Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-02-23 / 8. szám
nyira a közoktatás fogalmából fakadó, hogy nemcsak a közoktatás állapota fejeződik ki ama mértékekben, hanem a mértékek egyikének vagy másikának alkalmazása is bizonyosan, tanúságot tesz a közoktatás fejlettségi fokáról. Azaz hol a közoktatásról csak számokkal adnak jelentést, ott a nyers munka még bevégezve nincs; ahol pedig fejlett a közoktatás, ott megítélése és bemutatása a fejlettebb tényezőkre, t. i. a tanmódra s célszerűségére irányul. Európa közoktatási kormányai még túlnyomólag a statisztikai mérleget alkalmazzák a haladás mértékéül. Majd beáll az idő, mikor ezt a csak hanyatlás ellenőrzőjéül fogják használni. így nekünk sincs röstelni valónk, ha inkább a statisztikai mérlegre szorulunk rá ; emellett azonban a népoktatás paedagogikai megítélését s fejlesztését sem szabad mellékes érdeknek tekintenünk. Magyarország népoktatása már ifjúkorát éli. Bár a közoktatási kormány még most is a statisztikai számadatokat törekszik kedvezőbbekké változtatni, s ezzel a nyers munka befejezését sietteti iskolák, tanulók, tanítók, tanszerek stb. szaporításával; de a hivatalos jelentésekben egyes jelek arról is tanúskodnak, hogy már-már a tanmódnak s , célszerűségének gondozása is az érdekek körébe lépett. S ez helyes is, bár az a nyers munka még bevégezve nincs. Hiszen a ki a ház alapját s falait építteti, annak eleve kell gondoskodnia a célszerűségről, pallérmunkáról s csinosításról is. A tanmód s célszerűsége oly érdek, melynek ápolása a népoktatásba életet, a statisztikai számadatokba értéket önt. A népoktatás jelen áttekintésében mindkét érdeknek, mindkét mértéknek : a státistikainak és paedagogikainak egyaránt kifejezésre kell jutnia. A miniszteri XVIII-dik Jelentés első szakasza az országos közoktatási tanácsban szükségessé vált reformokat mint olyanokat érinti, melyeket közoktatási miniszterünk már «a következő év folyamában)) keresztülvinni remél. E tanácsnak i887 /s -dik évi tevékenysége köréből különösen kiemelendő az, hogy vagy 700 népoktatási tankönyvet bírált és revideált, mihez 31 ülés volt szükséges, (csak!?). A bírálat folyamán szerzett tapasztalat nem találja kielégítőnek a tankönyv-irodalmat, a mennyiben a megbírált műveknek 27%-ja utasíttatott vissza, bár az előző évek bírálati eredményéhez képest ()O°/0 utasíttatott vissza) már tetemes javulás vehető észre. Az engedélyezett és nem engedélyezett tankönyvekre vonatkozólag nem szabad mellőznöm néhány kritikai megjegyzést. E megjegyzéseimmel épen a népoktatásnak paedagogikai mérlegét veszem használatba, mely mérlegnek használatát közoktatásunk kívánja és a közoktatási tanács «nagyon szükségesnek)) tekinti. A népiskolai tankönyvek irodalma kedvezőbb színt ölt a múlthoz képest, de csak annyiban, a mennyiben a tantárgyhoz szigorúan alkalmazkodva, szemenszedett ismereteket igyekeznek csoportosítani. Azonban — sajnos — nagyobbára megfelejtkeznek a tanuló képességeiről, a tanítóról és a tanidőről. Tévedéseik leginkább terjedelem, rend és nyelvezett tekintetében szembeötlők. Tartalom, terjedelem tekintetében régóta ismeretesek a közmondás erejű intések: non multa sed multum, keveset de jól! ki sokat markol, keveset szorít stb. De ez intéseknek ellentmondanak a tények. Egyik ((engedélyezett)) Természetrajz 62 oldalra van szorítva! mert nagy természetrajznak Ízetlen kivonatát képezi, minőnek tanulásától minden elemi tanulót kímélettel óvni kellene. Található e ((népiskolai)) tankönyvben mindenféle aprólékosság, csak amúgy egy-két szóval odavetőleg említve. Az emberevő «rendszer» kedvéért ((tömlős állatok»-ról, a korallról is . szól. «A nemes korall. A Földközi tengerben él, a hol sziklafalhoz (!) tapad s ágas-bogas cserjéhez hasonló telepeket (!) képez. A telepek veresszinűek, de ha a kis állatkák (?) kiemelkednek (?) a telep rétegéből, ahol rendesen tartózkodnak, fehérszínű bimbócskákat képeznek s úgy tűnik fel a telep, mint virágzó cserje» stb. Teremtő phantázia kell ahhoz, hogy e meddő közlésből a valót sejtse és megismerési, olvasási örömet merítsen a tanuló lelke. Másik Természetrajz («engedélyezett») 159 sűrűn nyomott oldalra terjedő kivonat; félti s gondosan recitálja a mellékes részleteket, melyek az összképet megvilágítás helyett zavarossá teszik. Ugyan minek e törekvés a vázlatos kimerítésre, holott csak kevés és élénken előadatott, szemléltetett adatokból kellene kidomborodó képet szerkeszteni a kis tanuló számára! Ilyen kép pedig szükségkép inkább elbeszélő, mintsem leíró; elbeszéli az illető termény életrendét, életfeltételeit és szerepét a többi terményekkel szemben. Amennyiben az elbeszélésen kívül leirás is szükséges, ehhez elegendő a jó ábra, melyen számjegyekkel jelöltetnek és röviden megneveztetnek a kiválóbb szervek és életmozzanatok. így a tanuló nem szótanulásra, hanem inkább a tárgy vizsgálására utaltatnék, a mi már magában is értékes szoktatás. Egy népiskolai történet («elfogadott és ajánlott))) egyebek közt Mátyás királynak apró-cseprő viszontagságait, háborúit fejszéditő változatossággal érinti, viszontagságát s háborúit a Garayakkal, Giszkrával, Fridrikkel, Podjebraddal, a törökkel, s ismét Fridrikkel és a törökkel. Végül a közmondást hangoztatja: ((Meghalt Mátyás király, oda az igazság)) — anélkül hogy akár Mátyást, akár igazságosságát gyermeknek szóló módon bemutatta volna. Nem részletező király- és harc-történet kell a népiskolába, hanem a nemzet életét színező csoportosító rajz. Legtöbbet ér az élőszóbeli színezés; s erre útmutatást a tankönyv adjon. Eléggé meg nem róható játék a kis tanulók felfogásával az, ha jelentősebb történeti mozzanat következő váz alakjában dobatik eléjök: «Az itthoni zavarok lecsillapítására azután a nevezetes, arany függő pecsétes szabadság levelet (aranybullái) adta ki, melyben a nemességnek minden jogai biztosítva lettek.1 1 Hadd erőltesse képzelmét a szegény gyermek, annyival inkább, mert az előző sorok ezt mondják: «A főurak mindenike kis király akart lenni s nem tűrték a rendet!)) stb. Talán ebben állottak «jogaik» ?! ezeket biztosította az aranybulla a «kis királyoknak)) ?! Igaz és csinos, de nem az első földrajzi oktatás kezdetére való ilven megkövesedett csonthalmaz : ((Budapest székhelye az országgyűlésnek, mely a királylyal együtt hozza az ország törvényeit. Itt székel a felelős (!) minisztérium, mely a törvényeket végrehajtja (!). Itt vannak legfőbb törvényszékeink, a magyar tudományt és művészetet ápoló intézetek (! ?), az ipar- és kereskedelem középpontja. A folyó szinét számos gőzhajó szeli s ezzel a város forgalmának nagy szolgálatot tesz. A Duna e szakaszára félkör alakban támaszkodnak a budai hegyek» (! ?) stb. Emészthetetlen ! Semmiféle tankönyv nem szól csak a tanulónak, hanem egyszersmind a tanítónak is. A tanuló tanuláshoz, a tanító tanításhoz használja azt. Magok a tankönyvek is e kettős követeléssel lépnek a nyilvánosság elé. A tanuló megszokta ugyan nézni a tapintatlanúl szerkesztett tankönyv képeit, de nem boldogul vele, nem emésztheti meg a tananyagot. A tanító megijed a nagy terjedelemtől s a váztól; arra csak irtózattal gondolhat, hogv magyarázatokkal még terjedelmesebbé kell
