Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-27 / 17. szám

mind egy célra foglaljuk le, s minden más célt kizárjunk annak jótéteményeiből (Helyeslés). Ha a tavaly felállított kulcshoz ragaszkodunk, akkor a tökesegélyek kamatjára évenként 16 — 17 ezer írtnál többet nem lehet fordítni, De még ezt sem volna tanácsos most az első évben mind egy krajcárig kimerítni, s a következő konventeket 32 évre megfosztani attól, hogy hasonló jótékonyságot gyakorolhassanak. De kifogásolom t. konvent az ad hoc bizottságnak azon számítását is, hogy a hívek adójából évenként 81 ezer forint foly be, s erre alapítja a 40 percent kiszámítását. A közalap számadásai az első három évről, tehát 1883, 84. és 85-ről összefoglalva adattak be, tehát nem tudom megmondani, hogy ezen három évben évenként mennyi volt a kirovás, de a három évben összesen — csak az ezerig terjedő számokat említve — volt 296 ezer frt, a miből egy-egy évre jut 98 ezer forint; az 1886-iki kirovás tett 88 ezer forintot, az 1887-iki tett 86 ezer forintot, az 1888-iki tett 83 ezer forintot, és az 1889-iki tett 80 ezer forintot. Ez a statisztika két dologra taníthatja meg a t. konventet. Az egyik az, hogy a hívek adójából már csak azért sem folyhat be 81 ezer forint, mert maga a kirovás is csak 80 ezer forint. S még ez sem fog mind befolyni, mert mióta a világ fenn áll, sem Magyarországon, sem egyebütt soha senki nem tudna olyan adót nevezni, a mely mind egy krajcárig befolyt, és se hátraléka nem maradt, se belőle leirni nem kellett. Vannak köztünk pénzügy miniszterséget viselt férfiak, akik ezen állításomat megerősíthetik. (Kerkápolyi közbe szól.) Exellentiád se tudna, se finánc tudományi könyveiből, se tapasztalataiból ilyen adót nevezni. Az esperesek számadásai jegyzőkönyveinkben ki vannak nyomatva; azokból meg lehet tekinteni, hogy a közalap adóból is évenként töröltetik 2—3 ezer frt mint bevehetetlen; a többi befoly; tehát a 80 ezerből befoly 77—78 ezer; dehogy 80-ból 81 nem folyhat be, hogy 80-ból 81-et nem lehet kivenni : azt az elemi iskolában tanultuk ! (Derültség.) A másik tanúsága ennek a statisztikának az, hogy az adó megajánlások évről évre tetemesen alább szállanak, s hat polgári év alatt, mely hét pénztári évre volt beosztva, épen 20 percenttel csökkentek, a mi erős intő jel lehet az okos mérsékletre (Szász Domokos közbe szól: De 1890-ben ismét tetemesen emelkedtek !) Meglehet Főtisztelendő úr, hogy emelkedtek, s én is óhajtom, hogy ez igaz legyen; de ezt Főtisztelendő úr nem tudhatja, mert az 1890-iki bevallási íveket még nem látta, mert én sem láttam még közülök egyet sem, pedig én előbb szoktam látni, mint a püspök urak, mert a püspök urak is tőlem kapnak rólok másolatot. Tehát azt, a mi csak reménység és óhajtás, a konvent előtt nem kell ténynek mondani. A ki t. konvent ilyen statisztikával szemben, az adóbevallások ily rohamos és állandó csökkenésével szemben hausse-ra speculál: az olyan banquerottot fog csinálni, mint minden vakmerő speculáns. Ha az adók és jövedelmek mostantól kezdve igazán emelkedni fognak : mindig lesz idő és lehetőség a dotatiók emelésére; ellenben ezek leszállítása, ha az adók tovább is szállanak : 32 éven belől nem lesz többé lehetséges. Sokszor hallottam t. konvent, s ma is többször mondatott itten, hogy a közalap ereje az elébe tűzött feladatokhoz képest aránytalanul csekély. Ez kétségtelenül igaz, s ha a t. konvent előbb a közalap erejének növelésével foglalkoznék, és csak azután térne át arra, hogy a megnövekedett erőkkel nagyokat alkosson: bizonyosan helyesebb sorrendet követne, mint eddig követett. Ezzel a tőke segélylyel nagyon rövid idő alatt meg fog győződni a t. konvent arról az egyszerű igazságról, hogy egy forintból egy forintnál többet semmiféle zseniálítással nem lehet elkölteni. Végéhez jutottam annak, a mit nekem elmondani szorosabb kötelességem volt, mint másoknak. Én tehát a bizottsági javaslatot nem fogadhatom el, mert öt percentes kölcsönt akar felvenni akkor, mikor a mi tökeink csak négyet hoznak ; mert 32 évre megbénítja a közalapot és a közönség szeme elől eltakarja ennek jótékonyságát; mert egyszerre túlságos nagy arányokban akar megkezdeni egy soha és sehol meg nem próbált új dolgot; mert a kerületeknek csak a kisebb része fogadta el, a többsége pedig vagy határozottan elvetette, vagy halasztását kivánta; és nem fogadhatom el azért, mert még a tavaly kontempláltnál is nagyobb összegeket akar a célra lekötni és ezért a várható jövedelmet is helytelenül túlozza. Ezen okoknál fogva kérem ezen ügy eldöntését a jövő évben tartandó zsinatra halasztani.» Tisza Kálmán kijelenti, hogy oly szükkörü felfogásból való kiindulást, mint az előtte szólónál, 30 évi egyházi működése alatt még nem tapasztalt. Hiszen a közalap nem arra való, hogy ugyanazok kapják vissza, akik azt összeadják, hanem az elhagyatott testvérek segélyezésére szolgál. Szükkörü önzés indulhat csupán ki abból, hogy «csak akkor adok, ha kapok is». A református szellemmel ez az irány össze nem egyeztethető. Hivatkozik a misszió magasztos működésére, a melynek fenkölt célját a felekezet minden híve be fogja látni. A szóló maga is gondolkozott azon, hogy a folyton növekedő szügségletekkel szemben miként lehetne a közalap jövedelmeit szaporítani, a hívek újabb megterhelése nélkül. Az államsegély kérését nem találná célszerűnek ; e tekintetben nagyon óvatosnak kell lenni, mert természete az az államnak mindenütt a világon, hogy ha anyagi segélyt ad, bizonyos erkölcsi befolyást kiván viszonzásul magának biztosítani. A szóló szerint a közalap jövedelmeit legcélszerűbben egy sorsjegykölesön létesítése által lehetne szaporítani, bár ez most még némi nehézségekkel van egybekapcsolva, mivel sorsjegykölcsön létesítéséhez a törvényhozás beleegyezése szükséges. A közönség bizonynyal fogékonysággal birna a -vállalkozás iránt, mert a közalap, különönösen pedig a misszió, nem pusztán felekezeti célokat van hivatva szolgálni, hanem a nemzeti elveszésnek bizonyos területen való megakadályozásával hazafias feladatot is teljesít. Helyesnek tartaná, hogy a sorsjegykölcsön létesítése körül a református egyház az ágostai evangelikus egyházzal — esetleg az unitáriussal is — karöltve járna el. Ugy véli, hogy a sorsjegykölcsön utján mintegy 2 milliónyi tőkét lehetne előteremteni, a melynek -/.,-aáa, a népesség aránya szerint a református egyházra esnék és ily módon a kamatokból évenként újabb 60,000 forint volna elkölthető a közalap céljaira. Indítványozza tehát, hogy a közalap növelése céljából 10—15 tagú bizottságot küldjön ki a konvent, a mely felhatalmaztatnék a szükséges intézkedések megtételére, de azzal a világos kikötéssel, hogy az egyházkerületeknek vagy a konventnek már meglevő tőkéi, bár csak látszólagos biztosíték céljaira is, egyáltalában igénybe vehetők ne legyenek (Helyeslés). Kovács Albert személyes kérdésben emelt szót, mert fájdalmasan érintette a szülikeblűség és önzés vádja, mire Tisza Kálmán sietett kijelenteni, hogy ő nem a személyt, hanem a felfogást értette. Ezután Szász Domokos püspök cáfolta hosszasabban Kovács Albert érveléseit és részletesen fejtegette a tőkés segélyezés előnyeit