Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-09-29 / 39. szám

nek paedagogiai céljuk az, hogy az ifjúságot előkészítsék a nagy nemzeti ünnepre, hogy azt majd ((történeti öntudattal, hazafiúi önérzettel, jövőt biztosító szent lelkesedéssel)) üljék meg. Nyolc év múlva lesz csak az ezredéves ünnep s e nyolc év alatt célzatosan, öntudatosan kell ehhez hozzánevelni az ifjúságot. Erre nézve kétségtelenül legjobb eszköz «az ezeréves múltnak megjelenítése, párbeszédes színjátékszerű előadása történetünk korszakalkotó eseményeinek, mintegy életre varázslása nemzetünk nagy alakjainak.)) E céllal készült ez a kis iskolai-színjáték, mely előadható ugyan teremben is, de még közvetlenebb hatásúnak ígérkezik, ha szabadban, lehetőleg erdőben rendeztetik. Különösebb előkészületek, díszletek, jelmezek nem szükségesek hozzá, mert szerző nem a költséges külső kiállítással, hanem a tartalom gazdagságával és a lelkesedés erejével kíván hatni. A kis színjáték két képből áll. Az első Munkácshoz varázsolja vissza képzeletünket s emlékezetünket. Munkácsnál áll a honfoglaló sereg. A táltosok kara hálaéneket zeng Hadúrnak, hogy eljutottak az Etele örökségéből rájuk szállott hazába. A rabonbán megmutatja Álmosnak az előtte elterülő gazdag földet. S míg Álmos hálát ad, hogy megérhette e napot, gyermek-csoport figyelmezteti őt a vidék szépségeire, gazdagságára. Majd megjelenik Árpád, ki a táltosok jóslatait hallgatta s örömmel mondja : «A táltosok áldozatján Áldás lebeg, édes atyám, Minden jóslat jövőt igérU stb. Ál mos erre feleletül visszapillantva az elfoglalandó föld régi történetére, ihletetten mond áldást fiára s átadja neki vezéri kardját, mert ő már nem bír a néppel, mely «Harcban fárad, nyugszik vérten, Ekéje kard, barázdája Az ellenség koponyája.» A rabonbán kihirdeti az új fejedelem megválasztatását. A nép örömriadallal fogadja. Árpád pihenést parancsol. Ünnepet ülni letelepednek s «zengi ki-ki legszebb dalát, az ősöknek diadalát.)) Egy leányka Emese álmának beteljesedését hirdeti s a nemzet nagyságáról jósol : «Kevés a cser lombja Koszorúba fonva A hadverő magyar népnek, Ha az ellent rontja,» Majd egy táltos elregéli Atilla tetteit s ezek között a legnagyobbtól, a római jelenetről beszél. Álmos azonban a jövőt szeretné inkább tudni, mert hisz a nagy múltból csak rom, pusztulás maradt. Ekkor elő áll a második táltos s elmondja a nemzet jövendő sorsát és míg elfolyni látja a történendőket biztató jóslattal mondja: «Évezredre jő líj ezred, — Örök a te élted!» Álmos részint borongó, részint a jóslatból reményt merítő r

érzések között válaszol a táltosnak, gyűl a nép, élteti Álmost s Árpádot, a táltosok kara pedig nagy jövőt jósló dalt énekel. A második képben fiúk s leányok felváltva mondják el az egész nemzet történetét Árpádtól el egészen napjainkig s a jelenetezés igen ügyesen van beosztva, hogy míg királyaink dicsőségét a fiúk zengik, addig a kimagaslóbb női alakokról a leánykák emlékeznek meg; így Gizelláról, Perényi özvegyéről s Mária Teréziáról. Az új honfoglalás béke munkájára és ha szükség, honvédelmére tesznek végül mindnyájan fogadást s ezt megpecsételve a hymnus éneklésével a llákóczy-induló zenéje mellett vonulnak el. A tartalomnak e rövidre vont közléséből is látható, hogy egy kerek, szép kis munkával van dolgunk, mely jóval felül áll az u. n. ifjúsági színjátékok színvonalán. Magasabb körben mozog s míg elvonulnak előttünk a mult eseményei, a pedagógus nem késik azokat tanulságunkra felhasználni, a nagy példákkal lelkesíteni s hazaszeretetre buzdítani. A mint pedig a fentebb idézett néhány sor is mutatja, verselése a legtöbb helyütt könnyű, gördülékeny, szavalásra igen alkalmas, s alig jelölhetnénk meg egy-két sort, hol nehézkes, döcögős a forma. Nyelvezete erőteljes, tőről metszett magyar s mindvégig eléggé lendületes, néhol igazán költői : «Fátyolt szőjjiink lányok, éjfekete fátylat, Hímezzünk szemfedőt elvérzett hazánknak, Siratóba jertek, a Csele pár jához, Lajos király s népe nagy ravatalához* stb. mondja a harmadik leány igazán szépen. — Maga az a gondolat is, hogy az iskolák évről-évre rendezzenek milleniumot, megérdemli a minél szélesebb körben való felkaroltatást; de még inkább megérdemli ez a kis iskolai színjáték, hogy ennek előadásával tartassanak ez ünnepek, melyek pedagógiai s esztetikai hatásukban egyaránt becsesek lesznek. Melegen ajánljuk azért az eszmét is, a művet is a tanító és az iskola felügyelettel megbízott lelkész urak szíves figyelmébe. A kis füzet ára 10 kr. s kapható Méhner Vilmosnál, ki ezi a munkát is az ismert gonddal és csínnal állította ki. K. B. ** „Törvényhatósági naptár" c. mű 1890-iki folyamára hirdet előfizetést Toldy László Budapest főváros főlevéltárnoka. Tartalmazni fog naptári részt, Magyarország általános törvényhatósági címtárat (felölelve az összes megyék, városi törvényhatóságok stb. tisztikarát), hasznos tudnivalókat és almanachszerű részt, melyben gr. Teleki Géza, gr. Csáky Albin, Wekerle Sándor és Szilágyi Dezső új miniszterek, továbbá több alispán arcképét és életrajzát fogja közölni. A diszes kiállítású 30 ív terjedelmű naptár előfizetési ára 1 frt 50 kr, mely a Pesti könyvnyomda-részvény-társasághoz küldendő be. Felhívjuk rá az érdeklődők figyelmét.^ KÜLÖNFÉLÉK. Az utolsó évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük mindazon előfizetőinket, kiknek előfizetése lejárt, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek. * Személyi hírek. Dr. Fabinyi Ferenc kir. táblai biró M.-Vásárhelytt, a brassói evang. esperesség felügyelőjévé választatott és október elején fog beiktattatni hivatalába. — A Selmecbányái evang. lyceum igazgatójává három évre újból Breznyik János, az ismert történettudós választatott meg. — Vörös Zsigmond makói s. lelkészt a Magyar-Csanádon közelebb szervezett lelkész-tanítói állomásra választotta meg a makói anyagyülekezet. — Horváth József a pápai főiskola theol. akadémiáján a bölcsészeti és nevelés-tudományok ny. r. tanára a kolozsvári egyetemen «summa cum laude » bölcsészettudori vizsgálatot tett, mihez őszintén gratulálunk. * Püspöki látogatás, Dr. Szeberényi Gusztáv bányakerületi evang. püspök ur az egyházkerületi közgyűlés után egyházlátogatásra indult Selmecbányára, hol a pályaháznál f. hó 23-kán Scholtz erdőtanácsos, egyházi felügyelő fogadta a presbyterium élén. A lelkes üdvözletre