Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-27 / 17. szám

fekszik. Elismertem, hogy úgy van ; tudtam, hogy úgy van; de mindig azt feleltem rá, hogy fekszik már azon egy kevés áldás is, és pedig az áldás az idővel folyvást növekedni, az átok pedig apadni fog rajta, míg egyszer végkép meg is szűnik. Es a napját is megmondtam, hogy mikor fog ez bekövetkezni. Akkor, a mikor egy forint­tal többet adhatunk vissza az embereknek, mint a meny­nyit tőlük kérünk. Sokszor és sokan mondták azt is, hogy a közalappal valami nagyot kell alkotni, a mi így általánosságban kifejezve igaz, a kik ennek tervét készí­tettük, nagy alkotások céljaira készítettük ; de százezer frtnyi évi jövedelemmel senki se tud ioo ezer frt érté­kűnél nagyobbat alkotni, és a ki a fizikai lehetőség határain túl akarja magát felfújni, az ki fog pukkanni. A közalapnak hat év alatt összegyűlt 345 ezer forint tőkéje; eddigelé ez ennek a nagy alkotása. Ez a tőke ezután is ilyen arányban kell hogy növekedjék, s ez lesz a jövő még nagyobb alkotásainak alapja. De eddig sem mult el ez maradandó eredmény nélkül. Most be van adva 359 lelkésznek a segélykér­vénye. Ez a szám kezdettől fogva mindig ennyi volt, évről-évre egy-két különbség volt benne, a mi azt mutatja, hogy körül-belől negyedfél száz olyan lelkészünk van, a ki a mostani fizetésén nem jól érzi magát. Ezeknek a segélyt fizetésük pótlására adtuk, s ez a szükség természetesen minden évben megujult és soha se nyer­het végleges kielégítést, míg az ember él ; de hogy mi különbség van abban, ha egy papnak évenként 100 frtot adunk a folyó jövedelmünkből és abban, hogy két ezer frt tőkét teszünk le részére, melyből évenként 100 frt kamat jövedelmet húz: azt szeretném, ha valaki meg tudná nekem magyarázni ? Ezzel szemben az egy­házak segély kérvényeinek száma évről-évre apadt, s kezdet óta mostanig 163-mal apadt. Ez az apadás annak, a ki a statisztikából tanulni akar, azt bizonyítja, hogy bizonyos fokú kielégítés már létrejött; néhány egyház a közalap segítségével már rendbehozta épületeit, kifi­zette vagy megenyhítette • adósságait. Ez a kielégítés nem lehet nagyobb, mint a mennyit a közalap hat évi jövedelmével ki lehetett fizetni ; de a felől teljesen meg vagyok győződve, hogy ezen az úton 32 év alatt töb­bet lehet tenni, mint ha most a tőkénket néhány válasz­tott egyház közt egyszerre kiosztjuk, s aztán 32 évig begombolkozunk. Hosszasan foglalkoztam t. konvent a kérdésnek tisztán számtani és pénzügyi oldalával; kötelességemnek tartottam ezt azon állásnál fogva, melyet a t. konvent a közalap ügyeiben kegyes volt rám ruházni. Az előadott szempontnál még nagyobb mérték­ben ellenzi e terv elfogadását a kerületek magatartása vele szemben. Az öt kerület közül kettő, az erdélyi és a dunamelléki, elfogadta. Arról nem akarok szólani, hogy a dunamelléki kerület milyen hangulattal és mek­kora többséggel fogadta el, mert tény hogy mégis el­fogadta. Két kerület, a tiszáninneni és dunántúli, elve­tette, az ötödik pedig, a legnagyobbik kerület, mely a ref. egyháznak majdnem a fele, t. i. a tiszántúli kerü­let, azt nyilvánította, hogy csak magához az elvhez, úgy a mint a kérdés a kerületekhez beküldetett, nem akar hozzá szólni, hanem készítse el a konvent a kivi­teli módozatokat is, s úgy küldje le a kerületekhez, és akkor megmondja rá a véleményét. Nem mondom, hogy elővette, de nem mondhatja senki, hogy elfogadta ; azon­ban azt jogosan lehet mondani, hogy ellenzi azt, hogy e konventen, az ő hozzászólása előtt végleges határo­zat hozassék e kérdésben. Ez a helyzet követeli tőlünk az elhalasztást (Ellenmondások: a konventnek joga van határozni). Nem vitatom, hogy van-e joga vagy nincs, csak azt felelem Pál apostollal, hogy a mik szabadosak, nem mind üdvösségesek. A ki valaha jól megfigyelte és ismeri a mi egyházunk temperamentumát, az a maga nagy hatalmát nem emlegeti köztünk gyakran. Nekem többen is mondták, hogy ha a konvent a tőkesegélye­zést elhatározza, hát a közalaphoz járulást meg fogják tagadni. Kétségtelen, hogy ezzel törvénytelen térre lép­nének, de az sem kétes, hogy a konvent, bármilyen jogai legyenek is, egy ilyen tractussal vagy kerülettel szemben tehetetlenül állana ; ellenben a zsinat, a mely souverain, törvényesen megtagadhatja és felbonthatja az egész közalapot. Nem jó a mi egyházunkban élére állítni a dol­gokat. A tiszántúli kerület álláspontja e kérdésben egé­szen correct és kifogástalan ; az ő kérését a konvent szavazat-többséggel megtagadhatja; de a megfontolás azt tanácsolja, hogy ily helyzettel szemben lialaszszuk az ügyet a zsinatra, a mely a jövő évben fog tartatni, s ad­junk időt alkalmat a tiszántúli kerületnek is a hozzászó­lásra. Az én indítványom, melyet a bizottsági javaslat ellenében beadok, épen az elhalasztást foglalja magában. Ezzel beszédem második részéhez értem ; de ez rövidebb lesz, mint az első. Ebben a kiviteli módozat részleteit veszem bírálat alá. A mult évi konvent, a jegyzőkönyv 85-ik pontja szerint, akként kontemplálta ez ügyet, hogy az eddig apró segélyekre kiosztott pénznek a 40 percentje for­díttassék a tőkesegélyek kamatjára; ezzel szemben az «ad hoc» bizottság azon új indítvánnyal lép fel, hogy csak a hívek adójából befolyó pénzre alkalmaztassék ezen 40 percentes kulcs, ellenben a tőkék jövedelme egészen fordíttassák ezen célra. (Szász Béla előadó közbe szól, hogy ez nem új indítvány, mert a tavalyi jegyző­könyv is ezt mondja. Ezzel szemben Kovács felolvasta a tavalyi jegyzőkönyvet, s felszólítja az előadót, hogy mutassa meg, hol tétetik ilyen megkülönböztetés a két­féle jövedelmek közt? Szász Béla előadó azt feleli, hogy a tőkék kamatjai eddig nem voltak felhasználva : ezzel szemben Kovács megmutatja a jegyzőkönyvből, hogy mindig fel voltak, s mindig egyenlő elbánás alá estek egyéb jövedelmekkel, és hogy a zsinati törvény is egyenlő elbánást rendel mindenféle jövedelemre.) Ugy hiszem t. konvent, hogy e párbeszédben kellő bebizonyítást nyert azon állításon, hogy az «ad hoc» bizottság új indítvánnyal lépett fel (Ugy van), a mely ilyen alakjá­ban még a kerületek előtt sem volt, és a mely még a zsinati törvénynyel is ellenkezik, mely nem csak hogy ilyen különbséget nem ismer a jövedelmek közt, hanem világosan egy törvény és elbánás alá foglalja azokat. Ezen új indítvány t. konvent, meglepő és meg­foghatatlan forceirozása egy oly tervnek, melylyel szem­ben az egyháznak egy jelentékeny része határozott állást foglalt. Olyan erős ellenzéssel szemben, a milyennel ez a terv találkozik, nem bölcsesség ezt újabb meg újabb fokozással súlyosbítni, úgy, hogy ha a t. konvent eluta­sítná most a halasztási indítványt és véglegesen elfogadná ezt a tervet: akkor is minden eszély azt követeli, hogy maradjon meg vele a tavaly kijelölt határok közt! (Helyeslés). A zsinat a közalapnak különböző célokat jelölt ki, a melyek ennek mind egyenlő édes gyer­mekei; nem mostoha egyik sem; az adózó egyháztagok közül egyik az egyik célt, a másik a másikat szereti jobban, és az szolgál neki rugóul a közalap támogatá­sában ; nem szabad tehát a tőkegyűjtésből, a mely külön­ben is súlyos lemondással jár, elkedvetlenítni az egy­háztagok egy részét azzal, hogy a tőkék jövedelmét

Next

/
Oldalképek
Tartalom