Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-20 / 16. szám

a Szemlének már két évnegyedi füzetét adta ideiglenes titkár-szerkesztőnk s bátran mondhatjuk, hogy terjedelemben és értékben nevekcdőlcg, hogv a mult év késedelmét s részben mulasztását pótolhassuk; míg monográfiánk egy része a jelen év illetményébe számítható be s egy már elkészült és bírálaton is átment új becses művel nyerhet folytatást. Társaságunk tagjainak száma, mely az alakulás és szervezkedés hosszas vajúdása miatt, az előleges jelentkezők számán, a megalakulás után tényleg alul maradva, a munkásság megkezdése óta s kiadványaink gyors egymásután következése folytán ismét szaporodóban van, napról-napra szaporodik s ma már abba a helyzetbe teszi társaságunkat, hogy évenként 30 ív-Szemlét s ugyanannyi monográfiát biztosít tagjainak, sőt a jelen évben a mult év pótlásául 10 — 12 ivvel többet is, s kilátást nvujt arra, hogy remélhetőleg már a jövő évi közgyűlés elé a Monumenták s pár év múlva talán a népies olvasmányok megindítása iránti javaslattal léphessünk'. íme, főbb vonásaiban, számadásunk, melynek részleteit a választmány-, a pénzügyi bizottság- s a titkár és pénztárnok jelentéseiben fogja a tisztelt közgyűlés találni; míg a társaság beiéletéről, működéséről s feladatairól, adatokat és eszméket, valamint a társaság elhunyt tagjairól kegyeletes megemlékezést szintén a titkári jelentésben veend. S ezzel kifejezve mély sajnálatomat a fölött, hogy társaságunk fő diszét, örökös elnökünk b. Vay Miklós ő kegyelmességét ez alkalommal körünkben nem tisztelhetjük, rövid megnyitómat be is íejezhetném és nem fárasztanám tovább a tisztelt közgyűlés figyelmét, ha az említett s mindjárt előterjesztendő jelentésekhez egv óhajtást s egy emlékeztetést nem kívánnék csatolni. Óhajtásom társaságunk fokozatos erősbödését s felvirágozását illeti. Közel ezer taggal — pártfogók, alapítók, rendes és pártoló tagokkal, nem említve az időleges és kötelezettség nélküli önkéntes segélyezőket, zárjuk be első évi működésünket. Kezdetnek örvendetes — de csak kezdet. Három millió protestánsból legalább három ennyinek kellene lenni; s hiszszük, hogy pár év alatt e számot el is érendjük. De nem egyedül a tagok számában van a társaság erősödése, s felvirágzásának biztosítéka ; hanem abban, ha minden tag, legyen ezer, vagy akár tíz ezer, melegen érdeklődik a társaság és annak működése iránt, részt vesz abban egész lelkesedéssel — s át lesz hatva attól a lélektől, mely társaságunknak létet adott s azoktól a céloktól, melveket maira elé tűzött. Az a lélek pedig, a Krisztus evangeliomának lelke, egyházi és világi összes vonatkozásaiban s az a cél: hit és erkölcsi életünk emelése, protestáns öntudatunk ébresztése és izmosítása s végre eszmekörünk színvonalának magasbra vitele. Társaságunk, nevének megfelelőleg, csak irodalmi eszközökkel rendelkezik; fegyverei a hetük, azok által fuvall ja a lelket, terjeszti az eszméket s táplálja a vallásos és egyházias érzelmeket. A szellem ez apró közkatonái, melyek — a hadseregekénél milliószorta változatosabb sorakozásukkal, a haladás zászlóját szolgálják s az eszmék diadalát vívják ki, a betűk, az újkor gőz- és hanggépeinél sokkal hatalmasabb erőt rejtenek magokba. De csak ha a szellem mozgatja őket, hogy a szellemekre hathassanak. Mozgassa őket, a mi hazánkban is, az evangeliomi, keresztyén és protestáns szellem, áthatva magyar szellemtől, hogy midőn a protestáns ügyet szolgálják, egyszersmind a nemzeti haladást is vihessék előbbre hazánkban. S erre a társaság minden rendű tagjainak, az íróknak és tudósoknak tollúkkal, az olvasóknak meleg érdeklődésükkel közre kell működniök. Az alapítványok és a tagdíjak befizetése, külső életet biztosíthat társaságunknak ; valódi hatást csak a szívek és elmék meleg érdeklődése idézhet elő. S ezért, míg a társaság tagjainak szaporodását is szívemből kívánom, még inkább kívánom azt, hogy kiadványaink megnyerjék a szíveket és elméket, felköltsék még társaságunk körén kívül is a közérdeklődést; ám hívják ki a bírálatot, de nyerjék meg a méltánylást s költsenek eszméket, gyulaszszanak lelkesedést és buzgóságot s gyakoroljanak üdvös és maradandó hatást a lelkekben. Es végre emlékezzünk meg, tisztelt közgyűlés, a férfiúról, ki háromszáz évvel ezelőtt a biblia első teljes magyar fordításával ajándékozta meg nemzetünket s különösen magyar protestáns egyházunkat: Károlyi Gáspárról. Az egyszerű gönczi prédikátor, kinek bibliája 1590-ben jelent meg először Vizsolyban, tette le a magyar protestáns irodalom tulajdonképeni alapját biblia-fordításával; s az Isten igéjének hirdetésére és terjesztésére szentelt életének sokkal nagyobb és maradandóbb emléket állított ezzel, mint a minőt neki egyháza közadakozásból állítni, működése és halála helyén, még ez évben fölállítani készül. Mint maga a teljes irás ís Istentől ihlettetett, az ő fordításában is az úr lelke fuvall. S az, nem csak az ige örök erejével három század egymást követett nemzedékeire hatott, de mint irodalmi mű nyelvi tekintetben is halhatatlan. A magyar protestáns irodalmi társaságot megilleti azért, hogv szobra felállítása és leleplezése ünnepében részt vegyen s koszorúját