Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-06 / 14. szám

intézeteket részint az állam, részint a közjótékonyság tartja fenn és létezik ez intézetek közt: 5 mely 300, 12 mely 200, 15 mely 100—200 és 19 mely százon alul ápol növendéket. Ezen intézetek növendékei számra inkább fineműek, miután a nőnemű hülyék, hasonló lelki állapot mellett, otthon mégis alkalmazhatók kisebb házi foglalkozások végzésére. A gyönge elméjűek tanításban részesülnek, mely a beszélő és gondolkodó tehetségekkifejtésére és kivált a kedély képzésre terjed ki. Ez utóbbi célra különösen felhasználják a vallás- és a bibliai történetek tanítását. A konferencia kéri, hogy az idiótákat az igazságszolgáltatás különös tekintetek alá sorozza, hogy az állam a katonai szolgálat alól felmentse és kimutatja statisztikai adatokkal, hogy az ifjúságukban elhanyagolt gyenge elméjűek nagy száztóli fokozatban jutottak a bűn és gyalázat utján a börtönökbe. Brandenburg tartomány fog- és fegyházi lelkészeinek értekezlete. Jelen volt Starke igazságügyi titkos tanácsos is, ki vázolta az elbocsátott rabok javítását munkáló berlini egyesület működését és megjegyezte, hogy, ha a társaság átsegítette a rabot azon nehézségeken, melyek a társadalmat az ilyen egyéntől elkülönítik, és ha számára munkát szerzett, akkor e társaság elérte célját. Mert kerülendő még látszata is annak, hogy a volt fogolyra oly benyomás történjék, miszerint arra, hogy valaki ellátásban részesülhessen, az illetőnek előbb büntetettnek kell lennie. Többi közt napirendre került «A börtön könyvtárának)) ügye is, melyről Jung plötzenseei lelkész értekezett. Tételei ezek voltak: 1. Minden fogháznak könyvtárra van szüksége. 2. A könyvek legyenek túlnyomólag népies iratok, élet- és uti-rajzok, nem különben a hazai történetet tárgyazó művek, melyek Mustráltak is lehetnek. 3. A művek száma olyan legyen, hogy egy emberre legalább három mű essék. 4. Minden egyes rab után évenként fél vagy egy márkát számítva, a könyvtár jó karban lesz tartható. Brandt lelkész ezután szólt «a foglyokkal való társalgási hangrcl» és kifejti : 1. Hogy e társalgás alkalmával a kenetes, oktató hang kerülendő és a bizalmasság hangja használandó. 2. Á tegezés helyett az önözés előnyösebb. 3. Minden bizalmatlanság, hidegség és keserűség kerülendő, fődolog lévén a rab bizalmának megnyerése. Családi és házi dolgai után tudakozás célszerű. 4. A nyájas, résztvevő, emberséges hang át ne csapjon hizelgésbe, kényeztetésbe, vagy épenséggel térítgetésbe. A büntetés szükségszerűsége szóba hozható. 5. A fogház elleni panaszok felett a fogolylyal ne érintkezzék a lelkész. A belmisszió központi bizottságának tételei az evangelizátió ügyében. 1. Annak szüksége, hogy a nagy tömegnek az egyháztól és az istenigéjétől elidegenedését megakadályozni lehessen, hozta létre a belmissziót. A szeretet munkái mellett azonban a belmisszió mindenkor bizonyságot tesz a Krisztusról is és ezzel igyekezet az egyháztól elidegenedttrket visszanyerni. 2. A szeretet munkái mellett folyt igehirdetés az egyes működési ágaknál alkalmazott hivatalnokai által szintén, még pedig különösen a városi missziókban és a vasárnapi iskolákban tett haladást. Sőt arról is intézkedett a belmisszió, hogy az egyházi gondozást nélkülözők után, milyenek a vasúti munkások és a Hollandiában időző német iparosok stb. elvitette az igehirdetést. 3. 4. 5. A nagy gyülekezetekben és a szórványos helyeken felette nehéz, hogy a lelkészi hivatal kielégíthesse a hívek igényeit, de még a belmisszió alkalmi segítsége sem elégséges e célra, miért is az evangelizátiót szükség a belmisszió munkái közé felvenni, kijelentve azonban, hogy ez is csak időleges lehet, míg t. i. a szervezett egyház módot nem talál ennek pótlására. 9. Az evangelisztikus tevékenység belső feltétele, hogy az evangyelisták az egyház hitvallása alapján állva, kellő képzettséggel, józansággal, érett ker. jellemmel és a népszerű, hathatós szónoklás tehetségével bírjanak. 10. E célra mindenek felett felhasználandók erre alkalmas papok, theol. kandatusok, de kipróbált laikusok sem utasítandók el. 11. Ily evangélisták kiképezendők, nehogy a theol. felületességgel és az állásuk hamis felfogásával gyűljön meg velők az egyháznak baja. 12. 13. A mely helyen az evangelizátió szervezve van, ott kötelessége az egyháznak reá felügyelni. Minden a papi gondozásba avatkozás visszautasítandó. Az evangelistaság nem tekintendő formaszerű hivatalnak, hanem csupán az egyház alkalmi bizományosának, kinek működése a teljesített, megbízások után az illető helyen megszűnik. 14. 15. Az evangelizatióval össze nem tévesztendők a papi hivatalt kisegítő oly szolgálatok, melyek az Isten igéjét házanként, betegágyaknál, ker. egyesületekben, biblia-magyarázati órákban, valamint a hívő körök egybegyűjtése és erősítése végett, nyújtják a hallgatóknak. Ilyenek a városi misszionáriusok, a gyülekezeti diakónok, a ker. szállók, mentőházak előljáró atyjaik működése, mely szellemileg előhaladt egyháztagok által minden más polgári hivatás mellett is gyakorolható. Helvétia. A svájci kék-ki reszt- egy letekről. Közel 6000 egyleti tag munkálkodik az iszákosság kiirtásán s ezért mindinkább megnyerik a hatóságok pártfogását. A mult évben Bernben tartott egyetemes gyűlés esti gyülekezeteiben megmentett iszákosok is felléptek és közölték tapasztalataikat és élményeiket, mi az illetőkre nagy hatást gyakorolt. Hollandia. Haagában egyezmény jött létre Németország és Hollandia közt oly célból, hogy fiatal leányok prostituálási üzletek ellen közösen megvédessenek. Ezen egyezmény annak a gyalázatos emberkereskedésnek köszöni létét, mely Németországból Hollandia és nyűgöt felé űzetik, s melyről koronként elszomorító részletek kerültek nyilvánosság elé. Franciaország. Óvjak a németeket, hogy Parisba ki ne vándoroljanak. Miért? mert oly nehéz ott munkát kapni, hogy mult évben ott 2000-ren felül volt azon németek száma, kik a férfiak számára fenálló hajléktalanok éjjeli szállásaiba kényszerültek szorulni. A sokkal számosabb olasz, belga és svájci nem mutatott fel oly nagyszámú hajléktalant. 12.000 ottani németből 2 ezer hajléktalan férfi, valóban elijesztő szám. Kereskedő segédek, tanítónők, nevelőnők és nőcselédek, kiknek régi összekötetéseik nincsenek, ott helyet nem kapnak. Az óvó szó ráfér a magyarokra is, kik oda iparkodnak. Láng Adolf. Apróságok. Nem győzöm eléggé ismételni, hogy a klérus mindenütt egyforma. Nem a szalon képesség dolgában, mert hiszen az az afrikai püspök, a ki csak imént kapott ajándékba egy tucat zsebkendőt használati utasítással együtt, mert ez ideig a helyett hol egyik hol másik mutató uját használta, nagy meszszeségben élt a vixes padlóhoz és szőnyegekhez szoktatott egyéb püspökök tnegett; hanem egyforma a türelmetlenség és erőszakoskodás tekintetében. Ezt az izzó parazsat a mai kor felvilágosultsága jól betakarta ugyan hamuval; de itt ott lefújja azt a szél... s a publicum csak akkor veszi észre, hogy van ott még tűz, a hol ő már csak kihűlt hamvakat gondolt.