Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-03-02 / 9. szám
úgy tudom, hogy a vallásoktatás (a számtanítás is) próbálja meg leginkább a paedagogust, mert a vallástan eszméi, magas eszméi, a népiskolában fejletlen érzéki lények lelkébe viendők be; a számtan pedig nem épen könnyű tanulságok elsajátításával lesz valódi számtanná (nem értvén alatta a krétázást). De végre a vallástannak (és a számtannak is) még tanmódja sincs megállapítva, pl. úgy mint a földrajzé, történeté stb. Tanmenete inkább szokás, mint psychologia szülöttje: itt így, másutt máskép haladnak, nagyobbára kellő alapvetés, kiskorúnak való vallás nélkül kezdvén meg a nagy mű építését. Tanmód tekintetében uralkodó a közlés, olvastatás, eniléztetés, bibliai nyelvezet (alak elnyeli a tartalmat!) s ismételtető kérdezés. Sok anyag mellett kevés a tapintatos szemléltetés, (előkészítő és tárgyaló), kevés a tanuló belátására támaszkodó kifejtés. S nem is csoda, hogy kevés: bizony nehéz is az! és a jó tanító erejét annál inkább kimeríti, ha (mint rendesen lenni szokott) sok a tananyag. Egyébiránt a vallás tanmódjának fejletlenségére vonatkozó megjegyzésemet eléggé igazolja egy őszinte, de nem egészen hizelgő épületes vallomás az ((Evangélikus Népiskola)) 1889. folyamában, s ez a következő : egyházunk népoktatásának érdekei között «első helyre teszszük a népiskolai vallásoktatás kérdését, mert be kell vallanunk, hogy népoktatásunk országos fellendülése óta e téren tettünk legkevesebbet. Belesodortatva az r868. óta megindult általános (van különös is ott, a hol 20 év óta gondoskodnak róla!) paedagogiai mozgalmakba, megfeledkeztünk azon egyedül helyes fundamentomról, mely vettetett a Jézus Krisztus által,» Kár volt megfelejtkezni ; a megfelejtkezés még hosszú ideig íogja fojtogatni a vallásoktatást, de nem azért, mert az ((általános paedagogiai mozgalmak)) sodorják el a vallásoktatás gondozóit, hanem azért, mivel különböző okoknál fogva épen el nem sodorják őket. Nagyobbára ugyanezek mondhatók a számtanról is. Elég különös, hogy épen a legnehezebb s még legkevésbé kifejlett tanmód szerint tanított tantárgyak legkedvezőbb eredményt látszanak felmutatni a miniszteri jelentés szerint! A hizelgő százalékokból bátran le lehet vonni 4—5 tizest, mihez bátorságot az a tapasztalat is adhat, a melyet a gymnasium első osztályának gyarló számismerete nyújt. Az i 887 /8 -diki iskolai év alatt volt általában: elemi népiskolánk 16.379 felső népiskolánk . . . . - 75 polgári népiskolánk 157 felsőbb leányiskolánk . • 11 Összesen 16.622. Az előző évhez képest az elemi iskolák száma 84-gyel, a felső népiskoláké t-gyel, a polgári iskoláké 7-tel növekedett, ellenben a felsőbb leányiskoláké 2-vel apadt. 1810 község a szomszédos iskolával biró községhez csatlakozva iparkodott a tankötelezettségi törvénynek eleget tenni. Azonban — sajnos — még 2jj község teljesen iskola nélkül állott. E községek lakói nagyobbára görög keleti, gör. katholikus és római katholikus vallásúak. Az iskola-hiány oka túlnyomókig a szegénység, melyen a közoktatási állampénztár szegénysége nem is fog segíteni. Egy helyütt «csak 140 frt a jövedelem» ; másutt ((30 frt évi fizetés mellett nincs tanitója» az iskolánakj vagy: «a lakosság nagyon szegény» stb. A í Jelentés nem is tagadja a szegénység döntő szerepét ama 235 község túlnyomó részének iskolátlanságában ; de kiemeli azt is, hogy több községben az illetékes egyházi hatóságok mulasztást követtek el; «két községben a. tanitói teendőket a helyi lelkész tartozott volna végezni, I de azok elmulasztották azt teljesíteni.)) Egyik kisküküllői község iskolátlansága így okadatoltatik: «A község nagyon szegény, a gör. keleti lelkész tanításra képtelen /.» «120 községnek oly csekély számú tankötelese volt, hogy azokban a népiskolai törvény kényszereszközeit alkalmazni nem lehetett.)) Csakis szellemi korlátoltságról tanúskodik, hogy néhol kedvesebb a tanítás teljes nélkülözése, mint közös iskola igénybevétele. Egyik községről ez mondatik: ((kincstári iskola van közelben, de vonakodnak tőle a gör. keletiek)) ; másikról az jelentetik, hogy: «Esztényben, hová eddig jártak, állami iskola keletkezett, s ebbe a román gyermekek vonakodtak járni!» Hát az igaz, hogy bizonyos «vallásosság)) csak butasággal menthető meg, s így jobbnak látszik az iskola teljes kerülése, mint államiban állítólag «vallástalanság» mérgével fertőztetni egynémely műveletlen pópák rabszolgáit. A Jelentés méltán panaszképen említi, hogy a 235 iskolátlan hely «nagyobb részében a különböző hitfelekezetek iskolatartási jogukat a községre ruházni nem voltak hajlandók, az állampénztár viszonyai pedig az állami iskola felállítására kedvező alkalmat nem nyújtottak.)) Amennyiben épen a felekezeti megoszlásban gyökerező tehetetlenségnél fogva egyik felekezet iskolaja sem tartható fenn s nem rendezhető, e tekintetben a Jelentés nyilatkozata okadatolt, mely szerint «ha célt akarunk érni, előbb-utóbb az állam beavatkozási jogát kell érvényesíteni, s az erők egyesítése által oldani meg a nagyfontosságú kérdést.)) Megérjük, hogy a szabadító Oroszországig hatnak fel a jajkiáltások e miatt, mert a gonosz magyar kormány iskolával s iskolázással üldözi az ártatlan nemzetiségeket! Tekintve az iskolátlan községeket és egynémely iskolák túltömöttségeit, a miniszteri Jelentés azt találja, hogy még mintegy két ezer egy-tanitós iskola szervezése és fentartasa kívántatnék, amihez (500 frt jávai számítva) egy millió frtnyi évi kiadás és legalább négy millió frtnyi befektetés volna szükséges. (Folyt, köv.) Fábriczy János. T A R C A. Jézus személyisége. Tisztelt önképzőkör!*) Midőn a tanév elején magamra vállaltam az ifjúság hívása folytán a tisztet, mely az önképzőkör ügyeinek vezetésére s munkálkodásának irányítására kötelez, volt alkalmam arra, bogv vázoljam a feladatokat, melyeknek megvalósítására a theologiai ifjúságnak törekednie kell. Nézeteimet e tekintetben a társulat e tanévben tartott első rendes ülésén abban foglaltam össze: ((törekedjék az ifjúság gyakorlati keresztyénségre, a melynek birtokában nem elégszik meg az ember, legyen az theologus, vagy bármi más, a régi hitvallások betűinek üres hangoztatásával, sem a meglevő irányzatok meddő bírálatával, hanem a Krisztusban vetett élő hittől áthatva, a közéletnek az evangeliomi erők által való, tán lassú, de folytonos átalakítását munkálja.)) A dolog természetéből következik, s ezt többször hangsúlyoztam az ifjúság előtt, hogy ha komolyan vett keresztyén életet akarunk megvalósítani, mely nem beszédben, nem panaszkodásban, vagy a meglevő sebek eltitkolásában áll, hanem a melynek a ((szeretetben munkás hit» a fő jellemvonása ; ha evan*) E beszéd a budapesti ref. theologusok önképzőkörének f. évi febr. 9-ikén tartott rendes ülésén mondatott. Ss. A.
