Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-23 / 8. szám

gymnasiumot Kecskeméten végezte, kivéve azt az egy évet, melyet Pápán töltött. Midőn a papnöveldét Kecskemétről Pestre tették át, a megboldogult Fördős Lajos kérésének engedve, Kecskeméten maradt a papnövelde megoszlásakor is, azután Pestre ment, hol bevégezte iskoláit. Innen Török Pál püspök úr ajánlataira Décsey Lajos egyházmegyei gondnok úr gyermekei mellé ment nevelőnek, majd Kecskeméten, Bicskén lett káplán, a honnan Ácsára választották meg lelkésznek. A szép készültségit ifjú, (bizonyítványaiban alig van jeles, a többi kitűnő,) e kis gyülekezet meghívását annyival inkább örömmel fogadta, mert szomszédos község Tabajddal, hol édes anyja ekkor már özvegységben élt, kihez gyermeki szíve határtalan szeretetével ragaszkodott. Később édes anyját magához vette s ápolta halálos ágyán. Csak anyja halála utáíi gondolt a házasságra, nőül vette Kerek Györgyné volt velencei ev. ref. lelkész özvegyének leányát Máriát, kivel 12 évet töltött boldog házasságban. Nem lehet mondani, hogy gyülekezete osztatlan szeretete viszonozta volna az ő szeretetét, mert a ref. hívek szegénysége, ez a paizsos férfiú, sok akadályt gördített elébe, de azért ő munkálkodott híven, nem számítva jutalomra, még csak elismerésre sem. Az egyházi épületek jó karban tartása egyedül az ő érdeme. A hetvenes évek utolján takarék-magtárt alapított, melyben ma már 200 mérőnél több gabona van. Ezen takarék-magtár alapításához a róm. kath. hívek közül is többen járultak. Gyülekezete nagyobb része örömmel üdvözölte nemes, önzetlen terveit; de a kisebbség zavart csinált; ekkor erélyes kézzel kellett elfojtani a rosz magnak csiráit, mit ő meg is tett. 1888-ik év elején valami kinövés támadt lábaujján, mit eleinte fel sem vett, csak később, midőn mindig alkalmatlanabbá lett, mutatta orvosnak; az egyik veszélytelennek állítá, a másik veszélyesnek tartva, eltávolítását hozta javaslatba; sokáig habozott végre az év végén alávetette magát az operatiónak, de már későn ; mert ezután még négyszer vágták a fekélyes daganatot, mely mindig kiujult, míg végre folyó hó 6-án éjjel 1/212 órakor a még élete delén lévő hű pásztornak kioltá élete fáklyáját. Hű és szerető neje, hónapokon keresztül éjjel nappal önfeláldozással ápolta, s midőn már tudta hogy nincs reménység, nincs balzsam a beteg sebére, mosolygó arcot mutatva vigasztalta férjét, elhitette vele felgyógyulását. Bizony csak egy anyának, csak egy hitvesnek van ennyi ereje. Temetése február 10-én ment véghez nagy részvét között. A nagy tömeget, mely a szomszédos községekből és a helybeli róm. katholikusok közül a helybeli reform, hívekkel sereglett össze, a kicsiny udvar, annyival kevésbé a templom nem volt képes befogadni. A bánatba merült hű nő, ennek özvegy édes anyja, s testvére, a megboldogult testvére, s ennek gyermekei, r6 rendes lelkész, s a tanítókar állották körül a koporsót. Az udvaron Székely József csákvári lelkész mondott buzgó imát; a templomban Mészöly Pál tabajdi lelkész, mint kor és tanulótársa tartott János ev. 17. rész 4. 5. versei alapján mélyen átérzett, s megható gyászbeszédet; ezután a koporsót gyászkocsira helyezve kisértük át a tabajdi sírkertbe, (kívánsága volt, hogy anyja mellé temessék). Itt Barsi Zoltán, a boldogult káplánja szépen átgondolt beszéddel búcsúzott tőle. Most már nyugszik csendesen apái mellett! Szeretett neje, rokonai, barátai keblében hagyván betölthetetlen ürt! Isten veled jó barát, hű rokon! Most már megtaláltad azt az orvost, ki téged kínaidtól megszabadított, megtalálta lelked is a jutalmat ott fenn az egekben. Mészöly Győző. KÜLFÖLD. Németországi egyházi és irodalmi szemle. A német protestántismus gazdag egyházi sajtója meleg szavakban emlékezett meg a legközelebbi napokban Hase, Döllinger és Gerock halála alkalmából e szellemi óriások érdemeiről és maradandó becsű alkotásairól. így Hase jellegzetes egyéniségéről és korszakalkotó történetírásáról a Prot. Kirchenzeitung hasábjain Lipsius és Nippold irtak a nagymesterhez méltó vonásokban. A theologusok védkötelezettségének kérdésében a Hüne-féle javaslat tárgyalása alkalmából a katholikus centrumpárt részére állott a berlini parlament, vagyis a theologusoknak a védkötelezettség alól való fölmentését fogadta el, míg ezzel szemben a protestánsok határozott állást foglaltak s a javaslatnak csakis a kath. theologusokra való kiterjesztését sürgetik. Az „Ev. szövetség" ügye továbbra is élénken foglalkoztatja a kath. sajtot, így a pápai hivatalos közlönyt, a Civittá cattolicát s a Germaniát a maga ismeretes Gottlieb-leveleiben. Mindkét lap úgy találja, hogy e szövetség ama «reformátori evangyéliomw szolgálatába lépett, melyet Zwingli «vérszomjas»-nak nevezett, s mely a különböző országokban annyi kath. hívőnek vérébe került! Megérjük, hogy még az inquisitiót, ama római mészárszéket, a Bertalan-éjt s a római fanatismus egyéb rémes műveit is a protestántismus kontójára írják, vagy azoknak történeti tényét «prot. ráfogás»-nak bélyegzik! Régi igazság Róma részéről: si fecisti nega! A szövetség legújabb irodalmából kiemeljük annak «Nyílt levelét)), válaszul a porosz püspökök képmutató tuldai körlevelére ; Witte művét a római katholikus ujrakeresztelésről, Róma német propagandáját és Warneck ((Ultrain ontane Fechterkünste)) című párbeszédét, közte s a Germania Gottlieb-leveleinek írója között. A „Deutsch-Ev. Blátter" jelen folyamának i-ső füzete «Materialien zur Liguorianer-Frageo címmel Döllinger és Reusch «Geschichte der Moralstreitigkeiten» cimű műve alapján, ismerteti e rendnek a jezuitismushoz való viszonyát, a mi végre valahára fényt fog deríteni a legujabbi katholicismus e darabjának történetére. A közlemény Döllinger-Reusch művének érdemét abban találja, hogy kiváló tudományossággal nagyobbára ismeretlen források alapján ismerteti a jezsuita rend körén belül a szigorúbb és lazább iránynak egymásssal való küzdelmét, érdekesen kimutatva azt, mint fejlődött ki lassanként, a komolyabb erkölcsi iránynak háttérbe szorításával és megsemmisítésével az, a mit ma jezsuita morálnak, az erkölcsi alapfogalmak teljes megdermedésének és aláásásának nevezhetünk. Á tárgyalás központját Gonzales jezsuita generális tragikus alakja képezi, ki teljes erővel azon volt, hogy a szigorúbb erkölcsi iránynak érvényt szerezzen, azonban törekvése a rend tagjainak makacs ellenkezésén meghiúsult. Liguorinak a jezsuita morál fejlődéséhez való állását fejtegeti bőven hozott idézetek alapján a továbbiakban a mi közleményünk.