük, hogy vérünkből való vér, testünkből való test, s hogy velünk egygyé forrott. A prot. irodalmi társaság nemes ambíciójú titkára, Kenessey Béla theol. tanár a múltkor tartott évi közgyűlésen, habár más szavakkal, de ugyanezt mondotta, midőn titkári programmját előadva azon célt jelezte, melyet elérni akar s mely elérendő eszmény gyanánt szemei előtt lebeg, mely sarkalja, ösztönzi s lelkesedést önt lelkébe. Természetes azonban, hogy egy ember a legnagyobb tehetség, tanultság és buzgóság mellett sem érhet el ily magasztos célt; sok tehetségnek és szorgalomnak egyesült munkássága kívántatik hozzá. Egyiptomnak nagyszerű piramisai is hosszú éveken át az erőknek — igaz barbár — egyesítése s egy közös célra tömörítése által létesültek. Sokrates a görögök nagy bölcse az ember feladatául az önismeretet állítá, s bizonyára igaza volt. így fogom fel ismertető hivatásomat is. Ismernünk kell önönmagunkat, hibáinkat, erényeinket, hogy célunk felé biztosabban haladjunk. Az önismeret közelebb is hoz egymáshoz, mert lerontja azon részben képzelt, részben valósággal létező válaszfalakat, melyeket az elfogultság s önhittség emelt. Áttérve feladatom teljesítésére, legelsőben dr. Ballagi Aladárnak «A nantesi edictum visszavonása)) cimű közleményére kell egy-két észrevételt tennem. A közlemény mutatvány szerzőnek Colbert cimű munkája 2-ik kötetéből. A Szemlének több ismertetője helytelenítette a szerkesztő titkár azon eljárását, hogy mutatványokat közöl egyes még csak megjelenendő, vagy már megjelent művekből. Azt hiszem, hogy a mutatványokkal nem lehet ily röviden s könnyedén elbánni s velők szemben nem szabad ily merev álláspontra helyezkedünk; lehetnek ugyanis egyes kiváló fontosságú művek, a melyek nem foglalkoznak szorosan a prot. Szemlébe vágó tárgyakkal s a melyekben Szemlénket s olvasóit közelről érdeklő tárgyak még is fejtegettetnek. Ilyen művekből vett s ide vágó szakaszok közlését s még inkább a mű ide vágó részeinek bővebb ismertetését helyén valónak találom. A szóban levő mutatvány a francia protestantismus megsemmisítésére irányult nantesi edictum visszavonásának előzményeit, kiadatását s következményeit ismerteti meg velünk. Oly tárgy ez, mely minket nem franciákat, kevéssé érdekel; de a szerző oly ügyesen részletezve adja elő tárgyát, hogy szinte látni véljük az intrikus alakokat, a kiknek az egykor mindenható Colbert kénytelen megadni magár, s a protestánsok ellen egyik rendeletet a másik után adja ki, míg végül ezen előkészítő rendeletek után r685-ben október 22-én