Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-17 / 7. szám

beleegyezésével — e kánonok szellemének megfelelőleg szervezkedtek, s a szervezkedést az alsóbb kormányhatóságoknál is kieszközölték, s ez most is a tényleges állapot. Törvénytelen állapot ez azért ? Alig hiszem. Sőt senkinek eddig nem jutott eszébe a kerületek intézkedéseinek törvényes alapját tagadni azért, mert — számolva a kor, a fejlett viszonyok követelményeivel — az 1791-ki kánonokban kifejezést nyert egyházalkotmányi elveket a gyakorlati életben tökéletesbítették, megfelelőbb alakokban értékesítették, a presbyter-zsinati elvet határozottabban s tisztábban juttatták kifejezésre. A Károly-féle * rendelet (tehát nem zsinati intézkedés) folytán alakult jelenlegi egyházkerületek a legújabb időben is újra szervezkedtek (L. a 70 —80-as években létrejött egyházkerületi ccrendszér»-eket) zsinat nélkül. Ha ez nem esik s nem eshetik kifogás alá, kifogásolható-e a legfelsőbb kormányközeg, az egyetemes gvülés hatásköre, melyet ugyanazon törvény, a történeti fejlődés törvénye teremtett ? Fejlesztettük, tehát tökéletesbítettük alkotmányunkat zsinat nélkül. Most ismét érezzük szükségét annak, hogy az egyházalkotmány a jelen sajátos viszonyainak megfelelőleg javíttassék, kiegészíttessék. S ím' most nyílnak meg egyszerre szemeink! A mint eddig tettünk, úgy ezután nem tehetünk. Baj van, az bizonyos; a bajnak oka nem lehet más, mint az, hogy eddig nem haladtunk a helyes úton. Lépjünk tehát a helyes ösvényre, t. i. tartsunk zsinatot és rendben leszünk ! Miért ne lehetne a bajon más úton is segíteni? Hisz változtatni a szervezeten, kiépíteni az alkotmányt — mely jelen alakjában bizonyára nem zsinati törvényhozás szüleménye — lehetne zsinat nélkül is. Ha az előmunkálatok elkészültek, be kell terjeszteni a kerületek, egyházmegyék útján a gyülekezetekhez s ezek nézeteit összhangba hozva, hozzájárulásukkal, beleegyezésükkel megkezdhetjük a javítás munkáját, vagy akár egy egészen uj alkotmányt is léptethetünk életbe anélkül, hogy az ily népképviseleti alapon létrejött s a közszellem hatalma által fentartott állapot törvényes voltát kétségbe vonni lehetne. De ... igen de!... S itt elértem azon ponthoz, melynél — megadom magamat. Mikor jutna ez úton az egyház oly rendszerhez, melynek elvei mind a 4 kerületben érvényre emelkednek? Megvan-e ez a közszellem, mely az ily úton létrejövő állapot üdvös voltának egyedüli biztos garantiája ? Megannyi kérdések, melyekre igenlő feleletet adni nem merek, tagadólag válaszolni nem akarok. Ha elméleti tekintetben áll is az, amit fenti fejtegetéseim eredményeül levezettem, a világért sem szeretném azt a gyakorlati téren mereven érvényesítve látni. A mely elmélet elzárkózik a gyakorlat, a hullámzatos, folyton változó élet kívánalmai elől, az iskola négy falán kívül figyelemre nem tarthat számot. Egyházunk szervezete zsinat nélkül is fennállott ugyan, sőt fejlődött, tökéletesbült. De a legközelebbi mult oly jelenségeket, oly megfontolásra méltó tüneteket hozott felszínre, hogy a zsinati kérdés aktuális jelentőségét, mielőbbi megoldásának szükségességét alig lehet kétségbe vonni. Tanúsítja ezt a zsinati kérdés fejlődése is. Lássuk ezt is. Az államot illető legfelsőbb felügyeleti jognak (jus supremae inspectionis) törvényes gyakorlata akkor nyer leginkább aktuális jelentőséget, ha az egyház érvényesíti törvényhozói hatalmát. Épen nem esetleges, hanem természetes jelenség az, hogy egyházunkban a zsinati kérdés mindig oly időben lépett előtérbe, midőn az államnak az egyházhoz való viszonya ez utóbbira nézve kedvező alakulást nyert. Alig hangzott el az evangélikusok ajkairól a hálaima a szabad vallásgyakorlat azon áldásáért, melyet számukra az 1608. I. törvénycikk biztosít, zsinatra gyűlnek össze egyes jeleseink Zsolnán (1610. márc.), utóbb Szepes-Váralján (1614. jan.) A nikolsburgi békekötés pontjait becikkelyező 1622-ki országgyűlés után még ugyanazon évben létrejő a szempczi «consistorium»; s a mint a Lipót alatt szenvedett sok zaklatás és üldözés után apáink Rákóczy védszárnyai alatt kissé szabadabban lélekzettek, 1707-ben összeültek Rózsahegyen ((generális nationalis synodus»-ra. (Mellesleg jegyzem meg, kissé merész e cím: ((egyetemes nemzeti)) zsinat, melyen a mostani dunántúli kerület képviselve nem volt.) Az 179°/i- 26. tc, szentesíttetvén, létrejött az 1791-ki zsinat. A legújabb időben is hasonló viszonyok közt merül fel a zsinati kérdés. Az államjogi viszonyok az 1867-ki kiegyezés folytán alkotmányszerűleg rendeztetvén, az 1868. 53. tc. létrejöttével egyidejűleg napirendre került egyházunkban a zsinat egybehívásának fontos ügye. Nagy lelkesedéssel karolták fel, nagy sietséggel látott dolgához az előmunkálatok elkészítése végett kiküldött bizottság. A terjedelmes munkálat szerencsésen el is készült, az egyes forumokon már tárgyalták is, már a zsinati költségek fedezéséről való gondoskodás is sürgettetett s a mint az ügy a végmegoldás stádiumába került, elposványosodott Ennek főoka abban keresendő, hogy az egész mozgalom a legfelsőbb fórum kezdeményezése folytán indult meg, az alantas