Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-03-02 / 9. szám
A prédikáció története (a ref, után), Homiletikni gyakorlatok és bírálatok. Katechetikai gyakorlatok, Beszélgetések a Dogmatika és Ethika felől. 3. Gasz: Dogmák története, Evang. Dogmatika, Uj-Testamentomi exegetikai: gyakorlatok. 4. Hausrath: Uj-Test. bevezetés, Egyháztörténelem (első rész), Egyház- és dogmatörténeti gyakorlatok. Ezenkívül van 3 docens, kettő exegesist, egy gyakorlati theologiát tanít. b) 1873 -74- második félév. 1. Hitzig: Ó-Test. Theologia ; a Pentateuch és Thess. exegesise. 2. Schenkel: Kereszty, Ethika; pastoralís, Uj-Test. darabok pract. exegesise, a prédikáció története (a Reform.-ig), homiletikai és katechetikai gyakorlatok és bírálatok. 3. Gasz: Dogmák története, Symbolika, Encyklopádia, egyház-és dogmáktörténeti gyakorlatok, 4. Holtzmann: Katechetika, a synopt. evang. exegesise, prédikációk elemzései, a népiskolai szervezet, a népiskolákba való bevezetéssel. 5. Hausrath: Patristika, Egyháztörténelem, Római lev. exegesise, gyakorlás az Uj-Test. exegesisében. 6. Pierson: Összehasonlító vallástörténet, Vallás-philosophia, katechetikai gyakorlatok. Docensek mint fennebb, c) 1874-75. másodiklfólév. 1. Gasz: Dogmák története 5 óra, ker. ethika 5 óra, a keresztyénség lényege 1 óra, egyház- és dogma-történeti gyakorlatok 1 óra. 2. Hausrath: Uj-Test. bevezetés 5 óra, ker. egyháztöiténelem 2-ik része 5 óra, uj-testam, exegetikai gyakorlatok (seminarium) 1 óra. 3. Schenkel: A protestántismus elve 2 óra, homiletika 2 óra a semminariumban: az ev. lelkészi hivatásról, az uj-test. válogatott darabjai gyakorlati magyarázata, a prédikáció története, homiletikai és katechetikai gyakorlatok x — 1, összesen 5 óra. 4. Schellenberg: (helyi lelkész): egyházjogtan"2 óra, homiletikai gyakorlatok 1 óra, népiskolai szervezet és a népiskolákba való bejárás. Két docens exegetikai és dogmatikai felolvasásokat tart. No hát hol látjuk ezekben külön tudományképen alőadatni azt, mit iró „kiván'1 , mit ő valószínűleg ((keresztyén theologia történeté» névvel nevez ? És vájjon ezen fakultásokról is áll-e, hogy a hallgatók ott «csak igen felületes és féleges ismeretet nyerhetnek ?» De mégis, sok keresés után csakugyan kaptam egy oly programmot, mely az iró mellett is bizonyít. A bécsi fakultás 1874—75-ki első félévi leckerendje ez : Béca 1874—75- első félév-1. lioskoff: Héber nyelvtan, O-test. bevezetés, Zsolt, exegesise, 2. Ottó: Egyháztörténelem (két cursusban). 3. Vogel: Görög nyelvtan és uj-test. hermeneutika, A Római, Galat és Apóst. Cselek, exegesise. 4. Szeberiny: Egyházjogtan, Homiletika, homilet. gyakorlatok. 5. Böhl: Dogmatika, Pádagogika. 6. Franck: Encyklopadia és theol. irodalomtörténet. Dogmatika. A mint ebből látható, Franck Bécsben előadta a theol. irodalomtörténetet, de az encyklopadiával együtt egy féléven át, tehát valószínűleg csak annyiban, mint én megelőzőleg irám. De a többi tudós még csak ebben sem követte Franckot, valószínűleg azért, mert jobbnak tartják az egyes tudományok történetét, külön, az illető tudomány rendszerével együtt adni elő. Ezenkívül a Franck eljárásának még különös magyarázatául szolgál az is, hogy ő már megelőzőleg írt volt egy munkát a prot. theologia történetéről s valószínűleg ezen munkája kedvéért vette fel ily alakban az encyklopadia keretébe. íme kedves szerkesztő barátom és tisztelt olvasó! így áll a dolog a legnagyobb hiánynyal, mit iró felfedez, és a melynek kapcsában állítja, hogy a mi theol. akadémiáinkon «némely irányban csak igen felületes és féleges ismeretet nyerhetnek a hallgatók.)) (Vége köv.) Dr. Kovács Ödön. ISKOLAÜGY. Népoktatásunk állapotáról. (Folytatás.) A miniszteri jelentés 2-dik szakasza a népiskolai közoktatás i887 /s évi állapotáról szól, több helyütt összehasonlító alakban közölvén az 1869—1887. és 1888. évi adatokat. Félreértés kikerülése végett megjegyzendő, hogy a népiskolai közoktatás körében nemcsak a mindennapi elemi-iskolák értendők, hanem még az ismétlő, felső elemi, polgári, felső leányiskolák, tanítóképzők, kisdedóvó és kisdedóvókat képző intézetek. A Jelentés adatainak zöme a mindennapi elemi és ismétlő oktatásra vonatkozik. 1888-ban összesen 2,416.945 tanköteles volt; t. i. 6—12 éves 1,750.013 és 13 —15 éves (ismétlő) 666.932. Ezek közül tényleg iskolába járt 1,950.879, az az a tankötelezetteknek 8073%-ja, vagyis minden ezer tanköteles közül 807-3 j^1 '1 iskolába. 1887. évhez képest 21.502-vel emelkedett az iskolába járók száma. Ez emelkedés azonban a tankötelesek számának emelkedésével nem arányos, miért is 1888-ban aránylag kevesebben látogatták az iskolát, mint az előző években. E hanyatlás okát a miniszteri Jelentés kiválóan :<a tanhelyiségek és tanítók számának csekély emelkedésében s ennek okát ismét «az ország közgazdasági viszonyaiban)) látja. T. i. a meglévő és többnyire túltömött tanhelyiségek be nem fogadhatták az oktatást nélkülöző tanköteleseket, kellő számú népiskola szervezésére pedig anyagi képesség nem volt. Az előző adatok szerint még most is 466.066 tanköteles, azaz a tanköteleseknek 19'27%-ja nem látogatja az iskolát, a mi kétségtelen bizonyíték arra, hogy népoktátásunk épülete még mindig nyers anyagot és nyers munkát igényel. Nem lesz fölösleges megemlíteni azt, hogy a tankötelesek összeírását (1883-ki 42.001 számú rendelet értelmében) a községi elöljáróság teljesíti házanként, még pedig a nyári nagy munka beállta előtt; ez összeírás eredményét a lelkészek az anyakönyvek alapján hitelesítik. Másrészt a tényleg iskolába járó gyermekek kimutatását az iskola közvetlen hatósága (iskolaszék) adja át a községi elöljáróságnak, még pedig a tanév első hónapjaiban. E kimutatások kényelmesebb eszközlésére a minisztérium 2—2 kros nyomtatványokat állított elő. Az adatokból az is kitűnik, hog) a liúk iskoláztatására még most nagyobb súlyt fektet a társadalom, mint a leányokéra; mert míg 1000 tanköteles fiú közül 845-1 járt iskolába, addig 1000 tanköteles leány közül csak 767-6. E tényből azt következteti a miniszter, hogy a tankötelezettség foganatosításában jövőre erősebb és s erélyesebb intézkedéseket kell életbe léptetni. Lesz tehát valószínűleg még nagyobb jövedelem a behajtandó s behajtható bírságokból! Hiszen már az i887 /s . tanév folyamában a tényleg iskolába járó 1,950.879 tanuló közül 1,233.736-án 21,795.183 (21 miilói stb.) félnapot mulasztottak. E mulasztások nagyobb része, 800 ezer kivételével, ((igazoltnak (!) nyilváníttatván)) a bírság aiul felmentettek. És mégis a kirovott bírságok összege 421.712 forintott tett, mely összegből azonban csak 46.282 frt hajtatott be az iskolai pénztárak javára; a többi bírság ((végrehajtás hiányában nem folyt be.» Tehát egy mulasztóra átlag 17—18 félnapi mulasztás esik. A mulasztók és mulasztások nagy száma érthető volna, ha I országos járványszerű betegség zavarta volna az iskolába-
