Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-11 / 19. szám

van a reklámról, a mely megszokta őket előzni. A jámbor pápistának ilyenkor villog a szeme, mintegy lenézőleg tekint protest. társára, a midőn a jezsuita név szóba kerül. A műveltebb körökben a jezsuiták nagy műveltségéről (?) és tudományáról beszélnek ilyenkor; mig viszont némely protestáns ember mintegy szarvakkal ellátva képzeli őket, a mint az ördögöket szokás lefesteni. Nos ! én láttam és hallottam őket, s mondhatom, hogy egyiknek sincs igaza. Igen közönséges, köznapi teremtések ezek, semmivel sem többek a kolduló franciskánusoknál; s műveltség és tudomány dolgában nagyon, de nagyon messze maradnak el a művelt piarista, prémontrei, bencés vagy cistercita szerzetektől. Hallottam őket Rozsnyón ; s hallottam másoktól, hogy mit prédikáltak Szántón és Tállyán. Mindig sötétben prédikáltak gyertyavilág mellett, reggeli 6 és estveli 6 órakor, vagy a reklám kedveért, vagy talán szemük előtt tartva Cecilius Natalis vagy János apostol hasontartalmú szavait (Ján. III. v. 20.) A templom mindig zsúfolva volt. Az orgona praeludiuma s egy pár énekvers eléneklése után, föllépett a szószékre a jezsuita atya négyszögletes kalapjában, tarka ruhájában, s az első dolga volt az óráját kinyitva a szószékre tenni maga elé. Háromnegyedóráig tartott pontosan minden prédikáció, ha ugyan prédikációnak lehet nevezni a szinésziesen előadott társalgást és mesécskéket, miket ott ez «atyától» hallani szerencsénk volt. A szószékre fölmenve, először elmondta az ((Üdvözlégy Máriát» (ha jól emlékszem háromszor), azután a «Credót», ugy a ((Miatyánkot)) ; s ezután kezdte meg a prédikációját, vagy inkább a társalgását, melyet majd lágyan, majd keményen, dörgő páthosszal, majd kérve, rimánkodva, könyörögve, olykor siralmas hangon adott elő. Nem hiányzott néhanéha a gunyoros, nevető hang sem. Leirta a menyországot, s lefestette a purgatoriumot és a poklot sokszor olyan eleven színekkel, mintha csak ott járt volna. S használt néha olyan drasztikus kifejezéseket is, hogy a tisztességes nőknek a vér az arcukba szökött. íme néhány kifejezése, a miket magamnak följegyeztem : ((Most atyámfiai! az emberek olyan gonoszak, hogy ha lehetne, az Istent lábainál fogva lerántanák az égből /» (Rozsnyó.) «Az anyák között van most olyan is, a ki fölfalná az ő gyermekét, mint a disznó az ő malacát ?» (Rozsnyó.) «A gyermekek nem tisztelik az ő szülőiket. Sok gyermek ha tehetné : ((összetörné, összezúzná, összerombolná őket, mint a kutya a csontot!» (A rozsnyói püspöki templomban 1883-ban több ezer ember előtt tartott beszédből szószerint.) «Ti hívek! engedelmeskedjetek a ti papotoknak. Ha a ti plébánustok azt mondja ti néktek: hogy «a szénát egyétek meg, egyétek meg azt !» (Ab. Szántón több hiteles élő tanú bizonysága szerint.) «Ti leányok! vigyázzatok erényeitekre! Óvjátok magatokat a legényektől! Ha nincsenek otthon szülőitek, zárjátok be a házat, s ha a legények zörgetnek, ki ne nyissátok. Semmi módon ki ne nyissátok, mert akkor jaj lesz néktek.» «Honi sóit, qui mai y pense !» (A Tállyán tartott beszédjükből, sok tanú bizonysága szerint.) Ugyancsak Tállyán az egyik jezsuita atya egyik prédikációjában olyan vehemensen kelt ki a protestánsok ellen, hogy egy ott jelenlevő igen tisztességes protest. férfi meg nem állhatta, hogy egy állítására közbe ne kiáltson : «ez nem igaz !» Mely incidens később a világi hatóság előtt nyert elintézést. És ezen templomba nem illő cifra kifejezéseket a nép még ma is emlegeti, most is az ajkain hordozza, s tud beszélni olyanokról is, a miket ha magam nem hallottam volna, nem is hinnék el, s miket itt átallok leírni. Mindenesetre fölkérem tiszt, lelkésztársaimat, hogy legyünk résen mi is! Vigyázzunk mi is ezekre a báránybőrbe öltözött farkasokra! Különben az ő működésük koronája az utolsó napokon tartott fülbegyónás, melyet kivált a nők látogatnak tömegesen. S a hol már voltak, ott az emiéköket jelöli egy a templom falába illesztett kereszt, melyre fényes arany betűkkel van fölírva ez a szó, hogy «Szent Missió!» Valóban szent. Iróniája a szentségnek! (Folyt, k-öv.) Czékus László. BELFÖLD. Püspöki látogatás a vértesaljai egyházmegyében. Ápril 24-én d. u. tovább folytatva utunkat, Perbal német községen keresztül, egy óra múlva Dinnyére értünk, hol a paplakon Gál László lelkész fogadta püspök urat. A 400 lélekből álló kis gyülekezet kívül-belől szépen kicsinosítá ez alkalomra az Istenházát, mely zsúfolásig megtelt különböző felekezetű hallgatókkal. Püspök úr nagy elismeréssel szólt e gyülekezet jóra igyekvő buzgóságáról, a többek közt ezeket mondván : Kegyelem és békesség, az első szó mindenütt, hol püspöki látogatásaim során, a gondjaimra bizott gyülekezetekben megszólalok, s méltán : mint Isten igéjének hirdetője, a kegyelem evangyéliomát hirdetem, a Krisztus által; mint a szeretet és békesség embere, ama jó békességet óhajtom terjeszteni mindenütt, mely önmagunkkal — a lelkiismeretben — embertársainkkal a kölcsönös szeretetben, türelemben és segítségben, s mindenekfelett Istennel az ő törvényei követése által, egyességben tart. Van-e bennetek, van-e köztetek ily békesség? Ezt a békességet első sorban az atyafiak és hitsorsosok közt, az egyház belsejében, kívánom és sürgetem. De kívánom a más felékezetűekkel szemben is, melyre vegyes vallású községekben nagy szüksége van különösen a kisebbségben lévőnek. De örömmel hallom és tapasztalom, hogy itt e tekintetben nincs fogyatkozás. Hát Istennel hogy vagytok békességben ! mert az a lő mindenekfelett. Tudom felőletek, hogy ti szívesen keresitek az Urat s örömest lakoztok az ő házában; és buzgóságtokat tettekkel is igyekeztek bizonyítani, a minek példájául állítom, hogy csekély számotok s szegénységtek dacára, régi, roskatag templomotokat csak a mult évben szépen helyreállítottátok s a lelkészlakot is kijavítottátok, s hogy bár egyházatok szegény, vagyona nincs, de adóssága sincs. Az iskolában 60 növendék volt jelen, kik elég szép eredményt mutattak fel. De az iskolaépülettel már korántsem volt megelégedve püspök úr s a presbyteri gyűlésben nem mulasztá el felhívni a gyülekezet figyelmét egy, a törvény kívánalmainak minden tekintetben megfelelő új iskola és tanítói lak építésére. Ápril 25-én, a délelőtti órákban Tinnye leányegyházába, Unyba látogatott el püspök úr és kísérete. Utunk szép, regényes vidéken vezetett keresztül s egy félóra múlva Pestvármegyéből Esztergomvármegye területére s Úny község határához értünk, hol egy 5 tagu küldöttség élén Dobosi Lajos községi jegyző fogadta és