Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-23 / 8. szám

A Schürer-Harnack-féle Literaturzeitung utolsó számából jeles irodalmi termékekről értesülünk. így a Mohr-féle freiburgi vállalatban megjelent Möller- féle egyháztörténetről azt mondja Harnack, hogy az egyháznak össztörténetét újból önálló forrástanulmány alapján tárgyalta, úgy hogy Hase és Kurtz művei mellett a mai kutatás követelményeinek teljesen megfelel, a mennyiben a források közvetlen tanulmányozásának a műve. Előnye az institutiók történetében van, mely téren az eddigi egyházi történetírást felülmulta, úgy, hogy műve az egyháztörténet studiumában haladást jelent. További előnye a kritika s a történeti vizsgálódás még el nem döntött kérdéseinek fejtegetésében van, és csaknem irigyelésre méltó ügyességgel képes kevés szóval sokat mondani. Általában véve a mű az igazságszeretet szellemében van megírva, mely szerint semmi sem tarthat igényt a történet elnevezésére, a mi a szigorú módszer alkalmazása alapján annak nem bizonyul. Kitűnő tan-és olvasókönyv, melyben maguk a források beszélnek, s a melyekbe ügyesen vezeti be az olvasót. A második mű Loofs hallei tanár «Dogmatörténete», a melyről ugyancsak Harnack azt mondja, hogy az egész történeti theologia térén nincs ily alapos, biztos és célszerű vezérfonalunk, mely főleg methodikai tekintetben mintaszerű munka. E mű ismertetése alkalmából jelzi Harnack, hogy «Dogmatörténete» befejező 3—ik kötete legközelebb megjelen. A Protestantische Kirchenzeitung 5. számából arról értesülünk, hogy a lipcsei ismeretes Breitkopf és Hartel-féle cég legközelebb Hase összes műveiből új kiadást rendez, a melynek terve már magát a bolgogultat is élénken foglalkoztatta. így legközelebb «Kirchengeschic'nte auf der Grundlage akad. Vorlesungen» című művének 2. kötetét gyorsiro'tt coll. füzetek s Hasénak jegyzetei nyomán Kriiger giesseni tanár fogja sajtó alá rendezni. A legújabb egyháztörténetnek kiadására vonatkozólag megállapodás még nem jött létre, de annyi bizonyos, hogy Hase Egyháztörténete nagyobbított kiadásának mielőbbi teljes közléséről gondoskodva van. Többi művei is, főleg a Polemika, a szükséges pótlásokkal együtt mielőbb napvilágot látnak. A Theol. Studien und Kritiken című folyóirat a 2. füzetben igen tartalmas s az ujabb kutatásokat felölelő hosszabb cikket közöl Köstlin hallei tanár tollából «a vallás eredetéről.)) A külön lenyomatban is megjelent terjedelmes és igen tanúságos értekezést külön is fogjuk méltatni. Ugyan ő tőle való : «A vallásról az új szövetség alapján» című cikk is, nevezett folyóirat 1888-ik folyamában. A «Jahrb. für prot. Theol.)) i-ső füzetében jelesen értekezik Lipsius «a ker. hittan főbb kérdéseiről,)) és Pfleiderer a «Ritschl-féle theologia bibliai alapjáról.)) E figyelemreméltó dolgozatokat szívesen ajánljuk az érdeklődőknek. A «Zeitschrift für praktische Theologíe» című szakközlöny kiválóbb cikke Mayer értekezése «Az ev. lelkész társadalmi állásáról és feladatáról a jelenben» címmel. Ugyancsak abban ismerteti Wehlhorn a legközelebb bemutatott s érdeme szerint méltányolt Schwalb «Az egyházi protestantismus hiányai és alkotásai)) című művét is. A „Verein für Reformationsgeschichte" működésének 7. évében Baumgarten «V. Károly s a német reformátió)) című műve mellett az 1888-ban elhunyt lipcsei Lechler, mint ismeretes Wiklif-kutató hagyatékából kiadta «Huss János» című művét. Főleg a jelenre nézve fontos Lechler amaz állítása, hogy Huss korántsem volt egyoldalú cseh fanatikus a mai értelemben véve, a mint azt a cseh pártvezérek szeretnék, s a konstanci gyilkosság («Justizmord») nélkül az egész hussita reformmozgalom egészen békés mederben folyt volna le. Lechler objektiv fejtegetései igen érdekesek és becsesek. Nevezett egyesület történeti alkotásaira alkalmilag még visszatérünk. Az „Allgemeine Ev. Luth. Kirchenzeitung" 2-dik számából arról értesülünk, hogy Tschackert hallei, jelenleg königsbergi theol. tanár s ismeretes polemikus iró Göttingába, Reuter tanszékére hivatott meg. Mi hálás tanítványi kegyelettel és örömmel jelezzük e derék tanárnak előléptetését, ki legközelebb is becses Lutheraktákat fedezett fel. Ugyancsak nevezett lapból örömmel értesülünk arról, hogy Buchwald, Kaweran, Köstlin, Rade és Kolde, ismeretes Luther-tudósok szerkesztése mellett füzetekben megjelennek „Luther müvei a ker. ház számára», és pedig következő sorrendben : a reformátor! iratok, vegyes tartalmú iratok, polemikus iratok s végül az épülésre szánt iratok. Rövid életrajzát Rade adja. Az egész vállalat 40 havi füzetekben fog megjelenni, s egyenként 30 vagy 50 filléren lesz megvehető. Német egyetemi statisztika. Végül egy kis statisztikát a hol tények beszélnek. A folyó iskolai év téli semesterében Németország 21 egyetemén 29,007 hallgató iratkozott be, 29,190-el szemben a mult nyári, és 28,929-el szemben a mult téli semesterben. A létszámból esik a theol. fakultásra 5680 (4460 prot. s 1220 róm. kath.), a jogira 7057, az orvosira 8938 s a bölcsészetire 7332 hallgató. Berlinnek volt a jelen félévben 5731, Münchennek 3479, Lipcsének 3453, Hallének 1657, Würzburgnak 1610, Boroszlónak 1307, Tübingának 1224, Bonnak 1223, Heidelbergnek 952, Erlangennek 948, Strassburgnak 936, breisgaui Freiburgnak 925, Göttingának 854, Marburgnak 783, Königsbergnek 780, Greifswaldnak 766, Giessennek 566, Jenának 560, Kielnak 502, Münsternek 405 s Rostocknak 346 hallgatója. Théologus volt Berlinben 847, Halléban 724, Tübingában prot. 338, kath. 139, Freiburgban 205 (kizárólag kath.) Königsbergben 185, Lipcsében 657, Marburgban 146, Greifswaldban 229, Göttingában 211, Rostockban 59. Ez adatok világosan bizonyítják, hogy a theol. studium emelkedőben van. piálunk előbb a theol. studium fejlesztéseiül kellene gondoskodnunk, mire nézve legközelebb Zoványi barátunk érdekes és tanulságos fejtegetéseire válaszul férfias nyíltsággal és őszinteséggel az érem luth. oldalát is be fogjuk mutatni e Lap. t. olvasóinak. Azonban addig is gondolkozzunk e kérdésről komolyan és türelmesen, mert abbeli hiányaink földerítése és megbeszélése gondos megfigyelésre méltó. Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. ** Egy új eszme, mikép volna a köztudományosság a kor-igényelte magaslatra emelendő s tovább fejlődése biztosítandó. Ez a címe annak az 52 lapra terjedő füzetkének, melyet Komáromy Mihály ügyvéd, Csernátony «Ellenőr»-jének párisi és londoni volt levelezője s a «Phőnix» sokszorosítási elve feltalálója irt az emberiség boldogítására. Kár hogy a munka nem előbb küldetett be szerkesztőségünkhöz, hogy Szász városinak és Fülöp Sándornak munkáival együtt szólhattunk volna róla, így lett volna érdekes ez a triász. A füzet tulajdonképen csak tájékoztató bevezetés egy nagy, körülbelül 800 irott ívre terjedő, de még eddig csak kéziratban levő műhöz, melynek célja az volna, hogy az ismere-