Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-23 / 12. szám

választás csak üres formaság s mivel az egyház szűk anyagi viszonyai kívánatossá teszik a költségek lehető kímélését : se jelölő bizottságot ne hívjon össze, se választási bizottságot ne küldjön, hanem mint mostan távozandó lelkészét nyerte, úgy a leendő lelkész is, rendelés útján és így költség nélkül állítassék be hiva­talába. E kérelmüknek az esperesi hivatal annálinkább helyet adhatott, mivel egy 1883-ban, a zsinati törvé­nyek kihirdetése után hozott s jegyzőkönyvi 27-ik szám alá foglalt egyházkerületi statutum azt rendeli, hogy: «a megüresedett egyház betöltése céljából pályázat nyitandó, s ha a rendes lelkészek közül pályázó nem jelentkezik, az első káplán berendelendőés ez a statutum 1884-ben, jegyzőkönyvi 119. szám alatt azzal pótoltatott ki, hogy a mennyiben az első segédlelkész e berendelést el nem fogadná : «segédlelkészi sorrendjéről lemondottnak s utolsó segédlelkésznek tekintendő)). Ennek folytán az egyházmegyei közgyűlés Demjén Márton, egyházmegyei első segédlelkész urat, jelenben polgárdi-i helyettes lel­készt, miután ezt az egyházmegyei gyűlésen maga is határozottan kérte, kiskovácsi-i rendes lelkészül berendelte. Azután következett a polgárdi-i lelkészválasztási ügy tárgyalása. Az előzmények előadása után, melyeket itt, e lap olvasói előtt másként is ismeretesek levén, nem ismétlek, intézkedésre hívta fel az egyházmegyei gondnok úr a közgyűlést. Legelőször felszólalt Mészöly Gyula világi tanács­biró úr, előadván, hogy: ámbár a fennforgó körülmé­nyek mellett az egyházi törvények 192. §-ának azon intézkedését kellene végrehajtani, miszerint a jelöltek közül az egyházmegye rendeljen be lelkészt; mégis tekintettel — a szerinte — nagyon felizgult kedélyekre, e ténykedést a jövő egyházmegyi gyűlésig a kedélyek lecsillapodhatása végett elhalasztani kéri; annyival inkább, mivel az idézett törvényszakasz, az említett ténykedésre az egyházmegyét feljogosítja ugyan, de — szerinte — nem kötelezi. Medgyaszay Vincze egyházi tanácsbiró a törvény megtartása s azonnal alkalmazásba vétele mellett emelt szót. Ifj. Kutasi Ferencz, táczi lelkész, Mészöly Gyula indít­ványát pártolja ugyanazon okok miatt, mint az indít­ványozó. Rácz Géza, moóri lelkész, nem osztozik előtte szóló lelkészcollegája és Mészöly tanácsbiró azon véle­ményében, hogy a 192-ik §. az egyházmegyének csak jogot adna arra, hogy nem-választás esetén lelkészt rendeljen be ; de ez a jog kötelességet nem róna reá ; mert ő úgy véli, hogy azon esetben, midőn a jelöltek vissza nem lépnek, ezen jognak gyakorlatbavéteíe köte­lesség s a jelen esetben annyival inkább, mivel az egy­házi törvényünk 196. §-a értelmében «a lelkészválasz­tásnak a lelkészi állomás megüresedése után 2—3 hónap alatt meg kell történni)) és mégis — noha nem az egy­házmegyétől függő körülmények miatt — ez esetben, a törvényben kitűzött határidő 9 hónappal túlhaladva van. Itt tehát nem halasztásra, hanem gyors intézke­désre van szükség s azt tartaná igazán veszedelmesnek, ha a halasztási indítvány elfogadásával, melynek külön­ben is belátható célja nincs, az arról egy törvényt ismerni nem akaró gyülekezettel szemben a reá bizott kötelességet teljesíteni nem meri. Az elhalasztási indít­vány mellőzésével, azonnal intézkedést kér. Demjén Matton, polgárdi-i helyettes lelkész egész határozottsággal és jó lélekismerettel meri állítani, mint a polgárdi-i viszonyok alapos ismerője, hogy az intéz­kedés elhalasztása valódi veszedelem lenne a gyülekezetre nézve; mert ott egy rendes lelkésznek minél előbbi, erélyes és eszélyes működésére a legnagyobb szükség van. Ha a rendes lelkész oda minél előbb beállíttatik : minden jót remél. Az elhalasztás ellen van. Halom Ádám, m.-sz.-györgyi lelkész, azon körülményből, hogy a pol­gárdi-i atyafiak a jelöltek közül egyátalában nem válasz­tottak lelkészt, azt következteti, hogy azok egyike sem kell nekik és így azért javasolja a halasztási időt, mivel ez alatt talán fognak találni olyat, a kihez vonzódni s a kit majdan megválasztani fognak, s ekként újabb veszedelemtől félni nem kell. Rácz Gyula világi tanács­biró az előtte szóló által felhozott körülményből nem azt látja, mintha a jelöltek egyike sem kellene a polgárdiak­nak egyátalában, hanem, hogy ezeknél inkább óhajtották , volna a jelenleg náluk levő helyettes lelkészt, a ki azonban I egyházkerületi statumaink értelmében, nem pályázha­' tott és így jelölhető sem volt. De azért, mivel helyet­tes lelkészüket meg nem tarthatják rendes lelkészül, nem ; teszi föl a polgárdiakról, hogy talán egyházi kötelékünk­ből való kilépésre gondolnának ; hanem azt reméli, hogy I belátják kívánságuknak szabályellenes voltát s készek a jelöltek közül egynek hozzájuk berendeltetésével meg­elégedni. S mert különben is azon egyháztagokat, a 1 kik hitükben, vallásukban való megmaradásukat vagy annak elhagyását egy embernek lelkészül meg- vagy nem-nyeréséhez kötnék, az illető egyházhoz igaz lélek­kel tartozóknak nem tekinthetné s az ilyenek elvesz­tése tulajdonképeni veszteségnek nem volna tekint­| hető, s mert a polgárdi egyház jelenleg meglevő híveit egyházukat szeretőknek, ahhoz szívvel-lélekkel ragaszkodóknak hiszi és ismeri, s mert a helybeli he­lyettes lelkész úrnak imént hallott nyilatkozatából azt látja, hogy a lelkészi állomások rendes lelkészszel azon­nal való betöltése érdekében szükséges és így nemcsak hogy veszedelem nem származhatik az azonnal való intézkedésből, hanem a helyzet épen a rögtöni eljá­rást javalja: a halasztási indítványnak ellene szavaz. Bátky Károly, fülei lelkész elvárná a jelöltektől, hogy j ily körülmények között lépjenek vissza s ennek kijelen-I tésével halasztást javasol. Tóth Károly, ládányi lelkész, 1 nem szólalt volna fel, mint érdekelt fél; de tartozik annak kijelentésével, hogy az illem és önérzet dolgában 1 senki tanácsára nem szorúl. Móricz János, kenesei lel­kész, halasztást, Szűcs Dezső, csajági lelkész, azonnali intézkedést s a törvény alkalmazását javasolja. Szóló nem jelentkezvén : az elnökség felteszi a kérdést, vájjon elfogadtatik-e a halasztási javaslat? igen — vagy nem? Erre megkezdődött a szószerinti szavazás, azon kijelen­téssel, hogy a kik a halasztási indítványra igennel sza­vaznak, azok az azonnal való intézkedést kivánó javas­latra nemmel szavazókul fognak tekintetni és viszont. A halasztási indítványra igennel szavaztak: 13-an, nem-mel: 28-án. Eszerint a halasztási indítvány elvet­tetett s az azonnal való intézkedés kimondatott. Ezután kezdetét vette a lelkészválasztás titkos szavazattal. Ezt előzőleg felolvastatott Segesdy Miklós, b.-füredi lelkésznek a jelöltségtől, a két megkísérelt választás sikertelensége után, visszalépést bejelentő levele. Maradt tehát még három jelölt: u. m. Tóth Károly ládányi, Tóth Pál gyönki, és Szűcs Sándor berhidai lel­készek. (Zárjelben megjegyzem, hogy bár némelyik lap öt jelöltről beszélt, ez nem áll, mivel csak négy volt a jelölt, több minősített pályázó nem levén). Lelkészválasztásra beadatott: 36 szavazat. Oten nem szavaztak. A 36 szavazat közül Tóth Károly ka­pott 30, Tóth Pál 2, Szűcs Sándor 1 szavazatot, 3 sza­vazatlap üres volt. Ennél fogva Tóth Károly Polgárdira berendelt lelkészül az elnökség által kijelentetett. Végül felolvastatott püspök úr leveie, melyben az

Next

/
Oldalképek
Tartalom