Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-03-23 / 12. szám
idei kerületi gyűlés tartásának helyéül, a kerületileg megállapított Székesfehérvár helyett, Révkomáromot ajánlja. Bizonyos fenntartásokkal ajánlata elfogadtatik. 1890. márc. 12. Mementó mori. KÜLFÖLD. A belmisszió szervezete Angliában/) Ha kérdezzük, miben áll az angoloknak azon kiváló jelessége, melylyel az egyházi munkát oly hatékonyan képesek szervezni, feleljük, miszerint gondos megfigyelés folytán az ő eljárásuk bizonyos elvekre vihető vissza, melyek egyházi munkájukban újra meg újra feltűnnek, s melyeknek követése, ha nem is feltétele, de mindenesetre előmozdítója céljuk elérésének. Belmissziójuk szervezete két kiváló pont körül forog, t. i. a tömeg összegyűjtése és a tömeg érdekeltetése körül. S ezekből világos, hogy minden hatékon}' szervezetnek titka az, hogy az érdekkeltés eszközölhetése végett gyűjtés szükséges és hogy az összegyűjtésnek karöltve kell járnia az érdek által való lebilincseléssel. Ez magyarázza meg például az «üdvsereg» szervezetét és fenállási képességét. Azzal, hogy Booth ((tábornok)) az ő «katonáira» ráadta «a megmentettek)) és «a mentők)) kettős jellegét, annyira egybefűzte a gyűjtés és érdekeltetés ténykedését, hogy egyike előmozdítja a másikát. Természetes, hogy e két ténykedés összefűzése nemcsak az üdvseregben, hanem többé kevésbé nyilatkozik mindazon foglalkozásokban, melyek az angol b elmisszíó szervezetébe felvétettek. Az összegyűjtés terén leginkább érvényesül az accomodatió, az alkalmazkodás elve. Ezen aecornodatió elvének keresztülvitele — kellő óvatosság hiányában — veszélyekkel jár. Ez eredményezi pl. az üdvsereg eljárásában legalább is lappangó jezsuitismust, mely ennek fogásaiban oly rút módon felüti fejét. Az alkalmazkodás elvéből ered azon visszaélés, mely szerint London egyik egyházával oly intézet van összekötve, melynek a kártyajáték hivatalosan van megengedve ; hogy egyházi célokra rendezett bazárokon közönséges lotto-játék foly; hogy az egyház érdekében undorító vásárias reklámot űznek ; hogy az egyházi munka felette gyakran magára öltheti az «üzlet» profán jellegét. Mindezek mellett azonban nem lehet az alkalmazkodás elvét merően visszautasítani, feltéve, hogy azt kellő óvatossággal alkalmazzák. Mert hiszen, hogy az egyház belmissziói munkai alkalmas hirdetések útján, hírlapok és plakátok segélyével tétetnek közzé és hogy kis traktátok és meghívók útján költik fel az érdeklődést ; hogy az összegyüjtendő tömegek Ízléséhez képest nem csupán templomi ünnepélyes istenitiszteletre, hanem egyszerű missziói kápolnákban, hangverseny-termekben vagy nyilvános téreken tartandó épületes gyülekezésekre tesznek meghívást; ha felfogásukhoz képest inkább elbeszélő konkrét, mint értekező elvont modorban szól' > I nak a tömeghez, ha netalán a laterna magicán keresztül mutatott képekkel, másnemű ábrázolásokkal szemléltetik vele a mondottakat, ha az érdeklődés ellankadását megelőzendők, az előadások kar- és magán-énekekkel váltakoznak : ezt senki sem fogja hibáztatni. Missziós templomi *) „Anglikana.1 1 Bilder aus Englands kirchlichem Leben. Von F. Pfeiffer Pastor in Züssow, Hamburg, 1890. «Agentur des Rauhen Hauses,> szolgál alapul a fentcímzett cikknek. L. A. ünnepélyek rendesen termekben, vagy kertekben tartott utó-ünnepélyekkel szoktak összekötve lenni, s ez utóbbiakon a komoly beszédeket felváltják tréfás adomák, sőt dalokat is adnak elő a pogányok nyelvén, a pogányok házait, szokásait, ruházatát, részint utánzatban, részint képekben bemutatják. Az alkalmazkodás elvével szorosan összefügg a specializálás elve. A tömegeket, úgy a mint gyermekeket, a közel fekvőtől a távolabbihoz, a részlettől az általánoshoz kívánják vezetni, hogy érdekök legyen a gyülekezésre. így azonban könnyen előáll az elforgácsolás veszélye. Mert ha egy papnak hetenként 3—4 prédikációt kell tartani, s ezeken felül meg a lelki gondozást és az egyesületi teendőket kell elvégeznie : akkor nem csuda, ha az államegyházi papok beszédeiket csupán felolvassák, a nonconformista papok pedig azokat hevenyészve mondják és ezzel okot szolgáltatnak azon elterjedt tévelyre, mely szerint a minőségnek hiányát a mennyiséggel vélik pótolhatni. Ha az istenitisztelet a belmissziói munkák miatt szenved, akkor annak becse vész. Ha másrészt a belmisszió különválik az egyháztól, akkor abból secta támad, miként ez az üdvsereg részéről megtörténik. De azon veszélynek, hogy a belmisszió ily visszás helyzetben jöjjön, eleje van véve azzal, hogy az az egyházközségi alkotmányba szorosan be van illesztve. A legnagyobb városoknak, különösen Londonnak, van valamennyi gyülekezetét behálózó városi missziója, de rendesen minden egyes gyülekezetnek is van saját városi misszionáriusa, bibliákat terjesztő asszonya, saját missziói kápolnája, vagy pedig, mint jelenben, saját «üdvserege.» Ily részletességek közé sorolhatók még: a gyülekezeti kirándulások, gyülekezeti összejövetelek, gyülekezeti thea-estélyek, melyek épen azért bírnak sajátságos becscsel, mivelhogy különösen azon egy gyülekezetért rendezvék. Ezeken felül speciális istenitiszteleteket is tartanak, nem csupán gyermekek, hanem külön-külön férfiak, asszonyok, munkások, anyák, konfirmándusok, urvacsorálók stb. számára. Kor, nem és állás szerint specializált gyülekezéseket rendeznek, kivált az új életre keltő (revival) missziók, lévén ezeknek kiváló céljok, hogy a tömegeket összegyűjtsék és érdeklődéssel összetartsák. Specializálnak végre még azon célhoz képest, melyekre az egyes intézkedések vonatkoznak, nevezetesen az ima-, bibliaolvasási, missziói, mértékletességi (temperenc), oktatási és mulattatási egyesületek. Az így összegyűjtött tömegek együtt lévén, még csak most kezdődik a nehéz munka, az érdeklődés lebilincselése. Mert hiszen valamire édesgetni könnyebb, mint az érdeket lekötni. Erre nézve vannak külső és belső eszközök. Az elsőkhöz tartoznak az impozáns gyülekezetek, az ünnepélyek, a felvonulások; a zászlók, a szalagok, az egyenruhák, mely utóbbiak nemcsak az üdvseregnél, de a legtöbb más egyletnél is divatosak; a tagsági jegyek, milyenek az urvacsoráló egyletek tagjainak kezében Vannak, úgy szintén a fogadalmi jegyek a mértékletességi egyletek tagjai kezében. A belső eszközökre nézve érvényesül a passivitás activitásra átváltoztatásának elve. A tapasztalat bizonyítja, hogy semmivel sem lehet a tömegeket inkább érdekeltetni, mint a munkában való részvétel által. így pl. Londonnak Sz. Péter nevű gyülekezete egymaga foglalkoztat 500 laikus segítőt. Ezeket a püspök laikus diakonokká avatja, s ezek ezzel jogot nyernek a prédikál ás r a. A nonkonformisták is használnak alkalmas laikusokat predikálásra. Laikusok vezetik az ima-gyűléseket,
