Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-09-29 / 39. szám

nekik, hogy legyenek oly kitartók a kivitelben, mint a mily lelkesek a kigondolásban. Én hiszem, hogy jó kiviteli módozatok mellett a protes­táns tanárképzésnek eltalálták azon formáját, mely középiskoláinkat régi jó hirnevök vissza­szerzésére képesítendi; nekünk pedig Király­hágón inneni reformátusoknak vonzó példát adnak, hogy látván az ő bölcs cselekedetüket, hagyjunk fel már egyszer a külön tanárképezde beteg ideájával, s idő és alkalom adtán térjünk vissza a 70-es évek egyik konventjének az erdé­lyiek által most elfogadott álláspontjára : állít­sunk mi is református paedagogiumot a buda­pesti egyeteme tanárképző-intézet mellé! Szőts Farkas. ISKOLAÜGY. Az országos közoktatási tanács reformja. A közoktatásügyi miniszter a költségvetési viták alkalmával kijelentette, hogy a sokfelől megtámadott közoktatási tanácsot reformálni kivánja. Ez igéret teljesí­téséhez az első lépést a kérdő-pontok elkészítésével megtette. E kérdő-pontokat alább egész terjedelemben közöljük, mert a közoktatásügy állami vezetésének e fontos mozzanata bennünket, egyházi tanférfiakat is közel­ről érdekel, vagy legalább kell, hogy érdekeljen. Külön­ben is az egyházi tanügy régebbi vezérszerepét a taní­tás majd minden fokozatán ujabb időben az államnak engedte át, s mostanság megelégszik azzal, hogy kisebb­nagyobb távolságból kövesse az uj vezért. Ismerni, látni szeretjük tehát, hogy kit követünk ? Az alábbi kérdő-pontokat a közoktatási tanács mult heti egyik teljes ülésében tanácskozás alá vette s egye­lőre azt határozta, hogy egy szűkebb körű bizottság­gal készíttet feleletet a tíz kérdő-pontra. A bizottságba az állandó tagokon kívül kiküldettek: Szász Károly, Fraknói Vilmos, Heinrich Gusztáv, PéterfFy Sándor és Tóth József. Maguk a kérdő-pontok úgy vannak szerkesztve, hogy alternatív alakjuk mindazon reform eszmék be­fogadására képes, ha a jóakarat és készség nem fog hiányozni, melyeket a tanügyi körök e téren meg­rostáltak és megvalósításra éretteknek nyilvánítottak. Részünkről felette szükségesnek tartjuk, hogy a második kérdő-pont szerint «a tanács egybealkotásánál az érdekelt tanügyi körök választás általi képviseltetéséneka minél nagyobb kiterjedésben mód és alkalom nyujtassék. Az a tanács akkor lesz igazán országos, ha benne a tan­ügynek nemcsak minden fokozata, hanem lehetőleg minden regiója képviselve lesz, tehát ha az állami és kath. egyházi tanférfiak mellett prot. tanférfiak is befolyást nyernek benne. Mi eddig is sajnálattal láttuk, hogy az aránylag fiatal és tapasztalatlan állami paedagogia sok éretlen kísérletezéssel próbálgatta szárnyait s szüntelen való kapkodásaival egészen diskreditálta magát a komoly tanférfiak előtt. Az egyházi iskolaügy számos kipróbált intézményét — valószínűleg járatlanságból — mellőzte vagy elrontotta. Legyen ennélfogva a tanács az iskolai élettel szoros összefüggésben álló tanácsadó testület. Ezért a tanács tagjai az iskolai gyakorlat, kipróbált férfiaiból álljanak, kik a közép- és népiskolai élet minden mozza­natát közvetlen tapasztalatból ismerik. Másik szükséges dolog, hogv a 10-ik kérdő-pont szerint «a tanács szorosabb kapcsolatba hozassék a val­lás és közoktatásügyi minisztériummal, úgy hogy a tanács — a független véleménynyilvánítás biztosítékai­nak megtartása mellett — a minisztériumot a szorosan szakszerű megbirálást igénylő folyó ügyek elintézésében is szakvéleménynyel támogathassa.)) Kívánjuk, hogy jó szerencse kisérje gróf Csáky nemes törekvését a tanügyi kérdésekben nagy munkára hivatott közoktatási tanács reformálásában. Kérdő-pontok az országos közoktatási tanács intéz­ményének reformját illetőleg. 1. A közoktatási tanácsnak szakosztályokba való osztásánál a tudományszakok szerinti beosztás mellett vagy annak teljes elejtésével alkalmaztassék-e az iskola­nemek, illetve a tanítás fokozatai szerint való osztályozás? 2. Adassék-e a tanács egybealkotásánál hely az érdekelt tanügyi körök választás általi képviseltetésének s esetleg mily kiterjedésben ? avagy nyujtassék-e mód arra, hogy a tanács bizonyos részben önmagát egé­szítse ki? 3. Mily teendők tartozzanak a szakosztályok, mily teendők a tanács egyeteme s esetleg melyek valamely, a tanács valamennyi szakosztályát képviselő központi, szűkebb tanács elé? 4. Eenntartassék-e az állandó tagok intézménye, vagy legyen minden tag megbízatása bizonyos időhöz kötve ? 5. Birjon-e minden szakosztály külön állandó jegy­zővel s mily viszonyban álljon a szakosztályok ügy­kezelése a tanács irodájához? 6. Kik részesüljenek a tanács tagjai s tisztviselői közül állandó díjazásban s fizettessenek-e és mily díjak az egyes előadványok után vagy az ülésekben való részvétel fejében ? 7. Meghagyassék-e a tankönyvek bírálata ezentúl is a közoktatási tanácsnál s ha igen, mily eljárás alkal­maztassék a bírálatoknál ? 8. Hozassék-e a közoktatási tanács kapcsolatba a tanszermúzeum intézményével ? s létesíttessék-e tan­szermúzeum a közép- és szakiskolák részére is ? 9. Hozassék-e a közoktatási tanács kapcsolatba az iskolai felügyelettel, a tanácsban állandóan helyet foglaló vagy általa kebeléből kiküldött országos köz­ponti felügyelők által ? 10. Hozassék-e a közoktatási tanács szorosabb kap­csolatba a vallás- és közoktatásügyi minisztériummal, ugy hogy a tanács — a független véleménynyilvánítás biztostíékainak megtartása mellett — a minisztériumot a szorosan szakszerű megbirálást igénylő folyó ügyek elintézésében is szakvéleménynyel támogathassa ? T A R C A. A révkomáromi ev. ref. egyház múltja. Onody Zsigmond lelkész úr adatainak feldolgozásával. A dunántúli reformátusok maholnap félszázados püspöki székhelyének, a révkomáromi fényes egyháznak, legnépesebb gyülekezeteink egyikének, nagyon viszontag­ságos története van. Magának a városnak, vagy helye­ayg-jytf, ím-hu, teos-iios, im-m^ ÍM-mi1 .**

Next

/
Oldalképek
Tartalom