Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-17 / 7. szám

A zsinati kérdés a hazai ág, h, evang. egyházban. Szives örömmel vettem a nt. szerkesztő úrnak megtisztelő felhívását, hogy becses lapja hasábjain a fent jelzett kérdést szellőztessem. Szíves örömmel, nemcsak azért, mert ez ügy a «Prot. Egyházi és Iskolai Lap» olvasó közönségének egy tekintélyes részét közvetlen érdekli, hanem leginkább azért, hogy e nagyfontosságú kérdés sikeres megoldása végett minden rendelkezésünkre álló téren mozgalmat indítsunk. Azután — nem minden önző számítás nélkül bocsátom útnak igénytelen nézeteimet. Ev. ref. testvéreink a zsinat nagy munkáját szerencsésen elvégezték. Készülődtek, tanácskoztak, vitatkoztak eleget. Tapasztalataikkal megkönnyíthetnék nekünk a szokatlan munkát. Kérjük őket, gyámolitsanak bölcs tanácsukkal s hálára kötelezvén minket, megszilárdítandják a testvéri viszony kötelékét. Zsinat, zsinat! — ez most a jelszó a magyar evang. egyház táborában. Ajakról ajakra hangzik; fent és alant, hivatalos és magánkörökben képezi élénk eszmecsere tárgyát; a közvélemény az egyház létkérdésének deklarálta. Kétségen túl van, hogy légió azon feladatok száma, melyeknek megoldása egyházunk egészséges fejlődése érdekében elodázhatlan szükséggé vált. De szükséges, feltétlenül szükséges-e ezért a zsinati intézkedés? vagy más szóval: csakis zsinat útján orvosolhatók-e a bajok, melyeknek megszüntetését — mindnyájunk egyetértő véleménye szerint — tovább halasztani, az egyház legközvetlenebb, legszentebb érdekeinek kockáztatása nélkül, elodázni nem szabad ? Ha a kérdést tisztán elméletileg, egyházunk történeti fejlődése fonalán tárgyaljuk, úgy a zsinati törvényhozás működését feltétlenül szükségesnek nem tartom. Veszedelmes következtetésre szolgáltathatna alkalmat az a merész állítás: törvényt, vagyis mindeneket egyiránt kötelező végérvényes intézkedéseket csak a zsinat hozhat ! Uram Istenem! akkor hát egyházunknak egész jelenlegi szervezete törvénytelen, annak minden intézkedése jogosulatlan s nem szabad vádat emelni azok ellen, kiknek cynismusa a legitimitás palástjába öltözve előkelő mosolylyal tekint le kerületre, egyetemre, hirdetve a szót : tanácskozhattok, a hogy s a meddig — végezhettek, a mit akartok — én mégis úgy teszek, a mint nekem tetszik! Van-e egyházi alkotmányunk ? Van. Zsinati intézkedésnek szüleménye-e az ? Nem. De hát miként jött létre? Természetszerű, történeti fejlődés útján, a szoros értelemben vett törvényhozás, és kánonokba foglalt intézkedés nélkül. Azok az úgynevezett ((zsinatok)), melyekre egyesek még most is annyira szeretnek hivatkozni, ellentétbe helyezvén azokat egyházi közgyűléseinkkel, nem voltak zsinatok modern — abban az értelemben, hogy azok jelenleg — akár az azóta teljesen megváltozott jogi viszonyok, akár a zsinati kérdést illetőleg azóta annyira fejlett jogi felfogás megbirálásánál — zsinórmértékül szolgálhatnának. Épen azok a spécificus jogi tényezők nem érvényesültek régi kánonaink alkotásában, melyek — a mostani közfelfogás szerint — a legislativa törvényes működésének «conditio sine qua non»-ját képezik. Avagy kik hittak össze azokat a zsinatokat ? Egyesek. A jogcím, mely őket erre feljogosítás az a nagy tekintély volt, melyben hitsorsosaik előtt állottak. Mire terjedt ki e zsinatok hatásköre ? Egyes megyékre. E zsinati törvényhozók sem mandatumra, az összes gyülekezetek részéről nyert mandatumra nem hivatkozhattak, sem egyetemes kánonokat, az az oly törvényeket nem alkottak, melyeknek kötelező ereje az összegyházra terjedt volna ki. Pedig manapság senki kétségbe nem vonja, hogy úgy az egyik, mint a másik kellék az alkotmányszerű törvényhozásnak elengedhetetlen feltétele. Másként jött létre az 1791-ki pesti zsinat. Mandatumot nyertek a képviselők, az egész magyar egyház megbízottjai gyanánt tanácskoztak, s azért az összegyházat kötelező kánonokat is hozhattak. De — sajnos — e zsinat intézkedései azon alaki kifogás alá esnek, hogy az 179%- t- cikknek még most is érvényben levő 4. §-a értelmében, kir. helybenhagyást nem nyertek. Bizonyos, hogy — az egyetemes gyűlésről nem is akarván szólani — kerületi gyűléseink sokkal jobban megfelelnek az egyházi törvényhozás iránt támasztott jogi igényeknek, mint régi zsinataink. Népképviseleti alapon állnak azok; a gyülekezetek, illetőleg egyházmegyék bizalmi férfiai tanácskoznak e gyűléseken, intézkedéseik is tágabb körre terjednek ki, mint a régi partialis zsinatokéi. Tekintve e két körülményt, alig lehet kétség tárgya, hogy e gyűlések — a meddig a népképviselet elvének megfelelnek — törvényes intézkedésre jogosítvák s e nézetben megerősít az egyházszervezetnek az 1791-ki zsinat óta mutatkozó fejlődése. E zsinat törvényesnek azért nem mondható, mert kánonai a «jus cavendi» értelmében legfelsőbb helybenhagyást nem nyertek. S e kánonok — tekintve lényegöket — mégis érvényt nyertek, életbe léptették dacára annak, hogy kötelező erejök nem volt. Miért ? Mert az egyházkerületek — a gyülekezetek megbízásával, illetőleg