Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-20 / 16. szám

annak talapzatára letegye; és a tisztelt közgyűlés megbocsátandja nekem ez emlékeztetést, melyre bizonyára szükség sem volt — s melylyel rövid beszédemet befejezem s a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság második rendes közgyűlését, tisztelt elnöktársam nevében is, megnvitottnak nyilvánítom. Nyilt levél a szerkesztőhöz. Kedves barátom ! Egy «válasz» jelent meg és küldetett szét külön iven a theol. akadémiák ügyében irott cikkemre. Igen valószínű, hogy azon válasz olvasóinak legnagyobb része nem ismeri az én cikkemet, miután, a mint a «válasz» dicsekszik is vele, a te Lapodat Erdélyben kevesen járatják; másfelől Lapod rendes olvasói közül kevesen fognak hozzá jutni a válaszhoz. Márcsak ezen körülmény is elzárna attól, hogy itt részletes megvitatásba bocsátkozzam. De még inkább elzár a válasz tartalma, mely azt fejtegeti, hogy «ki és mi ez a Kovács Ödön?)) Világos, hogy én ezen kérdést nem tárgyalhatom és valószínű, hogy a t. olvasó nem is nagyon kíváncsi rá. Mindenek felett pedig eltilt önérzetem; mert bármily jelentéktelen legyen is K. O. és az ő irodalmi munkássága, mégis megőrizte egész életén át az irodalmi tisztességnek azon színvonalát, melyről csak halálos ugrással sülyedhetne azon mélységbe, melyben a válasz a maga ildomtalan modorával vergődik. Ezzel végezném is nyilatkozatomat, ha eszembe nem venném, hogy a válasz helyreigazítást közöl egy pár általam felhozott tényre. Miután pedig a tények bármely modor mellett is tények maradnak, s azokat vita nélkül is lehet rektitikálni: kötelességemnek tartom ezt megtenni. 1-ször. Iró közli egy csomó előadás címét, annak bizonyítására, hogy külföldön előadatik azon tudomány, melyet ő hol a «ker. gondolkozás)), hol a «ker. theologia története» nevével jelöl. No hát, azon előadások között egyetlen egy sincs, melynek címe „a ker gondolkozás" vagy „a ker. theologia története" volna. Mindazok csak részletek, még pedig a legtöbb nagyon is apró részlet, pl. Schleiermacher, vagy Luther vagy Augustinus vagy Zwingli vagy igen gyakran a legújabb theologia története, többször tisztán dogmatörténelmi részlet, pl. «a protestáns tanfogalom (— dogma) története)); «a Krisztus személyéről szóló tan története az ujabb időben» stb. Mit állíték csak én ? azt, hogy magát a dolgot (a ker. theologia történetét) elő kell adni és elő is adjuk külön-külön részleteiben és így nem szükség és nem is szokás előadni még együtt is egészében, legfennebb csak encyklopádiailag. Iró összes adatai nem bizonyítanak annyit mellette, mint azon egy, mit én felhoztam Frank bécsi előadásairól. Továbbá, iró tagadja, hogy a «ker. gondolkozás történetét)) a szokott theol. tudományok közül a dogmatörténelem ölelné fel, mégis azon lajstromban, mely a theol. tudományoknak «az ő elveinek megfelelő sorozatát)) közli, mellőzi a dogmatörténelmet és helyébe csúsztatja a ker. theologia történetét ! így ismeri el, hogy egyik helyettesíti a másikat. 2-szor. Felhozza ellenem és ellened, hogy Hollandiában a tanulónak amielőtt a tulajdonképen való vallás-és egyháztudományokkal foglalkoznék, . egy egész évig humán tudományokat kell hallgatnia, s csupán a második éven kezdve igazán theologus, a mikor aztán nem is volna ideje másféle tudományok tanulmányozására)) és hozzá teszi : «Milyen alapos tájékozottságot szerezhettek ezek az urak élesen látó szemeikkel még sok egyéb tekintetben is!» Megmondom. Hát Hollandiában nemcsak a theologusnak, hanem a jogásznak és filozófusnak is «egy egész éven humán tudományokat kell még hallgatnia)) azaz a megfelelő humán tudományokból felvételi vizsgát kell tennie, mert ott a gimnázium csak hat évre terjed,*) és a mi gimnáziumaink 7-ik és 8—ik évének megfelelő cursust, mit hajdan nálunk is filozofiai cursusnak neveztek, az egyetemen hallgatják (a kis Hollandiában 4 egyetem van) az előkészítő tanfolyamon, még pedig azt, mit nálunk két évig, ott csak (mint iró mondja) egy évig; tehát nálunk egy egész évvel tovább hallgatják a «humán» tudományokat, mint ott. E szerint iró nemcsak igazolja, de még erősíti a mi tapasztalatunkat, midőn elismeri, hogy azután (6-f-i év után) «nem is volna ideje másféle tudományok tanulmányozására.)) 3-szor. Harmadik kiigazítni valóm egy sajtó hiba. Az enyedi theol. könyvtár gyarapodásáról szólva 20 évet írtam, 50 lett szedve. A hiba oly evidens, hogy nem tartottam szükségesnek különös kiigazítását. Ugyanis a régi híres könyvtárt 1849-ben elpusztították; azután 14 évig Enyeden nem volt theologia, tehát legfennebb 27 évről lehetne szó; én csak 20-at írtam, mert erről volt legközvetlenebb tapasztalatom. Különben magyarázatul szolgál az is, hogy Enyeden minden tanárnak joga van évenként előleges engedély nélkül 50 írtra rendelni szakkönyvet, az elöljáróság engedélye vagy jóváhagyása csak a felülmenő rendelésre kívántatik. É szerint 20 év alatt 4, darabig 5 theol. tanár csak rendes illetményéből is 4—5 ezer frt árú szakkönyvet szerezhetett és szerzett is e könyvtárnak ; nem is említve, hogy a túlköltésre mindig készséggel megadták az engedélyt. 4-szer. Megemlékezvén theol. doctori címemről ezt irja : «Leidenben szerezte e címet, miután néhány megelőző vizsgálatott elengedtek neki.» Nem magamért, de azon nagyhírű egyetem reputatiojáért kötelességem megjegyezni, hogy a ((megelőző)) vizsgálatok'alatt a gimnáziumi és candidatusi vizsgákat kell érteni, miket én már itthon letettem, nem pedig a sokféle alkotó részből álló és a szoros értelemben vett promotiot megelőző doktori vizsgákat, mert ezek alól Lejdában soha senkit fel nem mentettek s így engem sem. Végül még csak egyet. A válasz gyakran tesz kitérést, hogy ne mondjam : kitörést az én tudományom s különösen vallásfilozófiám ellen. Hát én kész örömest bocsátkozom az én tudomány körömbe tartozó tudós kérdések tudományos megvitatásába mindenkivel, a ki kész és képes a tudomány kérdéseit a tudomány kívánalmai szerint tárgyalni. De hol találni ilyenre azon válaszban, mely a kívánalomra, hogy állításait bizonyítsa akár induktive akár deduktive, így felel: «Hát nem a legnagyobb fokú önteltségből s elbizakodottságból ered-e az is, hogy reám akarja erőszakolni azt a kötelezettséget, melynélfogva az általa felállított bizonyítási módszer szerint mutassam ki theol. akadémiánk hiányait?)) Hiszen nem én erőszakolnám azt, hanem a logika. Továbbá: «Már én csak megmaradok a magam egyszerű észjárása mellett, mely azt parancsolja, hogyha észreveszem a kerékszeg hiányát, nem magyarázom meg *) A felsőbb oktatásról szóló törvény 7-ik cikke szerint: «Iíet onderwijs aan de gymnasia wordt gegevea in ee;ien zesjarigai cursus.»