Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-04-27 / 17. szám
szólauak, igen sok megyét s várost tudok, hol elfogult dogmáival s túlhatalmas befolyásával a tisztújítást formális «Tedeummal» ünnepelték meg a római katholikus templomban, teljes hivatalos apparátussal; a vallás- és tanulmányalap kezelése az országgyűlés alkotmányos ellenőrzése alól ma is ki van vonva, az állam összes tényezői megkülönböztetett tiszteletben részesítik e felekezetet s Magyarország kultuszminisztere csak nemrég cckért és nyert kegyes kihallgatást)) a hercegprímásnál s különben is állásának elfoglalása után úgyszólván első útja odavezette stb. A magyar állam anyaterületén magok a protestánsok 2 3'2%-át teszik az egész népességnek, s a nem r. katholikus lakosság 5278%-át. S az egész államban is alig teszik a r. katholikusok a lakosság felét. A másik fél méltán számíthat az állam védelmére az egyik fél dogmatikus és társadalmi terrorizmusával szemben, s követelheti a középkor sötét szellemének visszautasítását. Nem a katholicismus ellen kívánunk mi védelmei, hiszen a fölvilágosodott katholicismus legelőkelőbb férfiai voltak a magyar protestantismus, jt hitfelekezeti szabadsácr legerősebb támaszai, hiszen ezeknek köszönjük az 1791: 26. törvénycikket, az 1848: 20. és i86S\ 5J. törvénycikkeket; hanem az ultramontán reakció ellen kérünk jogos védelmet. Ez üdvös intencióju törvény hiányainak kiegészítésére szolgált volna az 1879: 40-ik törvénycikk 53. §-a, mely világosan intézkedik az 1868: 53. törvénycikk azon megszegése ellen, midőn 18. életévét még be nem töltött egyén vétetik föl más felekezetbe. Pedig a keresztelés ténye, nemcsak a keresztyén közösségbe (hisz inkább is szólhatnánk a keresztyén felekezetek gyűlöletéről, mint közösségéről) való fölvétel, hanem bizonyos felekezet kötelékébe való elpecsételés. Nagyon helyesen mondja a cccatholicae res» körül igen jártas «Budapesti Hírlap)) f. évi ápril 15-iki számának vezércikke: «Végre is a keresztség, mint szentség, a kath. egyházban a pap által végrehajtva, a katholikus egyház kebelébe veszi fel, katbolikussá teszi a megkereszteltet. Ez a római katholikus egyház dogmája.)) S ha így áll a dolog, akkor az idegen vallású gyermekeknek már pusztán megkeresztelésére is alkalmazandó volna a kihágási törvény 53. §-a, annál méltóbban rendelhette el boldogult Trefort annak alkalmazását az esetre ha az illető lelkész nemcsak elkeresztel, hanem nyolc nap alatt át nem teszi az illetékes vallásfelekezet illetékes lelkészéhez az anyakönvvi kivonatot. S ép ezért merőben igazságtahin volt a magyar bíróságok különben nagyon ingadozó ama gyakorlata, hogy az elkeresztelő papokat az 1879: 40. törvénycikk 53. §-ában megszabott két hónapig terjedhető elzárás és háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetés alól többször fölmentette, oly megokolással, hogy a keresztelés csak az általános keresztyénségbe s nem egy bizonyos felekezetébe való fölvétel, mi mellett még azon hozzájuk méltatlan szerepre vállalkoztak, hogy •—• mint modern állam bírósága, mely felekezeteke7i fölül áll — egy felekezet dogmáit magyarázgassák, mint akár csak egy pápa, vagy zsinat. S hogy helytelen eme magyarázat, azt bizonyítja ama körülmény, hogy az elkeresztelések, rendszerint a házasság alkalmával kiállított térítvények alapján, s így a katholikus egyházba való felvétel szándékával történtek s az, hogy ujabb időben az ultramontán fölfogás áttérés alkalmával a protestánsok megkeresztelését is sürgeti. Az igazság az, hogy a keresztség az egyház egyetemébe, de egyszersmind annak külön alakzatába — felekezetébe — is fölvesz. Dr. Bartha Béla, eperjesi jogtanár. Miniszteri rendelet az illetéktelen keresztelések tárgyában. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium 10,086. sz. alatt következő rendeletet küldött az egyházi főhatóságokhoz : «Az 1868. LIII. t. c. 12. §-a világosan és félreérthetetlenül a vegyes házasságból származó gyermekek tekintetében akként intézkedik, hogy ezek nem szerint követik a szülők vallását, kijelentvén egyúttal, hogy ezen törvénynyel ellenkező bármely szerződés, térítvény vagy rendelkezés ezentúl is érvénytelen és semmi esetben se bírhat jogerővel. A törvény ezen félremagyarázhatatlan intézkedése dacára számos eset fordult elő és fordul elő folyton, melyekben ker. lelkész oly gyermeket is megkeresztelt, illetve megkeresztel, ki a törvény ezen rendelkezése szerint más hitvalláshoz tartozik. Habár ezen eljárás teljesen meg nem felel az idézett törvény tntentiójának, mégis felmerülhet oly eset, melyben ilyen ténykedés a szülők határozott kívánsága vagy a helyi viszonyok és egyéb körülmények miatt indokoltnak látszik, annál is inkább, mert a kir. Curia már ismételten az 1868. LIII. törvény cikkel szoros kapcsolatban álló 1879. XL. t. c. 53. §-ának oly bírói magyarázatot adott, mely szerint maga a keresztelés ténye, még ha az 1868. LIII. t. c. intézkedései ellenére oly gyermekre vonatkozik is, ki nemét tekintve a törvény értelmében más hitvalláshoz tartozik, nem képez büntetendő cselekményt, mivel a keresztelés ténye egymagában nem préjudikál a törvény rendelkezésének. De mindamellett fennáll az 1868. LIII. t. c. 12. §-a, melynek intézkedése teljesen illusoriussá válik, ha rendelkezése nem foganatosíttatik, illetve ha a vegyes házasságból származott gyermekek nemük szerint nem követik szülőik vallását. Ezen célra pedig múlhatatlanul szükséges, hogy az illető