Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-09 / 10. szám

tételére, hogy, miután a hatalmas katholikus egyház a jelzett szempontokból régóta sikeres intézkedéseket érvényesít a maga körében; s miután a lutheránus egyház hívei a mult évben tartott konventjükön kötelezőleg rendelték el az ilynemű istentiszteletek tartását : méltóztassék a Főtiszteletű Konvent kimondani, hogy «az iskolai istentisztelet behozatalát mindenik egyházkerületre nézve kötelezővé teszi, s elvárja, illetőleg elrendeli, hogy azok viszonyaikhoz képest e tekintetben intézkedjenek.)) A célomra itt fölemlített indítványnyal kapcsolatosan bátor vagyok a fennebiek előrebocsátásával a Nagyméltóságú és Főtiszteletű Konventhez azzal az alázatos kéréssel járulni, hogy : ha emez indítvány értelmében a gyermek- és ifjúsági istentiszteletek tartása s általában a vallás-erkölcsi nevelés sikeresebbé tétele érdekében valamit határozni méltóztatik : abban az esetben, vagy talán azon kívül is, szerény munkámat legmagasabb erkölcsi támogatásába venni kegyeskedjék. Munkám előfizetési (jelenleg is bolti) ára a két kötetre eredetileg 2 frt 20 kr volt postai bérmentesítéssel együtt; később a négy osztályba sorozott ekklézsiák szerint szintén postai bérmentesítéssel együtt leszállítottam 2 frt, 1 frt 80, 1 frt 60 és 1 frt 40 krra. S most, ha a Nagyméltóságú és Főtiszteletű Konvent erkölcsi támogatását szerencsés lennék megnyerhetni, még nagyobb kedvezményt tennék, főleg a tömegesebb megrendelésnél (mert célom nem az anyagi nyerészkedés), úgy hogy pl. 100 példánymái hajlandó volnék fele áron bérmentesen szétküldeni. Ezt a körülményt is becses tudomásul, illetve szükséges tájékozásul szintén megemlíteni kötelességemnek tartottam. Tiszteletteljes kérésem megújítása után van szerencsém maradni a Nagyméltóságú és Főtiszteletű Konventnek Sepsi-Szentgyörgy, 1890. febr. 21-én alázatos szolgája Benke István, ref. kolleg. tanár. A „Tóháti lelkészi kör" értekezlete. Folyó 1890. év február hó 11-ik napján a n.-lónyai lelkész atyánkfia házánál tartott a fennt címzett lelkészi kör összejövetelt, melyről — sajnos — részint hivatalos elfoglaltatás, részint betegséget jelentve be mentségül, több tagtárs elmaradt, a megjelentek azonban elveik s meggyőződésük érvényesítése végett a felmerült ügyek vitatasaban egyen-egyen annál nagyobb érdeklődést, erélyt, sőt mondhatnám szívósságot fejtettek ki. Első tárgy a kör ügyeit vezető titkár jelentése volt, mely a kezdet nehézségeivel vivódó társakozás érdekében és biztosítására szolgáló eddigi ténykedések rövid ismertetésére szorítkozott. Tudomásra hozta, hogy a mult közgyűlés határozatai, melyekre vonatkozólag ily rendelkezés tétetett, az egyházmegyebeli más két lelkészi kör elnökeihez megküldettek ; de az egyházmegyei gyűlés elé még azon oknál fogva nem lettek beterjesztve, hát ha mostani összejövetelünk alkalmából is történnek oly indítványok, melyek szintén a nt. egyházmegye intézkedését kérendik, tehát a beterjesztés együttesen fog eszközöltetni; továbbá előszámlálta azon egyházi lapokat s folyóiratokat, melyek a tagsági címen beíolyt összegből az egész kör számára megrendeltettek. Ilyenek : a ((Protestáns pap», ((Protestáns közlöny», a ((Dunántúli protestáns közlöny», «Közpapok Lapja» és a «Religió.» A «Protestans Egyházi és iskolai lap», a »Debreczeni protestáns lap» és a ((Sárospataki Lapokw járatására nézve a tetszés szerinti csoportosulás hagyatván fönnt. Tudomásom szerint jelenleg, négy ily szűkebb olvasó kör alakult, ezek, a tagsági díjon felül •— saját költségükön olvassák a nevezett három régi — és hadd mondjam, ez idő szerint fő egyházi lapot, melyek úgy múltban, mint jelenben, a magyarországi protestantismus érdekét, minden szempontból, minden lehető megengedett módon, a szellemi fegyverek forgatása mellett egész odaadással, sőt anyagi kockáztatással is, sokunk szerint kifogástalannl, szolgálták és szolgálják. Titkári jelentés tudomásul vétetvén, egyik lelkésztársunk előre bejelentett felolvasását tartotta meg. Lehetetlenség el nem ismerni azon igaz és mély érdeklődést s élénkséget, melyet felolvasó társunk dolgozatába befektetett. A «felolvasás» különben címet nem viselt, egy tárgyhoz kötve nem volt. Ugyanis «egyházi lapirodalmunk)) elbírásából indulva ki, ennek keretébe oly sok és mellékes kitérések, politikai, egyházi, társadalmi, részben elvi, részben napi kérdések és eszmék vonattak be, melvek közül csak egy is méltó tárgyát képezheti egy felolvasásnak, de akármelyiknek kidolgozása higgadt és komoly tanulmányt, viszonyainknak tüzetes ismeretét és egybevetését igényli. Nem veszi talán felolvasó társunk sértésnek, ha művét mozaik természetűnek veszem, melyben a sötét, komor szinek, a ragyogó és fényes részletekkel ügyesen voltak egybe állítva, minthogy pedig dolgozata hírlapi cikkül volt készítve, talán indiscretíót sem követek el, ha tartalmát vázlatosan ismertetni fogom. Egyházi lapjaink közül két régibb és maguknak a protestantismus ügyének előmozdításaival nagy érdemeket szerzett egyházi lapunkat élesen elítélte, s itélet mondásakor a satyra és sarcasmus fegyvereivel bőségesen vagdalkozott; a harmadik legrégibb, mondjuk fő egyházi lapunk iránt már volt némi elismeréssel, azzal kíméletesebben bánt; de legnagyobb megelégedéssel nyilatkozott egy szak folyóirat felől, melyet papok szerkesztenek és adnak ki, s végeredményül oda állította példányul a még legifjabb egyházi lapunkat. Ez az igazi, mely a lelkészek érdekét szivén hordva oly elveket fejteget, oly törekvést tanúsít, hogy előtte minden papnak meg kell hajolni és zászlaja ala esküdni.*) A «felolvasás» végeztével szokatlanul élénk, olykor a szenvedélyesség hataraig fokozott disputa indult meg, melyben ily nyilatkozatokat s érveléseket is lehetett hallani: Papok között nincs érdem, nincs tekintély ; tanácsbiró, esperes, püspök, mind egytorma érdemmel és tekintélylyel bír, épen olyannal, mint ama lelkész, ki a közügyekkel egyáltalán nem foglalkozik, a közigazgatásba, az egyházi és iskolai élet fejlesztésébe a nyilvános téren a neki adatott talentum szerint be nem foly. Éppen az a baj : az a tekintély, az a képzelt érdem. Jövőre úgy kell segíteni a dolgon, hogy a kisebb jövedelmű egyházak ielkipásztorai állíttassanak az ügyek vezetésének élére, akkor jóra lordul minden, mert a mostani rendszer nem felel meg a kívánalomnak, mivel a fényes ekklézsiában lakó dús jövedelmet élvező papok, szükséget nem érezvén, nem gondolnak a szegényebb lelkész testvérek nyomorúságos sorsával stb. (Ily félszeg eszmék fejtegetését csak az a nagy elkeseredés mentheti, melyet ama feldicsért lap fulmináns cikkei eleinte keltettek. Most már a Lap is, olvasói is higgadtak. Szerk.J *) A célt, mit a feldicsért lap egész erővel elérni törekszik, mindenkinek helyeselni lehet, sőt kell, de az eszközökre és módokra is keil ám valamit adni. melyeket a cél élérésére felhasznál. Itt, szerintünk, hiba van a kréta körül. Szer/f,