Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-09 / 10. szám

Az, hogy van-e a protestáns papoknál egyéni, vagy hivatalos érdem és tekintély, vita tárgyát sem képezte, valamint az sem, hogy kisebb jövedelmet adó egyházak lelkészei ne volnának eshetőleg hivatottabbak s lelkesebbek az egyházi közigazgatás vezetésében, mint a jómódú s fényes állomásokon levők; ez utóbbiak soha, sem nem követelték, sem nem bírták azt a kiváltságot, hogy a kormányzat közegeiül, vagy bármi picike hivatalra épen csak ők választassanak meg, s a tények ellenkező eseteket is mutatnak fel; ez pusztán és egyedül a közbizalom kifolyása. Hanem az meg már a jó rend és kormányzat elengedhetlen követelménye, hogy akár dús gazdag, akár szegényesen csekély jövedelmű egyén ültettetik a nagy közönség által a tanácsbirói, esperesi vagy püspöki székbe, attól azt az érdemet, azt a tekintélyt, melylyel a többség önként felruházta, mindaddig megtagadni nem szabad, míg az illető hivatalnok állását híven betölti, a tényleges törvényeknek érvényt szerezni esküje szerint is kötelességének tartja s e mellett kifogás alá nem eső magaviselkedésével ékesen előljárni igyekszik ; ha valaki mindezen tények és tulajdonságok mellett is a tekintélyt s érdemet letagadja, annak nem egyesekkel, hanem a többséggel kell szembe állnia, mivel nyilatkozatával első sorban is azt ütötte arcul. Mind erről azonban beszélni nem volt és most sincs mit, hanem annál inkább helyén való volt reflektálni azon kijelentésre, hogy a jobb jövedelemmel bíró papok a kisebb és szegényebben javadalmazott lelkészek sorsa iránt hideg közönyt s fel sem vevést tanúsítanak. Itt érte el a szóváltás heve tetőpontját. A kör többségének megállapodása az lón, hogy felolvasó tagtársunknak kezdeményező buzgalmáért teljes elismerés és köszönet nyilvám'ttatik, de a felolvasást, sem tartalmát sem alakját tekintve a kör magáéra nem teszi, hanem kijelenti, hogy bár honnan, bár kitől indíttatva jön létre oly mozgalom, mely a valóban csekély jövedelmű lelkészek sorsán segíteni hívatva van, a nélkül, hogy a protestantismus létalapját s önkormányzati szervezetét kockára tenné s a mellett a törvény, az adott viszonyok és tisztesség határai között érvényesíti tevékenységét: egy ilyen mozgalmat körünk nem erkölcsileg, hanem, ha az ügy odáig fejlesztetik, anyagi hozzájárulásával is, szíves készséggel fog támogatni. — Sem célszerűnek, semkivánatosnak nem tartom annak vitatásába belemenni, hogy sürgős és szükséges volt-e ezen kinyilatkoztatás, mely csakugyan oly színben tünteti fel a dolgot, mintha körünkben találkoznék csak egy is, ki elég sivár és lelketlenül önző lenne, ennek erkölcsi kényszerítése nélkül, a valóban csekély jövedelemmel dotált paptársait, a tisztességes megélhetés gyötrő gondjain és fáradalmain túl nem emelni. Ezen sértő feltevés*) ellenében, mely jómódú papok szeme közé lett dobva, ott az értekezleten is ilyenforma visszautasítás rögtönöztetett: Nem képzelhető fényes ekklézsiában lakó bármily vagyonos lelkész, ki morális szent kötelességének ne tartaná e tekintetben mind azt megtenni, mi tőle függ, mi rajta áll.**) Az érdekes, azt hiszem mindnyájunkra nézve tanúságos és jó eredményű disputa után több más ügyek és indítványok felett cseréltünk eszmét és foglaltunk álláspontot. Nem lesz talán érdektelen és haszonnélküli a következő három indítványt, melyek a nt. egyházmegyei közgyűlés elé terjesztendők, köztudomásra hozni. *) Ez is egyik dicső vívmánya amaz «igazi» lapnak, mely jó ideig egész passzióval szította a közpapok elégedetlenségét, néha gyűlöletét a »fő» és «nagy»-papok ellen. Szerk. **) A folyó évi traktualis és superintendentialis gyűléseken lesz alkalmuk jóindulatukat kimutatni szegényebb társaik iránt. Szerk. I.A lelkészi gyámpénztárból segélyt igénylő özvegyek és árvák névsora — ez utóbbiak életkorának feltüntetésével — a számvevőszék utján történendő beterjesztés keretében az egyházmegyei közgyűlés jegyzőkönyvébe évről-évre bevezettessék. II. A lelkipásztorok jövedelme, mely után a lelkészi gyámpénztárt illető befizetések ki vettetnek, melynek alapján az egyházak osztályozása történik, valamint a domesztikai állandó segélyezés alapjául is vétetik, újabban és reális módon és eljárás mellett számíttassék föl. Nevezetesen, az egyházmegyei közgyűlés állal több összeíró küldöttség szerveztetnék, ezek a helyszínén megjelenvén, az egyházak közöttük beosztatnak, a belhivatalnokok, a presbyterium meghallgatása, a fizetés kivetését tartalmazó lajstrom s más, az ügy megvilágosítására szolgáló iratok átnézése mellett, a lelkészi javadalmazást képező minden cikket részletezve, külön-külön rovatba bevezetnék. Ezen egyházanként teljesítendő munkálat végeztével, minden összeiró küldöttség együtt ülvén, itt közösen előre megállapított elvek és érték szerint tételről-tételre határoztatnék meg az egyes jövedelmi ágak értéke vagy haszon élvezete, még pedig szállítási távolság, vagyis fuvardíj levonása s a földbirtok jósága és kihasználhatóságának szemelőtt tartásával. Végül összesíttetik az egész s elő áll a tényleges javadalmazás. Én részemről megtoldanám az öszeiró küldöttségek feladatát még azzal, hogy az egyházak ne pusztán a papi jövedelemre nézve biráltassanak el és osztályoztassanak, hanem maguknak az egyházaknak anyagi helyzete is tüntettessék föl, körülbelül ily alapon; egy bizonyos évkör vétetnék fel 10, 20, több vagy kevesebb az a dolog lényegére nem tartozik. Az így meghatározott éveken belül egyik-másik egyház mit és mennyit tett az anyagi helyzet emelésére ? minő állandó jövedelmi forrasokkal bír, az egyes egyháztagok micsoda és milyen arányú terheket emelnek ? Önkéntes áldozat készség nyilvánult-e? Kivetés vagy közmunka vállalás utján mennyi folyt be az egyház pénztárába ? végül ez idő szerint mennyi adósság áll fenn és mi a szükséglet? stb. Szóval én az egyházakat is, mint egyházakat osztályoznám, mert egyházak, melyek lelkészi jövedelemre nézve jóknak, sőt gazdagoknak vehetők, de mert jövedelmi forrásuk nincs, mint egyházak szegények, mert alig rendelkeznek annyi biztos bevétellel, a mennyi napí szükségleteik s kötelezett kiadásaik fedezésére elég volna; viszont nem ritka az olyan egyház sem, mely mint papság alsóbb osztályban szerepel, de mert bő jövedelmi forrásai vannak s a hívek megadóztatása vagy megdolgoztatása nélkül szabadon lélegzik és mozog, mint egyház gazdagnak tekintendő. Ha úgy a papi jövedelmek, mint az egyházak osztályozása megtörténik, eleje lesz véve annak, hogy egyik vagy másik lelkésztársunk, mint segélyre nem méltó szerepeljen és pironkodjék, valamint annak, hogy az egyházak, mint egyházak anyagi helyzetének elbírálásánál a bádogos torony, kényelmes lakás, rácsos kerítés és épületek sokasága s jókarban tartása legyenek az alap, a kiindulási pont s főleg érvelés, mert akkor ki fog tűnni, hogy mind ez a «fényesség» és (rjómódúság» hogyan, kiknek segítségével, a népnek milyen verejtékével, munkával, áldozatkészséggel állott elő, vagy pedig csak a készt, az évenkénti biztos jövedelmet kellett felhasználni. III. Az állami és domesztikai segélykérő folyamodások elbírálására nézve azon módozatot hozza javaslatba közgyűlésünk, hogy a rendesen tavaszi egyházmegyei közgyűlésre beadatni szokott kérő-ívek egy, az