Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-30 / 13. szám

töltött Baján, már a második évben a pirosi gyüle­kezet hívta meg léikészül, hol 2 év alatt a templomot és tornyot felépítette. Templom, toronyépítés nálunk protestánsoknál nagy költséggel és küzdelemmel jár és ebből folyó küzdelmekből az oroszlán rész a lelkész vál­lait terheli, nyomja, nem csoda azért, ha a másodszori meghívásnak engedett, midőn az ómoroviczai gyüle­kezet meghívta lelkészül. 1841. junius io~én foglalta el ómoraviczai lelkészi állását. Itt volt az ő munkatere, itt élte le munkás éle­tét, küzdve minden szépért, minden nemesért. Nem nagv tudományával tünt ő ki, de tudott teremteni erélyével, tudott hatni népére, egyéni tulajdonaival, szivével és példaadásával. Midőn káplánja valék, sokszor mondá nekem : ((gyülekezetemben magam akartam esperes, püs­pök lenni s népemnek szerető s ha kellett szigorú atyja is.» A világi urak, az ottani földbirtokosok szeret­ték hajlékony, sima, udvarias, alkalmazkodni tudó modorá­ért, víg, barátságot kedvelő hajlamáért; az ő háza ifjú éveiben nyilt ház volt, de ő is örömmel időzött baráti körökben. Az ómoraviczai gyülekezet emelése külsőleg úgy mint lelkileg volt életének legfőbb célja; e cél felé törekedett kitartással, szembeszállva sokszor nagy aka­dályokkal, nehézségekkel, kockára téve az olcsó, muló népszerűséget, megemlékezve az irás szavairól : «jaj ti néktek, ha mindenek jót mondanak felőletek.)) Rávetve kezét az ekeszarvára nem tekintett ő többé vissza, hanem előre nézve haladt a megkezdett rögös ösvényen. Gyülekezetének egyik földbirtokosa és presbvtere, a gyermektelen Nagy Józseffel sokat tűnődött, érteke­zett az egyház állásáról, elhanyagolt épületeiről, a torony korhadt, a templom töredezett bútorzatáról, a gödrös templom hajójának járdájáról, dísztelen voltáról, a nagy parochiális udvar kerítetlen pusztaságáról, a népiskolák elégtelenségéről, az egyházi adózás patriarchalis, tart­hatatlan, nem elégséges jövedelmi forrásáról. Ezen álla­potokon javítani, segíteni akart ő, de látta, hogy ezen változtatni nem kis feladat. Nem csodálom tapasztalt érett eszemmel azt, ha ő családot soha nem alapított és lemondott a családi élet örömeiről, hogy így a sze­rető család tagjai ne érezzék a papi állás töviseit. Igaz­ság az, hogy a magasztos hivatásának élő tiszta keblű munkása az úr szőllőjének óriás küzdelmek árán ér el egy-egy célt; kitéve magát, s ha van, családját sokszor a bizonytalan esélyeknek, igen annak, hogy vannak ese­tek, midőn valóban nincs annyi helye, a hová fejét lehajt­hatná, ha megzudul felette a fergeteg! Érdemeit ime egy koszorúba össze fűzöm, a mit ő létesített, teremtett, a mit egyedül az ő SZÍVÓS kitartá­sának lehet első sorban köszönni Omoraviczán. 1. Nagy Józsefet rávette 8 évi baráti összeköttetésével, hogy 8739 frt 70 kr mostani néven levő alapítványát örök alapul adományozta az egyháznak. 2. 1851. a templomot újra bebútoroztatta, s a tem­plom hajójának járdáit márvány kővel kirakatta. 3. 1852. létesítette a birtokaránylagos egyházi adózást és megteremtette az ingyen iskolázást. 4. 1853. a korhadt toronytetőt leszedette s új réz torony tetővel és órával látta el a tornyot. 5. 1855. a paplak puszta udvarát várszerű bástyá­val övezte. 6. 1859. a templon tetejét újra zsindelyeztette. 7. 1862. a torony alatt 4 vasoszlopra csinos kar­zatot emeltetett. 8. 1864. népének lelki, szellemi emelése céljából áldozatával egyházi könyvtárt létesített. 9. 1870. a templom északnyugoti részében egy karzatot készíttetett, a hová 16 változatú orgonát is épít­tetett. Ezen évben egy háztelket vásároltatott két épü­lettel, tanítói lakul és iskolának. 10. 1871. a tíz öles leányiskola tetejét újból fa­zsindelyre vétette, a kisebb leányiskolába a régi rozoga székek helyébe modern székeket készíttetett. 11. 1872. ismét új tanítói lakást, iskola termet, 2 tanító állást épített és létesített. Ezen évben veszítette el teljesen szeme világát, sötétség borult szemére, de azért edzett lelke erős volt, A jeles népszónok nem hirdette többé az Úr igéjét katedrából; nem vezethette többé oly nagy gonddal az egyház féltett kincsét, az anyakönyvet, a melybe ő oly lelkiismeretesen jegyzett be minden adatot: de az esketést, keresztelést végezte mindaddig, a míg teste ereje engedte. A mi 1872 után történt, az is az ő munkás éle­tének folyománya, az elvetett mag termi tovább nemes gyümölcseit. Példája hatott s a munkát nemes ambitio­val folytatja Ómoroviczán a presbyterium. Megtakarított filléreiből az ómoroviczai egyház részére örök alapítványul hagyott 2000 frtot; az ómo­roviczai kisdedóvodának alapítványul: 1400 frtot; az alsó-baranya-bácsi ref. lelkészi gyámegyletnek : 500 frtot. | A pesti theol. konviktus részére : 200 frtot. Az egyház Herczegh Ferencz halála után rendel­kezik 13,547 forint 50 kr. alapítvány nyal, mely az egy­ház céljaira kamatoz. Hatott példájával, gyakorlatilag megmutatta azt miként kell szeretni az egyházat és e példa, mint jó mag : gyümölcsét meg fogja teremni, ha kivált lesz, ki nyomdokán fog tovább haladni. Sok teendő vár arra még, ki ő utánna jönni fog! Mint lelkész határozottan a szabad elvű theol. híve volt egész életén által. Ballagi lapját örömmel olvasta, míg tudott olvasni, s midőn elhomályosult szeme világa : hálás volt azok iránt, kik néki azt felolvasták. Mindattól idegen volt, a mi nem magyar talajból nőtt ki; bármit mondtam vagy olvastam néki külföldi lapjaimból, a mi nálunk a lelket még nem mozgatja : erre az volt vála­sza : nem magyar észnek és gyomornak való táplálék ez 1 Egy ízben, midőn az egész nazarénismust Uniora­viczán és az országban a fizetés nem akarásnak, teher alól való szabadulásnak tulajdonítá: bátorkodtam néki ellent mondani, hogy a nazarénus szekta hazánkban nem más, mint Angliában a kálvinistákból kivált baptisták szektája, honnét azután által jött Hamburgba s onnét nyer táplálékot az ő apostoli tevékenységük. Szerin­tem lelkiszükség' hozta létre a nazarénismust, s ha az alakulási nehézségeken átesik e most még rajongó szekta, s értelmes lelkészeket nyernek: rá ismerünk bennök a baptistákra. Midőn hazánkban nagy jövőt helyeztem kilátásba e felekezetnek, s midőn komoly meggyőződéssel állíttottam, hogy mindaddig, a míg a hit­nek tárgyaival tisztában nincs prot. népünk, a míg a hány pap van nálunk, annyifelé irányul felfogása a vallás tár­gyairól: addig míg a reform, egyház tanát halottai­ból fel nem támasztjuk újra, addig a szekták s mas positiv alapon álló egyházak ragadozzák el híveinket, és én azt hiszem, ha a baptisták és methodisták hódí­tanak is el református egyhazunkból lelkeket: ezek hódí­tásai csak erősíteni fogják ref. egyházunkat, mert fel­ébredünk és munkához látunk! Népünk lelki világa ki van halva 1 O itt sem tagadta meg szabadelvű irányát. Azt felelte e beszédre : Az én józan eszemet, semmi­féle homályos pókhálószerű sejtelemért, érzésért, con­fessiórért nem adom oda, hit dolgában nem a confessió, hanem a biblia az irányadó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom