Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-06 / 14. szám

intézeteket részint az állam, részint a közjótékonyság tartja fenn és létezik ez intézetek közt: 5 mely 300, 12 mely 200, 15 mely 100—200 és 19 mely százon alul ápol növendéket. Ezen intézetek növendékei számra inkább fineműek, miután a nőnemű hülyék, hasonló lelki állapot mellett, otthon mégis alkalmazhatók kisebb házi foglalkozások végzésére. A gyönge elméjűek tanításban részesülnek, mely a beszélő és gondolkodó tehetségek­kifejtésére és kivált a kedély képzésre terjed ki. Ez utóbbi célra különösen felhasználják a vallás- és a bibliai történetek tanítását. A konferencia kéri, hogy az idiótá­kat az igazságszolgáltatás különös tekintetek alá sorozza, hogy az állam a katonai szolgálat alól felmentse és kimutatja statisztikai adatokkal, hogy az ifjúságukban elhanyagolt gyenge elméjűek nagy száztóli fokozatban jutottak a bűn és gyalázat utján a börtönökbe. Brandenburg tartomány fog- és fegyházi lelkészei­nek értekezlete. Jelen volt Starke igazságügyi titkos taná­csos is, ki vázolta az elbocsátott rabok javítását mun­káló berlini egyesület működését és megjegyezte, hogy, ha a társaság átsegítette a rabot azon nehézségeken, melyek a társadalmat az ilyen egyéntől elkülönítik, és ha számára munkát szerzett, akkor e társaság elérte célját. Mert kerülendő még látszata is annak, hogy a volt fogolyra oly benyomás történjék, miszerint arra, hogy valaki ellátásban részesülhessen, az illetőnek előbb büntetettnek kell lennie. Többi közt napirendre került «A börtön könyvtárának)) ügye is, melyről Jung plötzen­seei lelkész értekezett. Tételei ezek voltak: 1. Minden fogháznak könyvtárra van szüksége. 2. A könyvek legye­nek túlnyomólag népies iratok, élet- és uti-rajzok, nem különben a hazai történetet tárgyazó művek, melyek Mustráltak is lehetnek. 3. A művek száma olyan legyen, hogy egy emberre legalább három mű essék. 4. Minden egyes rab után évenként fél vagy egy márkát számítva, a könyvtár jó karban lesz tartható. Brandt lelkész ez­után szólt «a foglyokkal való társalgási hangrcl» és ki­fejti : 1. Hogy e társalgás alkalmával a kenetes, oktató hang kerülendő és a bizalmasság hangja használandó. 2. Á tegezés helyett az önözés előnyösebb. 3. Minden bizalmatlanság, hidegség és keserűség kerülendő, fődolog lévén a rab bizalmának megnyerése. Családi és házi dolgai után tudakozás célszerű. 4. A nyájas, résztvevő, emberséges hang át ne csapjon hizelgésbe, kényezte­tésbe, vagy épenséggel térítgetésbe. A büntetés szükség­szerűsége szóba hozható. 5. A fogház elleni panaszok felett a fogolylyal ne érintkezzék a lelkész. A belmisszió központi bizottságának tételei az evan­gelizátió ügyében. 1. Annak szüksége, hogy a nagy tömeg­nek az egyháztól és az istenigéjétől elidegenedését meg­akadályozni lehessen, hozta létre a belmissziót. A szeretet munkái mellett azonban a belmisszió mindenkor bizony­ságot tesz a Krisztusról is és ezzel igyekezet az egy­háztól elidegenedttrket visszanyerni. 2. A szeretet mun­kái mellett folyt igehirdetés az egyes működési ágaknál alkalmazott hivatalnokai által szintén, még pedig külö­nösen a városi missziókban és a vasárnapi iskolákban tett haladást. Sőt arról is intézkedett a belmisszió, hogy az egyházi gondozást nélkülözők után, milyenek a vasúti munkások és a Hollandiában időző német iparosok stb. elvitette az igehirdetést. 3. 4. 5. A nagy gyülekezetek­ben és a szórványos helyeken felette nehéz, hogy a lelkészi hivatal kielégíthesse a hívek igényeit, de még a belmisszió alkalmi segítsége sem elégséges e célra, miért is az evangelizátiót szükség a belmisszió mun­kái közé felvenni, kijelentve azonban, hogy ez is csak időleges lehet, míg t. i. a szervezett egyház módot nem talál ennek pótlására. 9. Az evangelisztikus tevékenység belső feltétele, hogy az evangyelisták az egyház hit­vallása alapján állva, kellő képzettséggel, józansággal, érett ker. jellemmel és a népszerű, hathatós szónoklás tehetségével bírjanak. 10. E célra mindenek felett fel­használandók erre alkalmas papok, theol. kandatusok, de kipróbált laikusok sem utasítandók el. 11. Ily evan­gélisták kiképezendők, nehogy a theol. felületességgel és az állásuk hamis felfogásával gyűljön meg velők az egyháznak baja. 12. 13. A mely helyen az evangelizátió szervezve van, ott kötelessége az egyháznak reá fel­ügyelni. Minden a papi gondozásba avatkozás visszauta­sítandó. Az evangelistaság nem tekintendő formaszerű hivatalnak, hanem csupán az egyház alkalmi bizományo­sának, kinek működése a teljesített, megbízások után az illető helyen megszűnik. 14. 15. Az evangelizatióval össze nem tévesztendők a papi hivatalt kisegítő oly szolgálatok, melyek az Isten igéjét házanként, beteg­ágyaknál, ker. egyesületekben, biblia-magyarázati órák­ban, valamint a hívő körök egybegyűjtése és erősítése végett, nyújtják a hallgatóknak. Ilyenek a városi misszio­náriusok, a gyülekezeti diakónok, a ker. szállók, mentő­házak előljáró atyjaik működése, mely szellemileg elő­haladt egyháztagok által minden más polgári hivatás mellett is gyakorolható. Helvétia. A svájci kék-ki reszt- egy letekről. Közel 6000 egyleti tag munkálkodik az iszákosság kiirtásán s ezért mindinkább megnyerik a hatóságok pártfogását. A mult évben Bernben tartott egyetemes gyűlés esti gyülekezeteiben megmentett iszákosok is felléptek és közölték tapasztalataikat és élményeiket, mi az illetőkre nagy hatást gyakorolt. Hollandia. Haagában egyezmény jött létre Német­ország és Hollandia közt oly célból, hogy fiatal leányok prostituálási üzletek ellen közösen megvédessenek. Ezen egyezmény annak a gyalázatos emberkereskedésnek köszöni létét, mely Németországból Hollandia és nyű­göt felé űzetik, s melyről koronként elszomorító rész­letek kerültek nyilvánosság elé. Franciaország. Óvjak a németeket, hogy Parisba ki ne vándoroljanak. Miért? mert oly nehéz ott mun­kát kapni, hogy mult évben ott 2000-ren felül volt azon németek száma, kik a férfiak számára fenálló haj­léktalanok éjjeli szállásaiba kényszerültek szorulni. A sokkal számosabb olasz, belga és svájci nem mutatott fel oly nagyszámú hajléktalant. 12.000 ottani németből 2 ezer hajléktalan férfi, valóban elijesztő szám. Keres­kedő segédek, tanítónők, nevelőnők és nőcselédek, kiknek régi összekötetéseik nincsenek, ott helyet nem kapnak. Az óvó szó ráfér a magyarokra is, kik oda iparkodnak. Láng Adolf. Apróságok. Nem győzöm eléggé ismételni, hogy a klérus mindenütt egyforma. Nem a szalon képesség dolgában, mert hiszen az az afrikai püspök, a ki csak imént kapott ajándékba egy tucat zsebkendőt használati uta­sítással együtt, mert ez ideig a helyett hol egyik hol másik mutató uját használta, nagy meszszeségben élt a vixes padlóhoz és szőnyegekhez szoktatott egyéb püs­pökök tnegett; hanem egyforma a türelmetlenség és erőszakoskodás tekintetében. Ezt az izzó parazsat a mai kor felvilágosultsága jól betakarta ugyan hamuval; de itt ott lefújja azt a szél... s a publicum csak akkor veszi észre, hogy van ott még tűz, a hol ő már csak kihűlt hamvakat gondolt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom