Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-23 / 12. szám

mert a dec. 29-én volt az első szavazás, a két jelöltre nézve pedig folytattatott az január iB-án. Midőn törvény meg nem tartásáról vagy annak megszegéséről van szó, mindig figyelemre veendő, hogy a meg nem tartás vagy megszegés szántszándékos volt-e ? foroghat-e fenn előre történt kiszámítás, hogy az eredménynek úgy kell történnie, a mint az létrejött, játszhatott-e közre bizonyos érdek, melynek céljából foganatosíttatott valamely intézkedés vagy mulasztatott el és mellőzte!ett bizonyos cselekvény, melyet pedig minden nehézség nélkül meglehetett tenni, végre a törvény megnem tartása biztosított-e előnyt, közvetlen hasznot valamelyik félnek ? bizonyára úgy vélem, hogy ezen kérdésekre mindenki, aki a választások előzményét és lefolyását ismeri, nemmel fog válaszolni. Mert a józan okosság követelményei szerint a törvény is csak a lehetőség határai között kötelező; régi axióma, mely minden törvénynyel szemben jövőre is érvényesíteni fogja magát, «ad imposibilia nemo obligatur». Hiában áll az a törvénykönyvben, hogy a szavazás megszakítás nélkül folytatandó, jöhetnek elő ezután is oly esetek, hogy azt bizony meg kell szakítani, például: olv nagy tűz üt ki véletlenül, hogy a szavazóknak vagyonuk és házuknépe megmentésére kell sietni haza; oly óriási vihar által, mint a legközelebbi évben az Alföldön egy és más helyen átvonult; árviz tör ki, földindulás rémíti mi'g a lakosságot és még több más esetek. Jelen választási esetnél hasonlólag a lehetőség ki volt zárva a törvény szigorú betöltésére nézve; ugyanis az esti késő órákban érvén véget az első szavazás, a midőn a gyülekezet nagyjai már kevés számmal voltak jelen a választási szenthelyen, teljes lehetetlenség volt az eredményt körözni a nagy többséggel. És kérdem, nem az lett volna-e az igazságtalanság és jogtalanság, ha a törvény betűihez mereven alkalmazkodik az egyházmegyei küldöttség és a csekély számban jelen voltak vagy egyik vagy másik kijelöltet egynehány szótöbbséggel megválasztják. Igaz, hogy a törvén}' betűinek elég lett volna téve, de annyi meg annyi százak egyházi tudalma és jogérzete lett volna a legmélyebben megsértve s kijátszva. Még azt sem szabad feledni, hogy más körülmények is forognak fenn, melyek szintén lehetetlenné tették a szavazás folytatását, t. i. mintegy 140 golyót tévedésből vagy túlbuzgóságból elvittek a szavazók magukkal; első összeszámításkor úgy találták, tehát annak hatása alatt kellett állani a küldöttségnek ; továbbá a szavazási lapok közül szintén többet ott hagytak a szavazás színhelyén, melyet pedig az illetőknek magukkal kellett volna vinni, mert a nélkül a 2-ik szavazásra nem lehetett jelentkezni. Mindezek oly helyzetet idéztek elő, melyben a szavazást félbe kellett szakítani. Ahhoz mindenesette szó férhet, hogy miért oly nagy köz után, hetek múlva folytattatott a szavazás? miért nem jelentette ki a választást vezetett küldöttség, hogy a választást csak felfüggeszti, a megkezdett 2-ik választást elhalaszja e fenforgó legyőzhetíen akadályok miatt egynehány napra. Azonban erre is könvnyen megadható a válasz; a választás folytatására nagyobb előkészületet kellett az egyháznak tenni, mint a szavazási golyók újabb befestését, új szavazási jegyek készítését kellett eszközölni és csak míg ezen utóbbi jegyek kézbesíthetők, arra is 4—5 nap múlhatlanul szükségeltetett; közbejött az országos téli vásár stb. és ha volt előny vagy hátrány abban, hogy a választás halasztatott: mindkét fél élvezte azt és részesült előnyben vagy hátrányban és ígv sem egvik, sem másik érdekében elmulasz-O j TDJ' tott cselekménynek nem minősíthetjük ezen elhalasztást sem. Miután tehát ily körülmények és nehézségek forognak fenn ; miután panaszló, vagy vádló nincs, ki jogában magát megcsorbítottnak, kijátszottnak tartaná; miután nekünk, mint egyházi testület tagjainak nem csak egyházi törvénykönyvünket kell szemünk előtt tartani, hanem van nekünk sokkal magasabb törvénykönyvünk, a Jézus Krisztus evangyéliuma, abban pedig példákat adott nekünk ami egyetlen főpásztonmk, hogy a törvénynek nem anynyira betűjét, de szellemét kell megtartanunk és hogy az embernek fia ura a szombatnak is és végre hogy a betű megöi, a lélek, a mely megelevenít; miután föltéve, hogy a választásnál forma hiba követtetett el, de a mely forma hiba nem a választó gyülekezetet terheli, mert a választók legjobb öntudattal, teljes jogérzettel mentek a második választásba bele. Miután a választási törvények megalkotásánál, úgy látszik inkább a kisebb egyházak körülményei voltak az irányadók, a nagyobb és népesebb egyházak helyzeti viszonyai kevésbé vétettek figyelembe ; mert például, s ha a debreceni vagy hódmezővásárhelyi egyházak tagjai oly érdeklődéssel viseltetnének a választás iránt, a mit pedig talán mégis föltehetünk, hogy mintegy 5000 — 8000 egyháztag akarná érvényesíteni szavazatát és többszöri szavazás szükségeltetnék, vájjon nem kellene-e a választást megszakítani, vagy nem kellene-e úgy intézkedni, hogy nem egy, de két vagy több küldöttség előtt folyjon a szavazás. * * • * Ezen határozati javaslatnak egyhangú elfogadása s így határozattá emelése után a megerősített lekész a lelkészi nyűg- és gyámintézet tagjai közé is bevétetett ; ekkép a sokat vitatott választási ügy a debreceni ref. egyház nyugalmára, a választók örömére az egyházmegyei közgyűlés bölcsesége által szerencsésen befejeztetett. Szívből kívánom, hogy új lelkészünk szép tehetségeit az egyház javára áldásosán érvényesíthesse, s a választók a hozzákötött reményt és várakozást valósíthassák, ő pedig új állásában óhajtott boldogságát (eltalálhassa. Joő István. A mezőföldi egyházmegye rendkívüli közgyűlése. A mezőföldi egyházmegye folyó hó 12-én, a polgárdi-i lelkészválasztás, illetőleg nem választás miatt kénytelen volt ismét rendkívüli gyűlésre összejőni, mely alkalommal a főtárgy mellett egy-két más ügy is elintézést nyert. A gyűlés lefolyását az alábbi sorokban adjuk. Mélt. Bóné Géza, em. gondnok úr megnyitván a gyűlést a betegsége miatt jelen riem lehető esperes úr helyett Kálmán Károly, legidősebb em. e. tanácsbiró úr az egyházi elnökségre fölkéretettmajd az újonnan választott tanácsbírák : Pálffy Károly és Rácz Géza tették le a hivatalos esküt. Azután első tárgyként elővétetett a kiskovácsi-i egyház lelkészválasztási ügye. Ezen egyházban ugyanis a lelkészi állomás, a lelkésznek más egyházba leendő távozása miatt megürült, az esperest hivatal a pályázatot kihirdette; azonban az egyházmegyebeli, sorrend szerint első segédlelkészen, Demjén Márton úron kívül senkisem pályázván : az illető egyház elöljárósága megkérte az esperesi hivatalt, hogy mivel az egy pályázó mellett úgy a jelölés, mint a