Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-09-29 / 39. szám
ken mily sok rosszat tett és kiváltképpen Kassának mily zajos nyugtalanságokat és zűr-zavart okozott, míg kebeléből kikergethette.1 1 ) (Folyt, köv.) Thúry Etele. KÖNYVISMERTETÉS. Egyházszertartási beszédek. Irta Révész Bálint, a tiszántúli ev. ref. egyházkerület püspöke. Második bővített kiadás. Kókai Lajos kiadványa. Ara fűzve 2 forint 40 kr, kötve 3 frt, diszkötésben aranyvágással 3 frt 40 kr. 334 nagy S-adrét lap. Sajtó alá rendezte Csiky Lajos debreceni hittanár. «A legboldogabb állam az, a melynek nincs története és a legjobb asszony az, a kiről nem beszél senki» mondja Schiller az aphorismák között s hozzá tehetnénk, hogy a legjobb munka meg az, a miről a kritikus, még ha olyan nagyon akarja is, nem tud sokat irni, mert a dicsérethez elég néhány szó, csak a kifogásolásnak nyelve kíván sok beszédet. Révész Egyházszertartási beszédei — a mint ismeretes — először 1853-ban jelentek meg s most az első kiadás példányainak teljes elfogyása tette szükségessé e második kiadás közrebocsátását. A nagy érdemű szerző e kiadás megbővíthetése végett egy csomó újabb agendális beszédet bocsátott Csiky Lajos debreceni hittanárnak rendelkezésére, hogy azokból válogassa ki az általánosabban is hasznaihatókat és így az egész agenda 32 új beszéddel gazdagíttatott. Maga a bő tartalomjegyzék már mutatja, hogy az élet viszonyainak mily gazdag alkalmiságát dolgozta fel szerző, s alig gondolható egy-egy sajátos eset, mely e beszédek egyike avagy másika alá besorozható nem volna. Az első kiadás t. olvasóink előtt annyira ismeretes, hogy szinte feleslegesnek látszik Révész irói egyéniségének s műve e második kiadásának közelebbről való jellemzése. Pelette már minden bírálónál szigorúbb Ítéletet mondott az idő s a nagy közönség és egy embernek el kell némulnia ily hatalmas kritikusok előtt. Az ő véleményük pedig kedvező volt. Sok helyütt Révész agendája az egyetlen egyházszertartási könyv, a melyet használnak ; de azt is mondhatnók talán, hogy minden gyülekezetben ott van ez a Eördős, vagy a Nagy Péter féle agendák mellett, mert az alkalmi beszédekben mindkettőnél gazdagabb és hogy még eddig általánosan elfogadottá mind e mellett sem lett, annak oka bizonyára abban rejlik, hogy e beszédek, különösen az urvacsoraiak, többnyire igen hosszúak, kevés bennök a pathetikus szónoki elem, több a moralizáló tanítás, mint a hatást kereső szavalás ; az irály kissé nehézkes, nagy körmondatai méltóságosan hömpölyögnek ugyan, de némileg fárasztóan is, a nyelvezet pedig bizonyos tekintetben régies. Gondolatokban és kifejezésekben egyaránt egy régi modorú kálvinista prédikátor áll előttünk a maga rigorizmussával, teljes tartózkodás nélkül való nyíltságával, őszinteségével, egyszerű keresetlen természetességével ; de — bocsánat e kifejezésért — bizonyos ízléstelenségével is. És pedig ez utóbbi vonás a keresztelési beszédekben van. A szülésnek annyi formában és olyatén emlegetése, mint itt van, egyáltalában nem aesthetikus dolog és nem is építő; közelebbi, érzékeltető festése s hozzá színezésül még a bibliai érzéki, u) A levél töredék latin eredetije Fráknóitól ugyanott. erős kifejezéseknek használata pedig egyenesen kellemetlen hatású is. A beszédekben általában erős dogmatikai felfogás és magyarázat nyilvánul, párosultan a biblia roppant gazdag s alapos ismeretével. A tiszta evangeliumi tanításokkal, gondolatokkal kiván hatni és mintegy készakarva kerül minden ékesítést, cicomát. Természetes, szép képeket és hasonlatokat használ ugyan, de ilyeneket soha nem keres. Gondolatait az alkalomhoz mérten csoportosítja és a mikor nemcsak a pap, hanem az érdekelt rokon, vagy a jó barát is szól belőle, akkor felmelegszik s megkapóan közvetlenné válik. Ekkor a szívhez is hozzányúl a különben csak inkább az észhez szóló vallás7 tanító. Mélyen érez ; de egy pillanatra sem érzeleg. O maga szerény ; de hivatalának méltóságát érzi és érezteti is. Tekintélyt nem magának, hanem ő általa az evangéliumnak követel és mindég e felsőség érzettel szól kenetteljes hangon. Az ujabb egyházi íróknál inkább szokásos virágos nyelven az egész gyűjteményben csak egyetlen egy esketési agendális beszéd van irva : a 6-ik számú a 250. lapon. A többi közül ez egészen kirí, mintha a nép egyszerűen öltözött alakjai közé, kinek kalapját vagy mellét egy-egy természetes virág díszíti csak, de ez sem hivalkodásból, hanem csak azért, mert van érzéke a szép iránt, oda vegyülne egy modern divatú fővárosi hölgy legújabb szabású öltözékben. Megmutatja Révész, hogy ilyenben is tudja járatni múzsáját; de ez még ilyen ruhában sem lesz sápadt és vérszegény, akkor is erőteljesebb, mint más. írói tollát ragyogtatni is képes, de úgy érzi, hogy ahhoz méltóbb a mosolygás nélkül való komolyság és derűt csak a vallás vethet a sötét vonásokra. A bűnbánat prédikátor komolysága és szigora főleg az urvacsorai beszédekben nyer kifejezést s a megrázó fenségig emelkedik a raboknál mondott agendában. Az imákról nem is szólok, hiszen ki ne ismerné Révészt, a nagy imádkozót ? Mély vallásossága első sorban ima íróvá tette őt; erőteljes stylusa itt tud méltó szavakat adni gazdag érzéseinek és bizonyos költői vénája ezekben jut kifejezésre úgy a tartalomban, mint a formában. Az esketési szertartásnál jónak látnám, ha a lelkész az eskü elmondatása után nem csak anynyit mondana, mint itt: «immár egymáséi vagytok» stb. (230. 1.) hanem határozottan kijelentené, hogy «egyházi és polgári törvények értelmében törvényes házasok vagytok.» E kijelentés adja meg a jogi formális jelleget az eskü ténye által megkötött házasságnak. A mindég tárgy- és alkalo mszerű beszedekből egy néhányat inkább csak azért kívánok kiemelni, hogy azokra mint kiválóan szépekre felhívjam a figyelmet. A keresztelési agendák között szebb beszédek a 3. 4. 9. (46. 1.) 10. (48. 1.) 11. 12. 14. 15. 18. 19. 20. és 21. Az urvacsoraiak között a 2-ik karácsonyi, 2-ik böjti, a virágvasárnapi (csakhogy igen hosszú), az első húsvéti, a pünkösti (164. 1.) gyönyörű párhuzamával, a szűk aratási (173. 1.) és a raboknál című. Az esketésiek között a 3. 5. 6., a különösebb alkalmiak közt pedig az 1. 5. 6. 7. 12. 17. és 18. A confirmatiói beszéd pedig egy nagyszabású prédikáció. Korunk újabb egyházi irói — tisztelet a kivételeknek — lassanként mind jobban kezdik letörölni beszédeikről a határozott kálvinista jelleget s bizonyos felekezet nélkül való kosmopolitismusban tetszelegnek. Nagyon jó volt tehát épen most eleveníteni fel egy oly erősen jellegzetes kálvinista iró művét, minő Révész Bálint és óhajtjuk, hogy munkájának ez erős charactere, hasson alakítólag a fiatal iró nemzedékre, melynek különösen
