Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-09-29 / 39. szám

sebben a várnak dicsőséges históriai múltja mellett, igen sokszor fekete árnyék borult a ma oly virágzó református Sionra ; de nem egyszer hozott amannak fontossága és nevezetessége erre is fényt, mert vitézei a kard forgatás mestersége mellett lelkeikről sem felejtkeztek meg. Nem célja e soroknak magának Révkomárom városának történetével s a várában összpontosított haderőnek históriai dicsősségeivel foglalkozni, hanem csupán a református egyház történetét, múltjának rajzát tárgyalja ez, melyben amarra csak akkor lesz hivatkozással, annak történeteit csak akkor érinti meg, ha tárgyával szorosan együvé tartozik, s a hol nem lehet egyikről beszélni a nélkül, hogy a másikról is meg ne említsen néhány szót. A fájó emlékeknek, gyászos napoknak felsorolása pedig, szolgáljon nékünk tanu'ságul és óva intő jelül, hogy el ne vakítson bennünket a világ muló dicső-ssége ; de egyszersmind tiní'son meg arra is, hogy a vallási rajongás, mennyire nem egyez meg a keresztyénség valódi szellemével, a szeretet vallásával, s a vak szenvedély mily nemtelen tettekre tudja ragadni az embert, s míg ezt egy felől fájdalmasan tap isztaljuk, addig adjon a mult más felől a mi szívünkbe ember-, egyház- és hazaszeretet. I. A reformáció első nyomai Révkomáromban 1526—1530. A várörség német papjai. Huszár Gál reformálja a várost 1563. Majd elűzetik onnan. Az első református templom; iskola is volt már 1594 ben. Első református lelkészek. Keresztes Dániel reform, lelkészt Szuhaji István elűzi 1630-ban. A reformáció gyors elterjedésének okairól, s azon okok k;

merítő indokolásáról semmi szükség sincs beszélnünk e helyen; di ha a reformációnak első nyomait keressük Révkomáromban : úgy találjuk, hogy mindjárt a hitjavítás hajnalán érintkezésbe jöttek annak lakosai — legalább közvetve — a protestáns eszmékkel, bár el kell ismernünk, hogy nagyon kevés volt, s tán fel sem említhető annak hatása a városi polgárságra nézve. Elmondjuk, miért ? A gyászos emlékezetű mohácsi vész hírét meghallván Mária, az özvegy királyné: mindjárt mindenét összeszedte és nagy sietve Thurzó Elekkel, Bornemisza Jánossal és másokkal Buda várát m'nden őrizet nélkül hagyván Pozsonyba menekült.1

) Más verzió szerint Révkomáromba ment volna az özvegy királyné udvarával együtt, melyet azon históriai tényből szeretnek némelyek következtetni, hogy ide hivatta össze az országgyűlést; ámde ez a mellett még sem bizonyíthat, mert Szolimán hadai az országnak dunántúli ré-zét egész Győrig teljesen e1

pusztítván:a

) kétségtelen lesz előttünk, hogy Mária Révkomáromban nem sokáig tartózkodott 1526. Őszén, s így ekkor még a semmivel tehetjük egyenlőnek a lutheri eszmékkel rokonszenvező királynénak s udvarának, a később teljesen protestánssá lett révkomáromi polgárságra való ha'ását. Éppen ezért nem is keressük még itt Révkomárom reformációjának első nyomait. A mohácsi gyászos nap után, szomorú példát tár előnkbe a király nélkül levő magyar nemzet, a saját kebe lében támadt pártviszályok és villongások miatt, melyek folytonos polgárháborúra adtak okot és alkalmat a két új király, Zápolya és Ferdinánd között. Zápolya mihelyt magát 1526. november Il-én Székesfehérváron királylyá koronáztatta : azonnal Révkomárom birtokba vételéhez s elfoglalásához kezdett, s azt könnyű szerrel pártjára nyervén, benne kevés őrséget hagyva tovább ment, folytatva diadal-útját az országban. Még jól él sem ment Zápolya Révkomárom alól, mikor az ország rendeinek másik része Báthory István nádorral élükön, december 16-án Pozsonyban, Ferdinándot választotta Magyarország királyává. A két király között elkerülhetetlen levén a háború: Ferdinánd sereggel jött Magyarországba, hogy magát megkoronáztathassa, s csakhamar Győrön, Komáromon, Tatán, Esztergomon keresztül Budára ért, s mikor a gyászos mohácsi vész évfordu'ója elérkezett: már akkor Révkomáromot is Ferdinánd német katonái uralták, melynek parancsnoka a szász Braunstein Ernő volt, ki úgy maga, mint katonáinak nagyobb része protestánsok voltak.3

) Mennyiben volt már ezeknek a katonáknak részük a protestáns eszmék terjesztésére Révkomáromban? nehéz volna eldönteni; tán még nehezebb azt bizonyítani, mert tudjuk, hogy azt maga a nyelv különbség is nagyon megnehezítet1

e; de ha figyelemmel kisérjük győzelmi útjában Ferdinándot, a mint az ország szívéig, Mátyás király palotájához Budáig ér, s ott az első magyar király neve napjának évfordulásakor már azon rendeletét adja ki, hogy 4

) «Mi Ferdinánd stb. akarjuk és parancsoljuk ezennel, hogy senki az örökös és a többi tartományainkban, Luther-, Zwingli-, Oecolampadius-féle stb. könyveket, irományokat, képeket vagy más illetlen magyarázatokat nyomtatni, írni, árulni, venni, olvasni vagy tartogatni ne merészeljen» mondom, ha ezt figyelembe vesszük, s mint már előbb említénk, azt is tudjuk, hogy Ferdinándnak a német rendek által adott segéd csapatok legnagyobb része protestáns volt, úgy már némi kis alapja kél lelkünkben azon gondolatnak, hogy ama rendeletnek tenora nem a segédcsapatok katonáinak, hanem az ország lakosságának szólt, s az a lakosság kereste, sőt meg is találta a módot és alkalmat arra, hogy ezektől az evangelikus vitézektől protestáns szellemet kölcsönözzön magának. De azért mégis nagyon messze vezetne fejtegetésünk a történeti igazságtól, ha a révkomáromi református egyház kezdetét, keletkezését ilyen és ehhez hasonló körülményekből, okoskodásokból akarnánk meghatározni, c-sak azért, hogy annak régiségét mentül előbbre tehessük, melyre semmi szükség sincs ; s ha még is felemlítünk itt olyan eseményeket, a melyek úgyszólván, mit sem tartoznak magára az egyházra: ezt azért teszszük, mert jónak tartottuk felmutatni előzményül a reformációnak nyomait ís. 1529-ben a protestáns Hardeck János volt révkomáromi várparancsnok, akinek úgy magának, mint tisztjeinek hatalmas pártfogása alatt, erős gyökereket vert Révkomáromban a protestantismus, melyet jótékonyan ápoltak azon prédikátorok, akiket 1530-tól tartottak, fizettek a várörség protestáns tisztjei, mint várbeli vagy garnizon papokat. Ilyen tábori papok voltak Révkomáromban : Plechner Márton, Zchortt István, Pleininger M. János Hosius János és First N.5

) Nem sértjük meg ezen derék férfiak emlékét, ha a révkomáromi református egyház múltjában nagyon kevés helyet, s annak megalakulásában igen kevés érdemet tuhjdonítunk nékik, legalább nem anynyít mint mások, köztök még jó Tóth Ferenc Ís ; mert határozottan kérdésbe merjük tenni, hogy micsoda eredményt várnánk a l) Budai Ézsaiás: Magyarország históriája. Debrecen 1811.1.327.] aj Ugyanott: 328. 1. s) Ursiiius Velius: De bello Pannonico. 4) Német eredetije Tóth Ferencznél: A magyar és erdélyországi protestáns ekklézsiák históriája. Komárom, 1808. 45- 1. Kelt Budán, 1527. aug. 20-án. 5) A révkomáromi ág. hitv. ev. egyház értesítője 1882. évről.